Karabély
A karabély főként a lovasság által használt, puskánál rövidebb csövű lőfegyver. Jellemzően négy típusát különböztetjük meg: egylövetű, ismétlő, öntöltő és önműködő karabély.
A köznyelv az öntöltőt félautomatának, az önműködőt automatának vagy gépkarabélynak hívja.
Története
A lovasság által használt rövid csövű puskákról már a 17. században említést tesznek. Ezek a fegyverek keréklakatos elsütőszerkezetű, kb. 60-90 centiméteresek voltak. A 18. században terjedt el a kovás lakat, 1700 és 1840 között minden karabélyt ilyen elsütőszerkezettel gyártottak. A 19. század közepétől a lőfegyvereket gyutacsos és csappantyús lakattal látták el, majd 1865-től megjelentek az egyesített lőszert tüzelő karabélyok és puskák. A 19. század végére a lovasság már ismétlőkarabélyt használt, mint például a Magyar Királyi Honvédségnél rendszeresített 1895 M Mannlicher-ismétlőkarabély, mellyel Ausztria-Magyarország lovassága végigharcolta az első világháborút.
Az 1920-as években megjelent az öntöltő vagy félautomata karabély, mellyel már gyalogosokat is felszereltek. A német MP44-es volt a világ első valódi gépkarabélya, melyet a második világháborúban használtak.
A modern hadseregek gyalogos katonáinak máig elsődleges fegyvere a köztes lőszert tüzelő gépkarabély.
Források
- Kislexikon.hu [Tiltott forrás?]
- Könyvajánló a témában
- Csikány Tamás, Eötvös Péter, Németh Balázs: A szabadságharc kézi lőfegyverei 1848-1849: A gyutacsos tűzfegyverek története. Budapest, Kossuth Kiadó, 2012.
