Kafferek

A kafferek a bantuk DK-Afrikában élő törzseinek elavult összefoglaló elnevezése. Régen tágabb értelemben azt a népcsoportot is jelölték vele, amely a hottentották és busmanok kivételével valamennyi, Afrika Ny-i és K-i részében és belsejében a Fokföldtől az É. sz. 5°-ig lakó népet felölelte.

Nevük az arab

كافر‎‎

kāfir (=hitetlen) szóból származik.

A Pallas Nagy Lexikona alapján (19. sz. vége) a kafferek feloszlanak az ámázvászi, ámátonga, amakosza, amaponda, ámázulu mátebelé ágakra. A Kalahanik K-i szélén lakó kaffereket becsuánoknak hívják. A K.-ek a bántuk főkontingensét teszik. Koponyájuk hosszúkás, mindkét oldalon lelapított, homlokuk magas és domború, orruk kiálló, álluk hegyes, ajkaik kissé duzzadtak, hajuk gyapjas, szakálluk gyönge, bőrük szine a sárgásbarna és fekete közt váltakozik. A kafferek szorosabb értelemben nomádok, marhatenyésztésből és földmívelésből (gabona, kukorica, dohány) élnek; az előbbit a férfiak, az utóbbit a nők űzik. A körülmetélés szokása nagyon elterjedt mind a két nemnél. Lakóhelyük kunyhókból áll, melyeket félgömb alakban, fonadékból készítenek; több ilyen kunyhó kört alkot, amelyet kerítés vesz körül (kral). A soknejűség dívik náluk; a nőket veszik és a kérőnél csak azt nézik, hogy mennél több tehene legyen. A család berendezése patriarkális. A fővezér (inkoszé) a maga államában korlátlanul uralkodik, de meg kell tartania a fennálló jogokat és szokásokat s életmódja is épp olyan, mint a többié. A gyermekek és testvérek nélküli törzstagok hagyatékát ő örökli. Az egy törzsbeliek törhetetlen hűséggel tartanak össze. Vallásuk a holtak tiszteletéből, rossz szellemek idézéséből és varázslatból áll. Papjaik kizárólag csodaorvosok, szellemidézők és esőcsinálók. A kereszténység a köreikben sok helyütt meghonosult (1830); egyes mohamedánok a Cape Delgadonál (Észak-Mozambik) laknak.

Hivatkozások

• Pallas