Marie-Joseph Chénier

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marie-Joseph Chénier
Élete
Született1764. április 28.
Konstantinápoly
Elhunyt1811. június 10. (47 évesen)
Párizs
SírhelyPère-Lachaise temető
SzüleiElisabeth Santi Lomaca
Louis de Chénier
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)vers, dráma
Marie-Joseph Chénier aláírása
Marie-Joseph Chénier aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Marie-Joseph Chénier témájú médiaállományokat.

Marie-Joseph Chénier (Konstantinápoly, 1764. április 28.Párizs, 1811. június 10.) francia drámaíró, költő, André Chénier öccse.

Élete[szerkesztés]

Hazakerülve, tagja volt a jakobinus klubnak 1804-ig. Az ő indítványára határozták el 1792-ben a népiskolák szervezetét. 1803-ban főtanfelügyelő volt. 1806-1807-ben felolvasásokat tartott a francia irodalomról, melyek nyomtatásban Tableau historique des progres de la littérature française depuis 1789 cím alatt jelentek meg. 1816-ban Chénier-t a forradalmi időszak legjelesebb drámaírójának tartották.

Legnagyobb sikert ért el Charles IX című szomorújátéka (1789) melyeket követtek következő, akadémiai stílusban írt, patetikus szabadság-frázisokkal bővelkedő darabjai: Jean Calas ou l'école des juges (1792); Caďus Gracchus (1793); Fénélon (1793); Timoléon (1795); Philippe II; Tibere stb. Írt ódákat is, melyekben a forradalmat dicsőítette. Chant du départ című dala csaknem oly híres, mint a Marseillaise. Legjobban sikerültek az episztolái és szatirikus versei.

Epître sur la calomnie (1795) című versében igazolja magát az ellen a vád ellen, mintha testvére halálának ő is oka lett volna; Les nouveaux Saints versében Chateaubriand katolicizmusa ellen fordul. Összes műveit (Oeuvres) kiadták N. Lemerrier (8 kötet, Párizs, 1823) és Arnault (5 kötet, Uo. 1824-26); aztán Daunon (Oeuvres posthumes, 3 kötet; uo. 1824).[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. V. ö. Labitt: M. J. C. (a Revue des deux Mondes 1844. januári füzetében).

Források[szerkesztés]