Advaita
 |
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
Az advaita szanszkrit szó, jelentése: kettősség nélküli (a-dvaita: nem kettő = non-dualista). Az ind filozófia fogalma a világegyetem egységének jelzésére. Az advaita a védánta ortodox hindu iskola egyik ága, melynek alapgondolata, hogy a személyes lélek (átman vagy önvaló) és az univerzális lélek (Brahman) egyek, nem különböznek egymástól.
Az advaita védánta (अद्वैत वेदान्त [əd̪ʋait̪ə ʋeːd̪ɑːnt̪ə]) iskolát Adi Shankara és az ő nagy guruja, Gaudapada alapította. Az Upanisadokban, valamint a belőle származott védánta-rendszerben találta meg kifejtését e tan, követőit advaita vádin-nek a (monizmus híveinek) nevezik. [1] Ebben a Védánta iskolában a Brahman az egyetlen létező, és a világ, ahogyan az számunkra megjelenik, pusztán illuzórikus (májá). Mivel Brahman az egyetlen felfoghatatlan valóság, egyáltalán nem rendelkezik tulajdonságokkal (nirguna). Brahman illóziója, amit májának nevezünk, okozza azt, hogy a világ létezik. Az érzéketlenség az oka minden szenvedésnek ebben a valóságban, és csak a Brahman igazi erejének elérésével lehet a felszabadulást elérni. Amikor a személy megpróbálja a Brahmant az elméjén keresztül megismerni, a Maja hatása miatt a Brahman hiperabszolút Istenként jelenik meg, amely külön áll a anyagvilágtól (prakriti). Valójában nincs különbség az egyéni lélek, a dzsivátman (lásd átman) és a Brahman között. A felszabadulás abban rejlik, hogy ismerjük ennek a különbségtelenségnek a valóságát (azaz a-dvaita, "nem-dualitás"). Így a felszabadulás útja végül csak a tudáson keresztül érhető el (dnyána).[2]
[1]