Kézbesítési vélelem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen KMBot (vitalap | szerkesztései) 2020. április 12., 10:03-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Forrás → Források (WP:BÜ) AWB)

A kézbesítési vélelem olyan vélelem, amelynek az eseteiben úgy kell tekinteni, hogy a postai úton megküldött hatósági iratok kézbesítése megtörtént volna, mintha sikeres lett volna (holott a kézbesítés ténylegesen nem volt sikeres). Jelentősége abban áll, hogy a hatóságok az írásban közölt döntéseiket hivatalos iratban kézbesíteni kötelesek.

Esetei

  • A küldemény átvételének megtagadása esetén (a címzett vagy meghatalmazottja úgy nyilatkozik, hogy a küldeményt nem veszi át) az iratot a kézbesítés megkísérlésének napján kézbesítettnek kell tekinteni. Ez a vélelem automatikusan beáll és csak úgy dönthető meg, ha az ebben érdekelt igazolja, hogy maga a kézbesítés volt szabálytalan.
  • Ha az irat a hatósághoz "nem kereste" jelzéssel érkezik vissza, akkor - az ellenkező bizonyításig - úgy kell tekinteni, hogy az iratot a postai kézbesítés második tényleges megkísérlésének napját követő 5. munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni. Ilyen esetekben a kézbesítési vélelem az ügyfél küldemény-átvételi szándékától függetlenül áll be.

Források

a közigazgatási eljárási törvény (Ket.) 79. §