Rakcsányi László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen TurkászBot (vitalap | szerkesztései) 2019. június 2., 17:06-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (CheckWiki error (22) javítása; kategória szóközökkel)

Rakcsányi László (Budapest, 1901. október 1. – Budapest, 1967. augusztus 29.) vegyészmérnök, borász, egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa (1953).

Életpályája

Budapesten született 1901. október 1-én. 1925-ben szerzett oklevelet a budapesti műegyetemen. 1926-ban az Ampelológiai Intézetbe került gyakornoknak. 1951-ben a Szőlészeti Kutató Intézet technológiai osztályának vezetője, majd 1952-ben az igazg. tudományos helyettese lett. 1959-ben a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola borgazdasági tanszékén lett tanár.

Munkássága

Kidolgozta a szőlőtörkölyben és borseprőben rejlő értékes anyagok maradéktalan kinyerésének módszerét, a borseprő vákuumos lepárlását, a szeszes italok érlelésének gyorsítására szolgáló ultrahangkezelést, a savtartalom szabályozását lehetővé tevő ioncserélő műgyanták alkalmazását.

Főbb munkái

  • Szőlő- és borgazdasági technológia (Budapest, 1952)
  • Borgazdasági melléktermékek (Budapest, 1954)
  • Szőlő- és borgazdasági termékek különleges technológiája (Budapest, 1961)
  • Borászat (Budapest, 1963)

Források

  • Magyar Életrajzi Lexikon
  • Kádár Gyula: Megemlékezés Dr.Rakcsányi Lászlóról (Borgazdaság, 1967)