Szerkesztő:Kreamar/Tetemrehívás

Fogalma

„7. A ravatal-próba, holttest próbája vagy tetemrehívás. Külföldön csak szórványosan találkozunk vele, nálunk már a törvényes gyakorlat alapján lép föl s még a XVIII. sz.-ban is használatos, mint ősmagyar istenítélet. Mikor erőszakos halál esetében a nyomozás eredménytelen volt, akkor a kiterített halotthoz rendelték a gyanúsakat, kik eskü vagy átkozódás között megérintették annak sebét. köldökét és akinek érintésére a halott megmozdult, színében változott vagy sebe vérzeni, szája tajtékozni kezdett, azt tartották gyilkosnak. Aki az istenítéleti próbákon legyőzetett, nemcsak ügyét veszítette , el, hanem rettenetesen bűnhődött is. Hazánkban eleinte minden székesegyház istenítéleti hely volt, de Kálmán király már csak a püspöki székesegyházakra szorította. Okleveles adataink vannak a Váradon, Esztergomban, Kolozsvárott, Budán és Aradon tartott tüzesvas-próbákról. A népeknek — kivétel nélkül — az istenítéletekhez való ragaszkodása mutatja, hogy az oldalra az isteni félelelem alapján épült intézmény volt; főleg, mert okleveleinkből számtalan esetet tudunk a sérelem nélkül lefolyt vashordozásról. Az egyház nem bírója, hanem csak szertartásmestere volt az L-nek s ezek ellen, mint istenkísértés ellen, mindig határozottan állást foglalt és küzdött is. ”

„A tetemrehívás, az eddigiekkel szemben, a 14-17. sz. adatok szerint Eu-szerte elsősorban világi törv-székek előtt folyt. 16-17. sz. törv-ek írták elő a pontos eljárás mikéntjét, az elv azonban sokkal régebbi: az élő holttest ősi elképzelésén alapszik, amely szerint a halál után az ember testileg tovább él. Másik alapja a vérben megjelenő lélek szintén ősi elképzelése. A próba lényege (melyet Arany János költeményéből ismerhetünk) a halált okozó kés, golyó nyomának megérintése: amikor a tettes helyezi a sebre kezét, a tetem vérezni kezd. A módszert tisztítóesküvel együtt alkalmazták.”

A művészetben

Tetemrehívás