Szalmacseppkő
A szalmacseppkő egy cseppkőféleség, amely tulajdonképpen egy belülről üreges ásványi cső. Szalmacseppkövek leginkább olyan helyeken képződnek, ahol a csapadékvíz kioldja az ásványi anyagokat a sziklából, és emiatt a barlang mennyezetén elkezd kicsapódni az oldott ásványianyag-tartalom. Ez hosszú idő leforgása alatt jelentős méretű képződmények kialakulásához vezethet, amelyet abban az esetben, ha belseje üreges, szalmacseppkőnek hívnak. A szalmacseppkőnél könnyen megeshet, hogy időközben átalakul sztalaktittá, abban az esetben, ha belseje vagy vége valami miatt eltömődik, vagy abban az esetben, ha a víz elkezd a cseppkő külső oldalán folyni. Bizonyos idő eltelte után előfordulhat, hogy a barlang mennyezetéről lefelé növekedő és a barlang aljáról felfelé törő cseppkövek összeforrnak, ilyenkor cseppkőoszlopok jönnek létre.[1]
Ezek a csövek elsősorban kalcium-karbonát vagy kalcium-szulfid vízben oldott anyagaiból állnak. A szalmacseppkövek végében megálló vízcseppekből – melyek a vízcsepp felületi feszültsége miatt bizonyos ideig nem csöppennek le – kicsapódik az oldott ásványi anyagok egy része, amely lassanként tovább növeli a képződményt. Minden egyes egymást követő vízcsepp otthagy egy kisebb mennyiségű ásványi anyagot a cseppkő végén. A sztalagmitok a barlang padlóján képződnek a lecsöppenő vízcseppekből.
A szalmacseppkövek a legtörékenyebb cseppkőfélék közé tartoznak. Akárcsak a helicititek, már a legcsekélyebb érintéstől is könnyedén eltörhetnek. Sajnos ennek okán gyakran előfordul, hogy a tiltások ellenére akadnak olyanok, akik hazavisznek egy-egy darabot ezekből a lenyűgöző alakzatokból. Ha viszont hagyják, hogy békében növekedjen a cseppkő, akkor akár a 9 méteres hosszúságot is elérheti a szalmacseppkő.
A szalmacseppköveket néha üreges sztalaktitoknak is szokták hívni.
Források
Külső hivatkozások
(angolul)