Szerkesztő:Pgabi

A modern üzleti etika

A vállalatvezetés számára a megvalósíthatatlan üzleti etika (elvont, öncélú), majd az ebből megvalósítható (pragmatikus, megtérülő) üzleti etika után eljött az ideje a megvalósítandó üzleti etikának. Mit jelent ez a "szójáték"? A lehetséges szemszögek, alapján az üzleti etikai kérdéseknek kétféle megközelítésük van: az egyik a vállalaté (belső szemlélő), a másik a nem-vállalaté, vagyis mindenki másé (külső szemlélő) – sommásan a társadalomé.

A kívülállók meglehetősen egyértelműen képviselik a saját oldalukat, ami elsősorban a "hangerőt" jelenti. Az etikával kezdetben (már az ókortól) a filozófusok foglalkoztak – nem üzletemberek. Noha már akkoriban is voltak, akik üzleteltek, az üzleti élet 150-200 évvel ezelőtt kezdett meghatározóvá válni. A vállalkozások tulajdonosai, vezetői hagyományosan (már a kezdetektől fogva) szinte csak a nyereségességgel foglalkoztak és nem igazán törődtek a társadalmi felelősséggel. Az üzleti etika 30-40 éve bukkant fel – szintén a "kívülállók" részéről. Így amikor a filozófia (a tudomány) elkezdett beszélni a vállalat társadalmi felelősségéről és bevezette a "stakeholder" fogalmát, akkor két irányzat alakult ki. Eleinte az üzleti életben szinte megvalósíthatatlan "öncélú" üzleti etika jelent meg, amely vajmi keveset törődött a profit és a társadalmi felelősség kívánalmainak összhangba hozásával.

Aztán, az utóbbi 20-30 évben vállalatvezetés (a globalizációval) fokozatosan kezdte elismeri (így felismerni) a vállalat társadalmi felelősségét, így kezdett teret nyerni a "megvalósítható" üzleti etika. A pragmatikus üzleti etika térnyerése még nem jelenti a „vállalati szemszöget”, mert kialakulását és jelenét továbbra is a másik, a külső oldal határozta, határozza meg. Eddig ezzel még nincs is baj – valahogy el kell kezdeni, mindamellett az üzletemberek dolga nem az elméletgyártás, hanem az üzlet (nem mondom, hogy a profit, de a veszteséges vállalat nem marad fenn). Maradva a szemszögeknél, az asztal két oldalán ülők egyike félig üres pohárról beszél nagyon határozottan (és hangosan), míg a másik nem sokat tud mondani, csak bátortalanul bizonygatja, hogy a pohár azért már félig tele van.

A poharat meg azért mondják félig telinek, mert elkezdték kidolgozni a saját Etikai Kódexüket, különböző etikai auditokat és társadalmi jelentéseket készítenek továbbá beindították az adományozást, támogatást, szponzorálást. Ez utóbbi manapság is nagyrészt a „vállalatok társadalmi felelősségének” (CSR) megnyilvánulása – hazánkban ez a folyamat nagyon friss. A társadalmi felelősség a vezetés számára így a jótékonykodás érzése mellett keményen PR ügy, amit joggal ki is használnak.

Összességében (nemcsak) a vállalatirányítás számára összefüggéstelenek az etikai kérdések. Vannak egyszer etikai ügyek a vállalaton belül (humán kérdések), etikai ügyek a fogyasztók irányában, etikai ügyek a beszállítókkal és etikai ügyek a „társadalommal” kapcsolatban (CSR). Mind, mind önálló, elkülönült terület.

A „vállalatok társadalmi felelőssége” amennyiben csak a vállalaton kívüliekre értendő, akkor a CSR megmarad az „adjatok többet” kérésénél, követelésénél. De hát a vállalti emberek is tagjai a társadalomnak! Akkor meg önmaguk iránt kell (nagyobb) felelősséget mutatniuk (a profitnál). Ebben viszont segítségre (és nem noszogatásra) van szüksége a vállalatvezetésnek (hisz az ő szakmájuk mégis csak az üzlet, a profit).

A "noszogatás" hatására a vállalatok elkezdték leírni az Etikai Kódexüket. Ennek létrehozása az első lépés a belső és a külső etikai ügyek kezelésében. Mintegy leltárként, mindegyik területtel igyekszik foglalkozni: alkalmazottak (vezetők és vezetettek), fogyasztók, részvényesek, beszállítók, közületi és közösségi tevékenység, természeti környezet. A vezetés ott, ahol tudta, folytatta a részterületek ellenőrzésének kiépítésével – mint a termék minőségbiztosítási szabványoknál tette. Így – nagyon helyesen – nőtt a pénzügyi és egyéb jelentéseknek (és ezek a megbízhatóságának), az átláthatóságnak, a compliance-nek szerepe. És itt megállni látszik a "tudomány", nincs tovább lépés.

Talán azért, mert az etika sok területén nem lehet csak ilyen, a terméknél megszokott módszerekkel operálni. Pedig egyértelmű, hogy az etika is hozzájárul a minőséghez és az mégsem olyan, mint a termék (áru, vagy szolgáltatás) minősége. Marad akkor az alkalmazottak saját belátása (betartják vagy nem a törvényeket, irányelveket, szokásokat). Klein Sándor ezért nem véletlenül írja: „A szervezet minden szintjén követelmény lett a tudás, az értelmes gondolkodás, a fejlett személyiség. Az eszközök komplexebbek lettek, a felelősség, az önállóság igénye nagyobb.” P.F. Drucker tovább megy „A 21. századi kihívások a vállalatirányításban” című könyvében: „Egyvalami világos a fejlett ipari országok és talán az egész világ számára: mélyreható változások hosszú évei következnek. A változások elsődlegesen nem gazdaságiak: demográfiai, politikai, társadalmi, filozófiai és mindenek előtt világszemléleti átalakulások előtt állunk. Egy ilyen időszakban a gazdasági elmélet és a gyakorlat nem lehet hatékony.”

A vállalatvezetésnek manapság már az alkalmazottak saját belátásának befolyásolása egyre fontosabb dolgává vált. Tudnia kell hatni rá, másképp nincs vezető helyzetben. Ez a vezetés, irányítás, de másképp, nem a hagyományos módon. A vezetőnek nemcsak parancsolva kell irányítania, hanem befolyásolnia kell az alkalmazottak saját belátását (ekkor lesz "önműködő" a munka, a cég).

Ebben van a vállalatvezetés segítségére a modern üzleti etika. De nemcsak a fogyasztók, beszállítók és versenytársak kapcsolatrendszerére leszűkített üzleti etika (hiszen van ilyen – mára elavult – nézet). Olyan üzleti etika, amely megteremti a rendszert. A különálló területek rendszerét és ezáltal összhangját. A rendszer révén megkönnyíti az eligazodást és növeli a befolyásolás hatékonyságát. Hiszen egy vezetőnek (de a vezetettnek is) nemcsak a "részeket" kell látnia, hanem az "egészt" is! Vagyis a vezetőknek meg kell tanulniuk és meg kell tanítaniuk a beosztottaikat is, hogy ne csak a "dobozban" tudjanak gondolkodni, hanem a "dobozon" is.

A passzív megvalósítható üzleti etika után eljött az ideje az aktívan megvalósítandó üzleti etikának, melyet szintén a vállalatvezetés tud elkezdeni – ha nem vár addig, amíg a társadalom azt "kikényszeríti" (és akkor marad megvalósítható üzleti etika keretei között). Tehát nemcsak az alkalmazottak saját belátása fontos, hanem vezetésé is!

(És most kizárólag csak a vállalati szemszögről van szó, de a társadalmi oldal vezetői a politikusok is „nyugodtan magukra vehetik” ezt. Az ő "profitjuk" meg a hatalom, és ők is ”hajlamosak vajmi keveset törődni a hatalom és a társadalmi felelősség kívánalmainak összhangba hozásával”. Így rájuk is érvényes a saját belátás, a megvalósítandó etika a másik kettő után – de ez egy másik, önállóan kezelt történet).

Ez az írás jogtiszta, bővebben a Magyar Üzleti Etika Központ honlapján olvasható a téma.