Kávakötés
A kávakötések a fakötések olyan csoportjába tartoznak, ahol az elemek nem legkeskenyebb lapjukkal, mint a keretkötések, hanem egy hosszabb élükkel vannak egymáshoz illesztve. Mivel ezeknek térbeli kiterjedése a másikhoz képest viszonylag nagy, térbeli fakötések-nek is nevezhetők. Az elemek általában egymásra merőlegesen helyezkednek el, a kötés lehet oldható és ragasztott is.
Kávakötések fajtái[szerkesztés]
- Szegezett kávakötés
Egyszerű szerkezetű, esztétikai szempontból igénytelen kötés. Ládák, dobozok, ólak esetén népszerű. Figyelembe kell vennünk, hogy a fa különböző irányból más- más erősséggel tartja a szeget. A bütü szegzése igen gyenge kötést ad, éle és lapja viszont erőset. Ennek megfelelően a szegezett kávakötésben egy saroklécet kell elhelyezni, amihez az oldallap elemeit szegezzük.
- Kávakötés beeresztéssel
- Kávakötés egyenes beeresztéssel
- Kávakötés aljazásba
- Fecskefark alakú beeresztés
- Kávakötés idegencsappal
- Köldökcsapos kávakötés
- Kávakötés 45°-os sarokillesztéssel, külön csappal
- Kávakötés fogazással
- Egyenes fogazás
- Fecskefark alakú fogazás
- Félig takart fecskefark alakú fogazás
- Teljesen takart fecskefark alakú fogazás
- Ujjas csapozású kávakötés
- Kávakötés sarokoszloppal
- Köldökcsappal
- Vésett csappal
- Szakállas vésett csappal
Források[szerkesztés]
Csornai-Kovács Géza: Faipari Szakrajz; Műszaki kiadó, 2008