Szabó Vendel
| Szabó Vendel | |
| Élete | |
| Született | 1882. május 11. Iharosberény |
| Elhunyt | 1941. november 6. (59 évesen) Budapest |
| Pályafutása | |
| Fontosabb művei | A Szentháromság |
Szabó Vendel (Iharosberény, 1882. május 12. – Budapest, 1941. november 6.) római katolikus pap, teológus és filozófus, a Budapesti Egyetem Hittudományi Karának tanára.
Élete
Budapesten, Nagykanizsán, Győrött és Bécsben tanult. 1909-ben szentelték pappá. 1911-től filozófiát és dogmatikát, majd 1917-től teológiát tanít Győrött. 1920-tól Esztergmban erkölcsteológiát tanít. 1926-tól a Budapesti Egyetemen az alapvető hittan tanára. 1936/1937-ben a hittudományi kar dékánja. 1941-ben hunyt el 59 éves korában.
Művei
- Az egyház tévedhetetlenségének tárgyköre. Győr, 1913.
- A Szentháromság. Győr, 1917.
- Ünnepi beszéd Szent István napján. Budapest, 1928.
- Katholicizmus. Budapest, 1929. (A Magyar Szemle Kincsestára 71.)
- A pápaság. Budapest, 1931. (A Magyar Szemle Kincsestára 75.)
Források
- (szerk.) Bangha Béla: Katolikus lexikon I–IV., Budapest, A Magyar Kultúra Kiadása, 1931–1933, IV. kötet, 203. o. [1]
- Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014. [2]
