Szerkesztő:Altay László/próbalap

Kecskés István-telep története 1924-1944

Kecskés István telep Szeged déli részén, a Körtöltésen kívül, a Szabadkai út két oldalán helyezkedik el. A ma már több mint 3000 fős városrész megalapításában és a telep életének megszervezésében kiemelkedő szerepe volt Kecskés István személyének, akinek közreműködésével az első világháború igazolt hadirokkantjai alacsony kamatozású kölcsönhöz jutottak, aminek segítségével az un. járadéktelkeken családi házakat építhettek. 1924 és 1934 között a Szérűskerti dűlő területére 106, a Kénytelen dűlőre 65 járuléktelki szerződést kötöttek. A kiosztott házhelyek szerint létrejött utcák egy kicsi, barátságos településrész kialakulásához vezettek. A Szabadkai út bal oldalán két utca és egy sor, jobb oldalán két utca és két-két sor alkotta az Ó-vagy Öreg telepet. Az utcák és házak először a telekosztás sorszámait viselték, de 1934-ben a Kecskés telep utcáit a Magyarországtól elszakított Délvidék településeiről nevezték el pl.: Újvidéki, Zombori, Apatini utca és Adai, Palánkai sor. A benépesülés lassan, fokozatosan ment végbe. A kiosztott telkek közül nem mindegyikre építkeztek azonnal. Segítette az építkezést az 1927-ben megalakult Falusi Kislakásépítő Szövetkezet, amely hitelt nyújtott, de nem készpénzben, hanem építőanyagban. Kecskés Istvánnak a telep létrehozásával és lakói életének megszervezésében végzett elévülhetetlen érdemű munkája elismeréseként 1924-ben felvette a Kecskés István Hadirokkant-telep nevet. A hivatalos ünnepségre később, több esemény összevonásával került sor. A fényes külsőségek között megrendezett telepavató, az első világháborúban elesett hősöknek fölállított kereszt,- és a polgári kör díszzászlójának szentelési ünnepélye 1928. augusztus 12.-én volt a Szeged Kecskés István Hadirokkant-telepi Polgári kör szervezésében. A rendezvény díszvédnöke Klebelsberg Kunó kultuszminiszter volt, fővédnökei pedig Glattfelder Gyula csanádi püspök, Darányi Kálmán államtitkár, Svoy Kálmán Tábornok, Aigner Károly főispán, Somogyi Szilveszter polgármester volt. A Kecskés-telepiek életének legfőbb szervezője a Szeged Kecskéstelepi Polgári Kör volt. Az első,"öreg iskola" felépítésére Klebelsberg iskolafejlesztési program keretében került sor, a szegedi népiskolai program II.ütemében Gerő Béla 1927-ben készült tervei alapján. A tanítás 1928.október 5.-én 1-2. és 3-6. vegyes osztályokban kezdődött meg 59 tanulóval. 1930-ban a harang,- és oltárképszentelés, valamint az iskolában az oltárfülke/kápolna kialakítása összefogta a telep lakosságát. Élénk kulturális tevékenység folyt az iskolai,-és vallási közösségekben. A “hősök keresztje” volt az ünnepek színhelye. A telep lakói között nagy volt a szegénység, mert a környéken kevés munkalehetőség adódott. Néhány főt foglalkoztatott a vasút (fékező, váltókezelő, pályaőr), valamint az újszegedi Gabonatermesztési Kutatóintézet elődje a “Magkísérlet” néven emlegetett Alföldi Mezőgazdasági Intézet(1924-49) és az iskola. A telep lakóinak többsége a mezőgazdaságból élt. A “paprikázás” (fűszerpaprika termesztése és feldolgozása) más foglalkozásúak körében is gyakori volt. 1927-es adatok alapján 13 napszámos,10 földműves, 9 iparos ( 2 fodrász, 1-1 asztalos, cipész, géplakatos kőműves, papucsos, szíjgyártó, szobafestő) 4 postás, 3 trafikos és 2-2 küldönc, vagyonőr, vendéglős volt a telep lakói között.