Szerkesztő:Mesteredzők/próbalap

Budai Akrobatikus Sport Egyesület

Rövidített nevünk: BASE

BASE, ami angolul alapot, kiindulópontot jelent; de ez az akrobatikus tornában a tartó ember megnevezése is. Egy régi álom vált valóra: hisz' sok év után újra van akrobatikus sportegyesület Budán! A Gázművek MTE akrobatikus torna szakág vezetőjének (Kuti Lajos) és edzőjének (Füzér István) halálával szűnt meg ( ~ 1993-ban ) az egyesületi formában történő akrobatikus torna oktatás Budán. A tradíciókat szem előtt tartva ezen kívánt változtatni Szücsi Ildikó. Edzéseket 2005-ben kezdte meg Szücsi Ildikó vezető szakedző, és Baucsek Szilvia edző, akik egykor a Gázművek MTE-ben egy egységben – női hármas csapatban versenyeztek. Országos bajnokok, a magyar válogatott keret tagjai voltak; 1986 Hattingenben nemzetközi versenyen 3. helyezést értek el. 2007. december 06-án indultak tanítványaik először versenyeken.

Az egyesület alapelve, hogy az élsport mellett, a „csak” rendszeres mozgás, akrobatika, tánc után érdeklődőknek is színvonalas oktatást biztosítson.

Az akrobatikus torna kialakulása

Az akrobatika a görög akrobatesz szóból származik. Jelentése: magasan menő, magasan járó. A kötéltáncosokra, falra felfutókra vonatkozott elsősorban, de tartalma túlterjedt a kötéltáncon, s ma már olyan személyekre használják az akrobata szót, akik különleges gyakorlatokkal kiemelkednek a megszokottból, akik bonyolult, nagy ügyességet, erőt és bátorságot igénylő gyakorlatot hajtanak végre nagy pontossággal. Kialakulása hosszú folyamat eredménye: I.e. 4000 évvel rituális táncok részei voltak, majd a népi és uralkodó osztályok ünnepségein foglaltak el kiemelt helyet az akrobatikus gyakorlatok. Erre utal egy egyiptomi vendéglátás leírása is az ie. negyedik századból: „fellépett a szemfényvesztők egy csoportja, akik minden irányban ugrándoztak, hihetetlen gyorsasággal egymás vállára és fejére másztak, piramisokat alkottak, melyek a terem mennyezetéig értek, aztán egymás után leestek, és újabb ugrásokat végeztek. Az ő egyensúlyozó és szemfényvesztő-mozgásaik a vendégekben a legnagyobb csodálkozást keltették.” Az ie. Második évezredből Görögország, Kréta, Spárta területéről akrobatikát megörökítő emlékek kerültek elő: pl. egy falfestményen akadály fölött végzett előreszaltó ábráját találták, két arany serlegen pedig kézenátfordulás látható. A középkoriakról nagyon kevés az emlék. A hanyatlást követően XVI. Században a reneszánsz ismét kedvezett az akrobatika fejlődésének. A Velencei Köztársaságban versenyeket rendeztek élő építészet címen, ahol a legmagasabb gúla építése volt a cél. A Louver-ben Francesco Valdi művén látható egy ilyen gúla, amit harminc ember épített fel, és 9 méter magas. Az akrobatikus torna fejlődésében meghatározott szerepe volt annak, hogy a XIX. században a sportolók (amatőrök) elkülönültek a hivatásos cirkuszi akrobatáktól, s megalakultak az első egyesületek is. Mozgásanyaga is ekkor változott meg: a sportolóknál a mozgásos elemek helyét átvették a statikus, magasba törő „erőelemek”, míg az artistáknál megmaradt a gyakorlatok dinamikája. Versenysporttá – későn – csak a XX. század elején vált, amikor is 1927-ben megrendezték az első akrobatikus gúlaversenyt. Ezen még csak a férfiak versenyezhettek, mivel a nők csak – közel – 20 évvel később kapcsolódhattak be a sportágba. Szabályait, versenyszámait sokszor változtatták, alakították, míg 1973. november 22-én 10 ország részvételével megalakult az IFSA (International Federation Sportakrobatika), s megszületett a mai öt versenyszám: Női páros, Férfi páros, Vegyes páros, Női hármas, Férfi négyes