Szerkesztő:HA~huwiki

Effeta

Alfejezet címe

A 2000-ben alakult Effeta zenei produkció kizárólag saját szöveg és zenei hangzásvilág kialakítása mellett döntött. A zenekar stílusa pörgős shuffle beat, azaz igazi lüktető modern tánczene. A zenekar megteremtett egy sajátos hangzást, masszív rock alap (dob, basszusgitár, ritmusgitár, szólógitár) és ezt fúvós hangszerekkel és vokállal egészítette ki. A ritmusképletek sajátossá váltak, a négy-negyedes ütemet kiegészítve triolás ritmusképletet használva különleges lüktetése lett a daloknak.

2002-ben kezdte meg a zenekar a koncertezést, fesztiválokon, klubokban egyaránt.A folyamatos fellépések, koncert tapasztalata egyre érettebb produkcióvá nőtte ki magát.

A tagok komolyzenei, jazz, rock & roll, alaptanulmányait követően egy különleges produkcióra jött létre. Megszületett az Effeta és vele együtt a shuffle-beat. A 7 zenész olyan érzés, hangzás és ritmusvilágot hozott létre, amely valóban meglepő és egyedi a magyar – és talán a világ - mai könnyűzenei életben. Mára egyre ismertebbek és bizton állítható, hogy a budapesti klubszcéna egyik legkedveltebb shuffle beat csapata. Mindezt mi sem bizonyítja jobban: mint a klub- koncertek sokszínűsége, és a fesztivál fellépések teljes palettája. Ébredés albumuk 2005.-ben a Warner Music gondozásában jelent meg. Következő sorlemezük 2008. tavaszára kerül a boltokba.

További infó: http://www.efeta.hu

Röviden az együttesről:

Az Effeta „igazi” („hivatalos”) létezését 2000 -től számítjuk, amikor is Horváth Attila és Márton István „újraélesztette” az együttest rövid Csipkerózsika álmából, amelybe a kamaszkori szárnypróbálgatások után szenderült.

2002-ben kezdte meg a zenekar a koncertezést a kisebb klubok tenyérnyi dobogóitól a nagyobb fesztiválok hosszú deszkájú színpadaiig mindenhol, ahol csak lehetőségük adódott.

Ebben az évben két fontos kilométerkő mellett haladt el a zenekar, és állt meg megpihenni egy rövid ideig, hogy kifújják magukat és nyugodtan szétnézve a szép tájban gyönyörködjenek: megjelent első, 6 számot tartalmazó mini bemutatkozó albumuk Félálom címmel, továbbá megnyerték a „Legyen Neked Könnyű” tehetségkutató fesztivált.

2003-ban napvilágot látott második, immár teljes albumuk, Álom címmel, amelyen 13 dal lelt otthonra. Ez év egyik legkiemelkedőbb eseménye az együttes koncert-életében egy nagy sikerű, másfél órás fellépés a Művészetek Völgye rendezvénysorozat vigántpetendi színpadán.

2004 a változások éve volt az Effeta életében. Az énekes távozott, helyét az egyik alapító tag: Márton István vette át. Új csapattag érkezett az együttesbe az ének és vokál szólamok megszólaltatására, a briliáns hangú Kardos Kata személyében. Ekkor csatlakozott Bártfai Gábor is, kimagasló basszusgitár tudásával.

Idén pedig, azaz 2005 -ben elkészült és megjelent az együttes legújabb, harmadik korongja: az Ébredés, amelyre a tarsolyban lévő 21 friss dalból 12 nyert bebocsátást.

Az együttes mai felállása a következő: trombita: Ádám Csaba és János, basszusgitár: Bártfai Gábor, ritmusgitár: Horváth Attila, ének-vokál: Kardos Katalin, ének-szólógitár: Márton István, dob/ütősök(„üstökös”): Simon Balázs.

Tűnődéseim

Annak idején - 1-2 évvel ezelőtt -, amikor először meghallottam az Effeta együttes nevét, akkor azt hallottam róla, hogy egy keresztény együttes, de nem keresztény vagy dicsőítő dalokat játszanak és énekelnek; ami annyit jelent, hogy a dalaikban nem Istenről, a Szeretetről, Jézusról énekelnek, hanem teljesen átlagos, hétköznapi, „világi” dolgokról/témákról.

És még azt is halottam, hogy egy nagyon pozitív kis „szánsájnos, hepi, elszállós fílingjű acid jazz-es funky zenét” játszanak, amolyan „Kék az ég és zöld a fű. Ja, és persze süt a Nap is!” stílusban. Ahogy szétnéztem egyszer a honlapjukon (www.effeta.hu) és belekukkantottam a képgalériájukba, a klipforgatásukon készült képek színes, üde, vidám, tarka-barka képi világa is ezt az érzést támasztotta alá bennem.

Így, ilyennek könyveltem el magamban Őket és gondoltam, hogy egyszer majd, ha valamikor módom nyílik rá, biztosan megnézem a koncertjüket, mert a vidám feelingű, „miénk itt az élet és minden nagyon very happy” „című” acid jazz zenéket nagyon szeretem, mint például az Incognito-t vagy a Brand New Heavies-t…

Ébredés

Aztán jött az Ébredés és a nagy „pofára esés”, vagyis: a felébredés. Már az is nagyon gyanús volt, hogy a Pál Utcai Fiúk együttest kísérték elő-zenekarként, Nyilas Misiék koncertturnéján. Gondoltam magamban, hogy „Az meg hogy lehet?” Hát egy „nyálas acid jazz együttest” az alterok simán kifütyülnek… Ekkorát azért még Nyilas Misi sem tévedhet!

Ezért aztán amikor először betettem a lemezt, szabályszerűen azt hittem, hogy rossz CD-t tettem be: még meg is néztem! ;-) Ugyanis: ahogy elkezdődött, olyan volt, mintha Aurórát tettem volna be: laza kis punkos reszelés és még a szövegkörnyezet és az énekes hangja is Vigire emlékeztetett. Aztán a beúszó női hang és a bűbájos tingli-tangli zene némiképp megnyugtatott, „hogy van élet a halál után”. ;-) Ekkor már kezdtem kapizsgálni, hogy hogyan is lehet az Effeta a PUF előzenekara. No meg persze azt is, hogy ennek max. annyi köze van az acid jazzhez, hogy azt is emberek játsszák és hangszerekkel… ;-)

Lemezborító

A lemezborító Salvador Dalit idéző szürreális világa alapján már az első ránézésre kialakult bennem az az első belső kép, hogy ez egy elvontabb, elvonatkoztatottabb, „alternatívabb” zene és szöveg lesz, mint amilyen a nagyátlag (tehát más és ezáltal kiemelkedő, kitűnő); sokkal művészibb, érzékenyebb és mélyebb; talán kissé borongós, fájdalmasan-szép, keserűen-édeskés, esetleg fricskát és ujjakkal szarvat mutatva/nyelvet öltögetve-kárörvendve, intrikusan cinikus…? És főleg: hogy más szemmel néznek Ők a világra, mint egy átlagember és ennél fogva teljességgel mást és máshogyan látnak és láttatnak is egyben.

Cím

Nagyon mély mondanivalójú lelki szövegekre számítottam az album címéről asszociálva. Azt hittem, hogy komoly lelki felébredésről lesz itt szó, egy pókhálós, zajos, kaotikus, zűrzavaros álomból, illúzióvilágból, amit úgy hívunk: hogy Hétköznapi Csalóka Látszat-Valóság-Élet. A korábbi lemezeik címe is ezt sugallta számomra: Félálom és Álom. Ezek akár komoly mondanivalójú spirituális címek is lehetnének. De nem. Még sincs szó itt ilyesmiről!

Ez először fájdalmas felismerésként hasított belém: csalódásként; de ahogy telt-múlt az idő, és egyre többet hallgattam az Ébredést már nem fájt; sőt, kifejezetten megédesült a számban az élmény (a dalaik és a szövegeik) íze. Először azért okozott enyhe kis 8 napon belül gyógyuló csalódást, mert én az elmúlt 2-3 évben csakis és kizárólag nagyon komoly és mély lelki mondanivalójú zenéket hallgattam. Igazából csak ezek érdekeltek, csak ezek tetszettek. És bármi, ami nem ebbe a kategóriába esett, az számomra hiábavaló és felesleges időpocsékolás volt mind a megalkotása, mind pedig a meghallgatása szempontjából. Aztán ebből az álláspontomból az Effeta Ébredése szerencsésen kibillentett, felébresztett; tehát mégiscsak van itt egyfajta Ébredés… ;-)

A CD-t először hallgatva olyan együttes nevek kerültek elő megboldogult lázas lázadó tinédzser korszakom homály fedte ködéből, mint a Wei Wu Wei, a Kispál és a Borz, a már említett Auróra vagy éppen a Pál Utcai Fiúk. Egypár évig csak ilyen zenéken éltem és elég sokat jártam alteros koncertekre: nagyokat pogózni önfeledten és eggyé válva a zenével; a felszabadult zene és tánc adta szabadságtól teljesen megrészegülve: a felszabadultság mámorát érezve-élvezve.

Ez olyan 15 évvel ezelőtt volt, de a Pál Utcai Fiúk („Élni akartam csak, de most már győzni kell. Rohadt világ, de mégis valamiben hinni kell! Gonosz varázslat, sötét mágia?! Miféle szellemnek kellett elszabadulnia?”) és a Wei Wu Wei („Mire gondolsz most? Mire gondoljak? Mire virradunk, ha leszáll a holnap?”) néhány sora még a mai napig hetente többször is a fülemben cseng…

Szövegek

Érdekes volt megfigyelni, hogy amikor zene nélkül olvasgattam a szövegeket - még szűz füllel (vagyis hallgatás nélkül) -, akkor teljesen más érzeteket keltettek bennem, mint amikor már zene is volt alattuk / fölöttük / mellettük / körülöttük / bennük.

Nem igazán szerettem az utóbbi időben az olyan ‘pesszimista’, ‘kishitű’, ’szóra sem érdemes’, ’semmit mondó’ „folytatnám, de nincs hozzá kedvem”- típusú „Benn Nihil” szövegeket; de mivel minden mondat egy aktuális életérzés, így nem lehet rossz, hiábavaló és értelmetlen: mert kifejez, megfogalmaz, megfog, megragad, megad, ad, formál, formába önt valamit… és aki hasonlóan érez és lát, annak nagyon is lényegbevágó, pontosan érthető és mélyen át- és megélhető lehet. Tehát a „semmitmondó” is valamit mondó, valakinek, akihez hozzá szól, akit megérint, akihez hozzáér.

Írtam, hogy az utóbbi időben szinte csakis és kizárólag dicsőítő zenéket hallgattam, amiknek komoly mondanivalójú, és végtelenül egyszerű, közérthető, tiszta szövegeik vannak. Elszoktam az olyasmi szövegi világtól, mint pl. az Effeta szövegei, amelyekről sok esetben a Kispál és a Borz dalai jutottak eszembe…

Fura, szokatlan, leleményes, ötletes és ettől egyedi, eredeti, művészi, költői képek, szófordulatok bontanak virágokat a dalokban, dallamokban; mint például: „Tarka ruhádon nyílnak a virágok”, „Ócska egy presszó, gyomrában élek…”, „Elszaladt életünk rohanunk utána, fogdossuk kezeit, gondoljuk hogy hátha. Kérdésre nem felel, válaszban nem kérdez ”, „Keringőt táncol cukor és kanál”, „Úgy sírok, hogy a te szemed könnyes”…

(Vagy pl. az Álom album és a Félálom zseniális dalszövegei: „Utad mellett néha bánat gyökerezett, Elmentél mellette, nem nyújtottál kezet, Bárki is nyitotta panaszra a száját , Bánatos patakján futva gázoltál át. ”, „Álmosan ásít a hajnali kávé”, „a muszájdzsekinek nincs divatja”, „Monoton a csend, szemedben hallgatok, a megtört fényből egy fejezet rám csorog”, stb-stb…)

Az Effetát hallgatva azon vettem észre magam, hogy én is ilyen „kifordított”, „művészi”, „elvont”, „hátulról jövő”, „többlet tartalmú” „költői” szóképekkel kezdtem el magamban gondolkodni és beszélni (mint amikor rap vagy hip-hop zenét hallgatok és utána rímekben beszélek, formálom meg a gondolataimat…); és ettől sokkal érdekesebb, színesebb és ezáltal teljesebb, csodálatosabb lett az egész létezésem: az észlelésem…

Ez volt az egyik dolog, amit az Effeta Ébredés albuma újdonságként hozott be az életembe, és amelynek Szívből örülök.

A másik, hogy sokat hallgatgatva a lemezt, egy idő után már elkezdtek tetszeni a szövegek is, és értelemmel kezdtek el bírni számomra is, bennem is megszólaltak, megcsendültek a dalok és mondtak, adtak valamit, valami mélyebbet, mint amit első pár hallgatásra át tudtak adni, meg tudtak súgni, a fülembe tudtak lehelni.

(Nagyon régen a Tátrai Band New York, New York albumával jártam hasonlóképpen: sok dalon csodálkoztam, hogy milyen ócska, semmitmondó szövegeik vannak, és hogy miért kell ezeknek egyáltalán hangot adni és megzenésíteni, feltenni egy lemezre és eljátszani koncerteken….? Aztán ahogy telt-múlt az idő, és rengeteget hallgattam, egyszer csak minden „ócska” és „semmitmondó” szöveg olyan mély tartalommal kezdett el hozzám szólni, hogy rádöbbentem: egyszerűen tökéletes és zseniális. Mert ezeket a dolgokat sehogy máshogy nem lehetne szavakkal jobban megfogalmazni és átadni: éreztetni. Egy-egy apró mozzanat leírásával rendkívül mély érzéseket lehet kifejezni… Abban a pár szóban benne volt minden, amit el lehet és el kell mondani… Mert aki érti, az így is pontosan érti, érzi, átéli… Aki pedig nem, annak úgy is mindegy, mert annak másképpen sem lehetne elmondani, körülírni… ;-) Érdekes, nem?)

Azok a szövegek is, amelyek első olvasásra és első pár hallgatásra még abszolút üresnek, unalmasnak, értelmetlennek, érdektelennek és fölöslegesnek, „szóra sem érdemesnek” tűntek és emiatt abszolút nem tetszettek… Ahogy sokat hallgattam a lemezt, szépen lassacskán kezdett beérni és életre kelni bennem minden: az egész, minden apró részecskéje, morzsája, mozzanata.

Szép lassan rájöttem, megéltem: bizony, így pont jó, ahogy van: így teljes és kerek az egész történet, mert így pontosan olyan, amilyen, amilyennek lennie kell. Meg aztán, ha az Effetás fiúk-lányok ezt így alkották meg, mert így látják/érzik jónak (mivelhogy így jött ki belőlük: a Szívük mélyéről – mert ez a zene és a komplett/komplex zenei produkció biztos, hogy egy nagyon komoly, fáradtságos és elszánt, áldozatos munka eredménye; amelyet a fiatalok Szívvel és Lélekkel élesztgetnek, ébresztgetnek és ápolnak Önmagukban és egymásban egyaránt), akkor ez eleve csak jó és helyénvaló lehet.

Az már egy másik kérdés, hogy kinek tetszik és kinek nem… Ki érez hasonlóképpen és ki nem… ;-) De ezt bízzuk rá mindenkire… egyenként… szabadon… tetszőlegesen… ;-)

A zene annyira ütős – de erről majd később –, hogy azon is elkezdtem tűnődni: vajon kellenek-e egyáltalán hozzá szövegek? Nem-e elegendő lenne csak a zene önmagában; és az többet elmondana, többet szólna a hallgatókhoz, mint maguk a szövegek, amelyek bizonyos értelemben beszűkítik és keretek közé szorítják az érzéseket és az észlelést: irányt mutatva nekik, egy bizonyos mederbe csalogatva és terelve? Azon is eltűnődtem, hogy az együttes tagjainak mi lehet a fontosabb? A szövegek, vagy a zene? Melyik festi alá és kíséri, egészíti ki a másikat? Vagy talán 50-50%-ban?

A szövegekkel ugyebár saját, személyesen megélt érzéseiket, gondolataikat mondják el. A zenével viszont mindig teljesen más és új érzéseket lehet kelteni, gerjeszteni a hallgatóban, aszerint, hogy az éppen milyen érzést vált ki és hoz a felszínre. Ezért szerintem a zene sokkal korlátlanabb, hatalmasabb, kiterjedtebb és szabadabb forrás. Bár a szövegek megértése is mindig megújulhat, ahogy egyre mélyebb és más-más rétegeit, dimenzióit érinti, mutatja meg, tárja fel és tudatosítja a Valóságnak…

De ha valakinek a gondolatai elmondása a fontos, hogy így adja át, oda és ossza meg velünk érzéseit, benyomásait, akkor persze lehet háttérben, másodlagos, mellékes a zene, mintegy kiegészítő és színesítő eszköz. Illetve lehetnek egyenjogúak is, ugyanolyan fontosak és lényegre törők… és kéz a kézben szárnyalhatnak. Mint itt. Mert az Effetánál szerintem erről van szó, én legalábbis így érzékelem: mondatok és dallamok kéz a kézben szaladnak egy irányba, egy közös cél felé.

Tehát: az Effeta Ébredés című albumának szövegei a címéből adódó előzetes várakozásommal, „elvárásommal” szemben nem igazán spirituálisak és nem kifejezetten a lelki ébredésről szólnak; bár van néhány olyan dal, amely teljes egészében, vagy apró részleteiben (nyomokban), nagyon komoly és mély, „életbevágó” kérdéseket feszeget… Az egyik ilyen – és az abszolút kedvenc dalom a lemezről – a Szervusz babám. (Ami lehetne akár az Álom album Unom már című dalának a folytatása is. Vagy lehet, hogy az is…? ;-) Ennek a szövege annyira elgondolkodtató, tanulságos és lényegbemarkoló (lényegbelátó), hogy le is írom egy az egyben. El lehet rajta tűnődni…

Szervusz babám

Mindig érkezik valaki, kiről azt hiszed, hogy az igazi most jött el. Hát felejtsd el! Önmagad becsaphatod, álmodhatsz szép holnapot, de egyszer azt kell mondanod: Felejts el!

Költözz el, és sose jöjj vissza! Azt se hidd, hogy én sírlak vissza. Vége a dalnak és nincs tovább. Csak annyit mondok: Szervusz babám!

Minden gyönyörű szép lehet, lesznek fergeteges éjjelek, de reggel üvöltöd majd: Felejts el! Majd eljön egy olyan pillanat, mikor minden húr elszakad, magadban gondolod majd, hogy: Felejts el!

Költözz el, és sose jöjj vissza! Azt se hidd, hogy én sírlak vissza. Vége a dalnak és nincs tovább. Csak annyit mondok: Szervusz babám!

„Önmagad becsaphatod” és ideig-óráig másokat is megtéveszthetsz, félrevezethetsz, de nagyon nem érdemes, szerintem. „Ha vége a dalnak” a Szívünkben: nincs tovább: véget ért az út alattunk, véget ért (ez) a történet is. ;-) Kinyílt egy ablak, benéztünk, becsukjuk – vagy nyitva hagyjuk, attól függően, hogy milyen levegő jön/áramlik be belőle – és megyünk tovább… ;-)))

A dal szövege először hallgatva egy kicsikét „kegyetlennek” (nyersnek, kíméletlennek, érzéketlennek és lélek nélkülinek) tűnt. Mint néha maga az Élet: a Valóság, az Igazság… Felismerése. A felÉBREDÉS (egy álomból, egy illúzióból, egy délibábból)… Bár utána csodálatosan szép és megnyugtató érzés a megkönnyebbülés, a felszabadulás, a megtisztulás, a fellélegzés.

Ez a dal egy nagyon-nagyon mély kérdést boncolgat. Nevezetesen azt, hogy van-e tökéletes párkapcsolat? A dal szövege szerint: nincs. És talán van is benne valami igazság. Egyre inkább ez a tapasztalat, ahogy a válási-statisztikákat elnézzük és azt, hogy a párocskák mennyi ideig vannak (bírják ki) együtt, jól: örömben, boldogságban, békében, elégedettségben, Szeretetben. Valóban a legtöbb kapcsolat zsákutca: amibe belemegyünk, mert azt hisszük vezet valahová, aztán látjuk, hogy nem tudunk benne továbbhaladni az utunkon; szétnézünk, megfordulunk és „kilábalunk belőle”. És megyünk tovább. Keressük a helyes utat, a jó leágazást, a megfelelő kijáratot… vagy bejáratot… ;-)

A (legtöbb) Szerelem olyan, mintha egy tót úsznánk át: vagy még befelé megyünk, vagy már kifelé. Ideig-óráig meg is állhatunk a közepén, megpihenni, de egyszer ki kell majd jönnünk a tóból, mert ott örökre nem maradhatunk… (Hacsak bele nem fulladunk… ;-))) Vagy ki tudja? Lehet, hogy a Szerelem egy érzéki csalódás? Amely eleve örök kárhozatra van ítélve, és soha sem lehet teljes és örökké fennmaradó, örökké lángoló? Csak ha átmegy Szeretetbe és ott lángol, ég, ragyog, világít és lobog tovább a már teljesen megtisztult, igaz, őszinte és elvárásoktól, akarattól és vágyaktól mentes tüze; Örökké, Szüntelen…???

Persze az Isteni Szerelem az valami más Csoda, csak kérdés hogy a mindennapi életben meg tudjuk-e élni ezt hosszabb távon, huzamosabb ideig, folyamatosan? A hétköznapi életben van-e, működik-e, tud-e működni Isten igazából ilyen a Valóságban (tehát a gyakorlatban is / a Lelkekben és a Szívekben – az érzéseinkben / és nem csak az elméletben, / az agyakban és a fejekben – a gondolatainkban és eszmerendszerünkben /… )?

A „Minden gyönyörű szép lehet, lesznek fergeteges éjjelek, de reggel üvöltöd majd: Felejts el!” sorral kapcsolatban egyszer csak a következő villant be: Az a nagyon jó a lelki felÉBREDÉSben, hogy ugyanolyan, mint az „átlagos”, „hétköznapi”, „normális” felÉBREDÉS. Vagyis „reggel” történik, abban az értelemben, hogy utána még van egy egész gyönyörű és csodálatos napunk, amelyben sok szép és kellemes érzés, időtöltés, találkozás, beszélgetés, móka, kacagás, kaland, kirándulás és élmény vár ránk. Van időnk kiélvezni minden cseppjét…, minden egyes pillanatát és örülni neki, értékelni, meghálálni, megköszönni, élvezni.

És mindez „sötétség” után következik: amikor nem vagyunk magunknál, nem tudjuk mit csinálunk, mi történik; nem látunk és nem hallunk; mély álomba zuhantan, „kómában” fekszünk.

Talán vad álmok kergetnek, vagy vad álmokat kergetünk és menekülünk az elől, ami előlünk menekül? És ha tényleg igaz ez az analógia, akkor bíztató, hogy egyszer majd mindenképpen felébredünk, és hogy a sötétség, és öntudatlanság, a kábulat, a magatehetetlenség után mindig jön a Fény, a Világosság.

Eljön a Reggel egy fényes reggelen, és beragyog mindent: megvilágít, Fényt teremt bennünk és körülöttünk; áthatót, mely mindenen áthatol. Örömmel tölti el a Szívünket, hogy ránk találjon a Béke. Vakságunkból felkelt és mozdulatlan merevségünkből új életre hív, lendít; hogy együtt dobbanjon-lüktessen a Szívünk Ővele. Addig pedig jó éjszakát és szép, színes álmokat és ábrándokat!

Mellesleg minden kapcsolatból és dologból fel lehet ébredni egyszer , egy világos, Napfényes, szikrázó „reggelen”. Barátokkal-barátnőkkel; szülőkkel, testvérekkel, gyermekekkel és családtagokkal; munkatársakkal, „ellenségekkel” vagy éppen Önmagunkkal való hamis kapcsolatainkból is… Továbbá: hamis eszméinkből, nézeteinkből, tévedéseinkből, ragaszkodásainkból, tévútjainkból, tevékenységeinkből és cselekedeteinkből ugyanígy.

A világra lehet szülni az Igazságot és meg lehet változtatnunk eddigi gondolatainkat és életünk pörgésének-forgásának irányát, hogy Boldogok és Igazak legyünk .

Az Igazság Fénye mindent megvilágít, átragyog, körbevesz és bearanyoz. Az Igazság Fénye áthatol Minden Sötétségen, Tévesen, Hamison és Illúzión. Amikor meglátjuk és észrevesszük. De csak az láthatja meg a Fényt, akinek a szeme már felkészült a befogadására és elbírja az erejét. Amikor nem látjuk, nem azért nem látjuk, mert nincs ott; hanem a saját vakságunktól, vaksiságunktól nem látjuk: nem vesszük észre a Fényt és üzenetét …

A Szervusz babám dallal kapcsolatban van egy személyes élményem is: az utóbbi időben nagyon sokszor szólalt meg bennem és dúdolgattam akarva-akaratlanul is, úton-útfélen, ál(m)omban és éb(e)ren. Arra már sokkal korábban rájöttem, hogy bizonyos dalok, dalrészletek nem véletlenül szólalnak meg bennünk: ez a tudatalattink, a Lelkünk, vagy akár – ha úgy jobban tetszik – Isten üzenete, segítő jó tanácsa felénk, a számunkra… Segítség, tanács lehet egy-egy adott helyzetben, szituációban; válasz egy bizonyos kérdésre… az Út Igaz Önmagunk, a Lelkünk, Lelki Felébredésünk felé… Ez a dal az utóbbi időben sokat segített nekem: segített felismerni valamit. Hozzásegített egy lépés megtételéhez, amit a Boldogságom érdekében meg kellett lépnem. Köszönöm szépen! Hálás vagyok érte. ;-)

A másik lelki, spirituálisabb témájú dal a Ki mondja . Ez is egy elgondolkodtatóbb, mélyebb értelmű dal:

Ki mondja

Ki mondja, hogy legyen? Mi az én rejtjelem? Szólíts a nevemen! Vedd le a bélyegem! Ne rakjál dobozba! Vegyél a karodba! Ha nem bírsz már tartani, tegyél a nyakadba! Leszek a medálod. Ha nem tetszik, levágod. Egyszer az életben, hidd el, még megbánod!

Refrén: Kérdések fékeznek. Szabdalnak, szétszednek. Ráncokat növesztve falakhoz szegeznek.

Ki mondja, hogy merre? Úgy látom semerre! Járatlan földúton, fogom a homlokom. Gondtalan pillangók! Vigyetek szárnyakon! Naivság álarcát levetni nem tudom. Higgyétek el nekem, nem magam fényezem! Szorítja fejemet belül az értelem.

Rap-betét: Neked ki mondja meg, hogy mit érzel? A lényeg a léted. Az életed ne félve éljed! Keresed az utad és célod eléred. Büszkén nézed a képet. A kép az életed. Te festetted. De el is ronthatod, ha kezed megremeg. Meredek lejtő, könnyen elveszel. Egy barát kell, ha utat tervezel. Az ajtókat, ablakot kinyitod. A csodákat bámulod. Küszöböt átléped. De mégis ki mondja, hogy mehetsz?

A Mozi című dal szövegét emelném még ki külön is a többi közül: nagyon kedves, aranyos kis bűbájos dal, amelyben a szerelmes vak hangyáktól a duzzogó, fáradt egerekig sok minden megfordul és belefér… Mindig megmosolyogtat: annyira abszurd/lehetetlen/„értelmetlen”… (és olyan kedves benne a női énekhang…)

És itt ezen a ponton rájöttem (és ez az Effeta sokadik nagy ajándéka énnekem), hogy mennyire jók az ilyen „valótlan”, „értelmetlen”, „abszurd” szövegek: kimozdítanak a valóság néha kényelmetlen, szűkös és kellemetlen „kényszer”-zubbonyából és felüdítenek, felvidítanak egy-egy percre. (Milyen apró hajszálnyi a különbség a feldühít és a felüdít között az életben is!!! Remélhetőleg eztán egyre inkább a felüdít felé mozdul el a mérleg – és nem a méreg! – nyelve! ;-) És így már visszazökkenve a kis valóságunkba az már nem is olyan kicsi és szűkös, hanem inkább kényelmes, lenge, szellős, bő és lezser… Szerethető és Kellemes: Élvezetes.

Tehát: nagyon is jók az ilyen kis „bugyuta” „valótlan” szövegek, mert nagyon valóságossá teszik az Örömünket és a Vidámságunkat; a Könnyedségünket és a Szellemességünket, a Szellemségünket. (Hogy nemcsak test és anyag vagyunk.)

Jó, ha arányban van bennünk a komolyság és a „komolytalanság”. A „bugyuta” és a velős. A magasság és a mélység. És mivel a „komolytalan” is jó, mert erre is nagy-nagy szükségünk van, ezért legalább olyan fontos és „komoly”, mint a komoly. Ha nem jobban és „komolyabban”. ;-) Ezért hát vedd komolyan a komolytalanságodat! Vagy vedd komolytalanul a komolyságodat! ;-))) És meglesz az arány. És a vidámság-lazaság-könnyedség Benned és az Életedben. Én például most egy pár napja úgy tekintek minden emberre (és benne önmagamra is), mert önmaga legtökéletesebb paródiájára. Próbáld ki! Meglátod, rendkívül szórakoztató és sok vidámsággal üdíti fel a Szívedet, az egész Lényedet… Könnyebbé, szebbé, egyszerűbbé, szerethetőbbé, élhetőbbé teszi az egész Életedet, mert a nevetés és a vidámság: az Öröm.

Újra szárnyalhat szabadon bennünk a Lélek: a Lényeg. A végső Végtelen Forrása felé. ;-)

A zene

Az Effeta zenéjére az jellemző, hogy nagyon-nagyon pörgős és bulizós zene!!! Abszolút tánczene. Egy kibiztosított bomba, amely koncerten robban fel igazán, mert tapasztalataim szerint a koncerteken a megszólalás minimum 10-szer ütősebb, fullosabb és vastagabb, „zsírosabb”, „szaftosabb”…, mint amit lemezen bármikor is lehet produkálni… Persze azt a hangulatot egy korongon otthon hallgatva egyedül nem is lehet átélni… csak maximum megsejteni sejt(sejtés) szinten.

Lelki szemeim előtt mindig alternatív, rockos, hosszú-kötött pulóveros, farmeros-bakancsos egyetemista és főiskolás; bulizós, tisztán a zenétől és a jó hangulattól (vagy max. egy kis bortól/sörtől) extázisba esett fiatalok jelennek meg, akik ezerrel pörögnek, táncolnak és tombolnak; úgyszólván „villantanak”.

Visz magával jócskán ez a zene és a lendülete: nem lehet rá nem táncolni, tombolni és (jó értelemben véve) „őrjöngeni” (tehát önfeledten, teljességgel felszabadultan táncolni, bulizni, szórakozni, pörögni – lásd „Csizmadia-féle értelmező kéziszótár”…;-).

Szerintem az Effeta egy igazi koncert együttes.

Az Ő zenéjüket igazából koncerteken, fesztiválokon és bulikon lehet a legteljesebben megélni és kiélvezni, kicsurgatni minden cseppjét… Együtt a nagy csapat és egy nagyot bulizni, táncolni, ugrándozni, tombolni! Hihetetlen lendület, erő, lüktetés és vibrálás van ebben a zenében: mozgás.

Például a 10., Pörgés című számban, ami egy nagyon klassz kis U2-s, elszállós résszel kezdődik… Aztán kár hogy rövid ideig visszalassul jamaikai ős, kő, gyökér reggae-be. Én ezt a dalt a végtelenségig kipörgetném a fiúk helyébe, amíg a gitáron minden húr, és a dobokon minden bőr szét nem szakad; és amíg az együttes tagjai bírják erővel és levegővel… ha már Pörgés is a címe… hadd szóljon, hadd pörögjön gyorsan 1000-rel… mint egy forgószél, ami mindent és mindenkit felkap és elvisz.

De aztán persze felpörögnek a dalban az események és megjön a várva várt katarzis, áttörés: elszállás/felszállás… Felkavaró, mint egy hurrikán és mindent magával ránt. Szédületes a tempója, a pörgése, és a fellegekbe repíthet fel a mindent beszippantó örvénye, ha kész vagy beleugrani, vele menni és belefeledkezni teljesen… Erre a dalra hihetetlen élmény/érzés lehet, amikor több-száz/ezer ember egyszerre „tombol”/ugrál és száll el/fel egy koncerten… mert erre aztán lehet… ;-)

(Ez az Unicumra és a Ki mondjára, mint a másik két legütősebb számra ugyanígy igaz. Ez a három dal a legodapörkölősebb! Ezekben a dalokban van benne szerintem - érzéseim szerint - a legelementárisabb erő, „dög”: a leglendületesebb, legfelkavaróbb, legfelszabadultabb és legönfeledtebb élni akarás-vágy, életerő, energia, lüktetés; ami a leginkább tűzbe/lázba hoz, a leginkább meg- és bevadít, felpörget, kimozdít, kikapcsol, és bekapcsol az élet forrásába, forgásába, pörgésébe; azáltal, hogy óriási nagy erőket mozdít meg és szabadít fel a zsigerek legmélyéről; amelyek a felszínre törve és kiélve, megélve, kiadva, kiárasztva, mintegy „kitombolva” önmagunkból: végtelen nagy megkönnyebbüléshez, felszabaduláshoz, békéhez, örömhöz és megnyugváshoz, letisztultsághoz vezethetnek el bennünket. Minden, amitől megszabadulunk (lelkileg), attól meg is könnyebbülünk és megnyugszunk: fellégezhetünk, „fellélekezhetünk”. „Tombolni jó, táncolni öröm”: mely üdvösséget hozhat: Derűt, Vidámságot és Örömöt a Szívünknek; Csendet, Nyugalmat, Békét, Szépséget, Gyönyört, Ragyogást és Kiteljesedettséget a Lelkünknek.)

A Pörgésről jut eszembe!

Ha van kedved, próbáld ki egyszer (vagy akár ezerszer): úgy hallgasd végig az albumot (vagy ameddig bírod), hogy közben pörögsz-forogsz… egy szoba, egy (koncert?)terem, vagy egy nagyobb szabad tér (pl. rét/mező ;-) közepén… Körbe-körbe… Hihetetlen nagy érzést/élményt ad! Igazi elszállást… Nagyon be lehet pörögni erre a zenére… ;-) Csak egy a lényeg: hogy üres hassal csináld, és olyan ruhában, amit nem sajnálsz, ha elesel… na meg persze ekkor ne épp egy Herendi porcelánboltban legyél!… ;-) Érdemes kipróbálni, hogy mit ad: mi fog (Benned) történni… ;-)))

Én egyik reggel kipróbáltam… …és egész nap olyan érdekesen éreztem magam… …és még este, amikor lefeküdtem az ágyamra aludni és becsuktam a szemeimet, még akkor is forgott velem körbe-körbe a világ…

Kivétel nélkül…

…mindegyik dalt ajánlom valamiért a figyelmedbe (mert mindegyik valamiért nagyon jó): így a lemez erős kezdését: a kellemes és kedves Ébredést; a talp szurkáló Látványszépséget; az egyik „legsúlyosabb”(legpörgősebb/leg- szelidül -vadabb) Unicumot; a bombázó/bombasztikus Szervusz babámat; a pörgésre legideálisabb kis könnyed rézfúvós, tingli-tangli léleksimogatást: a Presszót… aminek azért mégiscsak van egy igen-igen kellemes „közepe”, lendülete és sodrása, ami csak úgy lazán visz magával…; a Ki mondját, amiben a legjobban tetszik a gitár; a legrockisabb Illúziót ; az egyik legtutibb Mozit, aminek az elejéről egy egyiptomi szaharai tevekaravánban győztesen hazamenetelő csapat jut eszembe… ;-); a harmadik legrockisabb Angyal vagy-ot, amiben van egy nagyon klassz kis gitárszóló; a legfelkavaróbb Pörgést; a második legrockisabb Mezitláb a sárbant. A levezető Finálé már csak hab a tortára. Segít lelassítani, magadhoz térni (ha egy időre magadon kívül vol

hogy álomba szenderüljünk a szédületes tempójú pörgés után, vagy hogy éppen végre felÉBREDjünk.

Ha már a zenénél tartunk!

Bár a Ki mondja című számban az együttes megkér, hogy „Vedd le a bélyegem, ne rakjál dobozba!”, de azért ha mindenképpen valamilyen kategóriát rá akarunk aggatni a könnyebb eligazodás és a miheztartás kedvéért; akkor az együttes zenéjét a saját szájízük szerint a free beat, vagy még inkább a shuffle beat stílusúként illik emlegetni. Ha jól tudom, az Effeta az egyetlen, de legalábbis mindenképpen a legelső ilyen shuffle beat stílust játszó együttes Magyarországon, a saját bevallásuk szerint. A shuffle a triolás ritmikai képletet jelenti, amely az Effeta zenéjének egyik legjellemzőbb és legmeghatározóbb sajátossága. (Amikor kis helyen próbálnak, lehetne a stílusuk akár sufni beat is. ;-)))

Vízió

Egyszer a vonatra várva hallgattam az Ébredést a pályaudvaron… Hirtelen azon vettem észre magam, hogy az elmémbe átcsusszant egy másik valóság és a zene hatására azt kezdtem el látni, hogy a vasútpályaudvaron mindenki táncol… a peronon, a váróban, a vonatokon… (Apropó: milyen gombafaj él a vasútpályaudvaron? A peronoszpóra ;-) A vasutasok, a kalauzok, a mozdonyvezetők, az utazóközönség a poggyászaikkal és a csomagjaikkal együtt… Mindenki táncolt és táncolva közlekedett. Mondanom sem kell, hogy nagyon mulatságos és szórakoztató volt az egész… Amikor ránéztem valakire, „azt láttam”, hogy a zenére táncol, és a savanyú, unott, egykedvű, kedvtelen, fakó, szürke arcára kiül az öröm és a derű aranybarna csillogása; ahogy önfeledten megéli a zene (és önmaga) lüktető ritmusát. Anélkül láttam magam előtt, hogy direkt, tudatosan elképzeltem volna… egyszer csak ott volt, megjelent előttem/bennem, spontán. (Olyan jól szórakoztam, hogy szerintem többen hülyének néztek, mert néha szabályosan elröhögtem magam, amikor már nem bírtam visszatartani, és végig fülig ért a szám; de nem baj – gondoltam magamban –, mert ki is a hülye? Aki jól érzi magát és örül, vagy aki nem? ;-)

Klassz kis videóklip lenne! Mindenki táncol a vasútpályaudvaron! És még a MÁV-os hangos-bemondások is pont belepasszoltak a zenébe: „Kérjük a vágányok mellett vigyázzanak!”

Szóval!

Ha szereted az alteros rock zenéket, mint például a Kispál és a Borz, a Pál Utcai Fiúk, a Heaven Street Seven, és/vagy a Quimby…; és nem vágysz túl komoly, lélekbehasító szövegekre; inkább csak könnyed, lágy, laza kikapcsolódásra, szórakozásra és felüdülésre; amibe azért helyenként mégiscsak beleférkőzik valami kis lelki mélység-féleség is; és szeretsz önfeledten nagyokat táncolni-tombolni-bulizni; akkor az Effeta éppen Neked szól, ha szól!

Az Ébredés, az Álom és a Félálom CD-kről…

Vagy a koncerteken: mint például Karácsony Szent Estéje előtt két nappal (dec. 22-én), a Petőfi Csarnokban 19 órakor kezdődő, nagyszabású „Karácsonyi koncertjükön” a „káosz amígók” vagyis a Quimby előtt… Itt valószínűleg még CD-ket is vásárolhatsz majd a Karácsonyfa alá, Szeretteidnek (például Önmagadnak is… ;-).

(Illetve, ha eddig nem igazán hallgattál ilyen zenét, de most mégis valamiért kíváncsi lettél Rájuk és kedvet kaptál Hozzájuk… Vagy van olyan testvéred, rokonod, barátod…, aki szereti/szeretheti az ilyesfajta zenét és szívesen meglepnéd, megörvendeztetnéd… akkor csak rajta!!! ;-)

Az aktuális koncertjeik helyszínéről és idejéről a - mellesleg igen-igen korrekt és igényes - honlapjukról értesülhetsz: www.effeta.hu, ahol a CD-iket szintén megrendelheted, ha éppen nincs kedved ellátogatni a nagyobb és jobb lemezboltokba, ahol szintén megtalálhatod Őket.

(A honlapon egyébként érdemes elszöszmötölni a képgalériák nézegetésén túl a dalszövegek olvasgatásával is… Így például a már említett dalok mellett a Citrom, a Nem múlik el, az Eső 2 és az Örömök alkonya című dalok érdekes és elgondolkodtató szövegét külön is ajánlanám a figyelmedbe!)

Szia, Minden Jót és Jó Szórakozást Hozzá(juk) ;-)! Találkozunk december 22-én a Petőfi Csarnokban?! ;-))) Ébredés!

-)))

Szeretettel:

Csizmadia Sándor ;-)

2005. október 5. - december 6. ;-)))

EFFETA zenei produkció

Az Effeta 2005-ben igazán kitett magáért, olyan évet zártak, amelyet minden feltörekvő csapat szívesen álmodna magának. Elkészült az Ébredés album, ez a professzionális hanghordozó végre megindította a zenekart, cikkek, interjúk, szakmai elismerések sora után a szélesebb közönség is megismerhette az Effeta zenéje által keltett vibrálást. Megnyerték a Roxiget fesztivált, felléptek a Szigeten és a Budapesti őszi fesztiválon (BŐF), felléptek a Bandák nagy versenyén (BNV) folyamatosan vidéken koncerteztek a PUF elő-zenekaraként (Veszprém, Szombathely, Zalaegerszeg, Sopron, Körmend) Majd Budapesten két óriási bulival zárták az évet, a PUF vendégeként a Gödör klubban, illetve a Quimby előtt izzították a levegőt a PeCsában.

Kezdetek. Az Effeta „igazi” („hivatalos”) létezését 2000-től számítjuk, amikor is Horváth Attila és Márton István „újraélesztette” az együttest rövid Csipkerózsika álmából, amelybe a kamaszkori szárnypróbálgatások után szenderült.

2002-ben kezdte meg a zenekar a koncertezést a kisebb klubok tenyérnyi dobogóitól a nagyobb fesztiválok hosszú deszkájú színpadaiig mindenhol, ahol csak lehetőségük adódott. Ebben az évben két fontos kilométerkő mellett haladt el a zenekar, és állt meg megpihenni egy rövid ideig, hogy kifújják magukat és nyugodtan szétnézve a szép tájban gyönyörködjenek: megjelent első, 6 számot tartalmazó mini bemutatkozó albumuk Félálom címmel, továbbá megnyerték a „Legyen Neked Könnyű” tehetségkutató fesztivált.

2003-ban Nap-világot látott második, immár teljes albumuk, Álom címmel, amelyen 13 dal lelt otthonra. Ez év egyik legkiemelkedőbb eseménye az együttes koncert-életében egy nagy sikerű, másfél órás fellépés a Művészetek Völgye rendezvénysorozat Vigántpetend-i színpadán.

2004 a változások éve volt az Effeta életében. Az énekes távozott, helyét az egyik alapító-tag: Márton István vette át. Egyben a nagy koncertek kezdetei: Vásárosnamény, Tokaj-hegyalja fesztivál. Új csapattag érkezett az együttesbe az ének és vokál szólamok megszólaltatására, a briliáns hangú Kardos Kata személyében. Ekkor csatlakozott Bártfai Gábor is, kimagasló basszusgitár tudásával.

Idén pedig, azaz 2005-ben elkészült és megjelent az együttes legújabb, harmadik korongja: az Ébredés, amelyre a tarsolyban lévő 21 friss dalból 12 nyert bebocsátást.

Az együttes mai felállása a következő: trombita: Ádám Csaba és János, basszusgitár: Bártfai Gábor, ritmusgitár: Horváth Attila, ének-vokál: Kardos Katalin, ének-szólógitár: Márton István, dob/ütősök(„üstökös”): Simon Balázs. Albumok:

EFFETA : Félálom szerzői kiadás EF-680216 2002 CD Intro, Szavak, Örömök alkonya, Effeta, Hangok, 1 / 2 álom… Teljes játékidő: ’21: 51

EFFETA : Álom szerzői kiadás EF/ 2566-2003 II 2003 CD Utolsó csók, Mindegy, Unom már, Őrült, Vágy, Méz Kísértet, Citrom, Nem múlik el, Emlék, Eső2, Ébressz fel, Álom Teljes játékidő: ’51: 50

EFFETA: Ébredés Kiadja: Wrner Music -mTon Ébredés, Látványszépség, Unicum, Szervusz babám , Presszó, Kimondja, Illúzió, Angyal vagy, Mozi, Mezítláb a sárban, Pörgés, Finálé Teljes játékidő: ’38:04

Rólunk írták:

Warner Music Az EFFETA zenei produkció Ébredés c. albuma épp úgy mozog az időtlen dimenziók között, mint álom és ébredés valószínűtlen pillanatai közt. Ez az album még sem elvont művészkedés, hanem izgalmas, nagyon pörgős shuffle beat, azaz nagyszerű mai modern tánczene. Izgalmas szövegekkel, egyedülálló dallamvilággal, fantasztikus trombita futamokkal megtűzdelt zenei produkciót hallhatunk, melyre biztosan táncra perdülünk. Az Effeta albuma méltán várományosa az év meglepetés lemeze cím megszerzésére. Bátran ajánljuk, nem fog csalódást okozni.

Exit Magazin forrás: Exit magazin II évf.038 szám

"Az Effeta bevallottan rendhagyó muzsika megalkotásán dolgozik, de ettől nem kell megijedni, mert szerencsére cseppet sem erőltetett a végeredmény. Sőt tessék csak bátran közelebb jönni, esetleg néhány bemelegítő mozdulatot is tenni, ez ugyanis, minden különlegességével együtt is jó fajta táncolni való zene. Sőt, tessék csak bátran közelebb jönni, esetleg néhány bemelegítő mozdulatot is tenni, ez ugyanis minden különlegességével együtt is jófajta táncolni való zene. A csapat Ébredés című harmadik albuma szűk negyven percben kínálja a könnyed, szellős rock- (vagy beat)zenei alapokon nyugvó, sok-sok fúvóssal és ügyesen kihasznált férfi-női vokálpárosítással támogatott, színes muzsikát, melyet egyébként szakszerűen shuffle beatként illik emlegetni. A dalokban egyszerre motoszkál valamiféle kajlaság és modorosság, de mindkettőből a kimondottan bájos fajta, úgyhogy az Effeta (továbbra is) jó ajánlat minden táncos kedvűnek altirock-rajongóktól egészen a ska-pártiakig.

Online magazin

Bátran ajánljuk, nem fog csalódást okozni. Sőt, nemcsak hogy nem okoz csalódást, de kimondottan élvezetes album született (a Félálom és az Álom című lemezek után) az együttes, vagy ahogy magukat nevezik, zenei produkció műhelyében. A 2002 óta koncertező Effeta muzsikája már maga is kuriózum a hazai palettán: miközben a hagyományos rockzenei felállás hangszereit használják, amellett kiemelt szerepet kapnak a fúvós hangszerek és a vokál is. Sajátos tánczenét játszanak, kemény alapokkal, amolyan igazi örömzenét, amelyben a kiváló szövegekre is mindenképpen érdemes odafigyelni. A zenekar stílusa, amelyet free beatként is jellemeznek — és a shuffle mint ritmikai képlet jellemző rá, sokszor a ska stílusra emlékeztető alapokkal —, két alapvető háttérből táplálkozik: a tagok beatzenei és klasszikus zenei előtanulmányaiból. A tizenkét saját szerzeményből álló album egyetlen pillanata sem „engedi el” a hallgatótáját, nagyon pörgős, megunhatatlan. Kimondottan jót tesznek a hazai zenei életnek az ilyen „vérfrissítő” kiadványok!

…és még egy kritika

"Jó album, sőt nagyon jó album az Ébredés. Bátorság kell manapság, hogy egy zenekar, közhelyektől mentes, értelmes szövegekkel jelenjen meg. Hallgatva a zenét ismét meglepődöm - volt annyi fegyelem a csapatban, hogy a ma oly divatos sampleres kütyüket nélkülözze. Mégis olyan tömény és sűrű, vastag a hangzás, mint egy heavy metal bandáé. Ez az erőssége - nem számító, nem hatásvadász, hanem tiszta őszinte, színtiszta örömzene, jó kedvű buliérzés. A hangszerelés izgalmas megoldásokat mutat fel, az alapok masszívak, a fúvósok kiválóak, az ének tiszta és karakteres, a ritmus képletek pedig semmihez sem foghatóak, mert ilyen nincs is. Eddig még kevesen merték szétzilálni a jól bevált rock-os négy-negyedet. Az Effeta feje tetejére állítja a világot, a triolás ritmusképleteivel. Ettől válik igazán érdekessé, semmi máshoz nem hasonlíthatóvá - azaz önálló stílussá."

Az EFFETA elérhetőségei:

Honlap: http://www.effeta.hu

E-mail: info@effeta.hu