Aszfodélosz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Genyőte szócikkből átirányítva)
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Aszfodélosz
0 Asphodelus albus - Samoëns (2).JPG
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Spárgavirágúak (Asparagales)
Család: Fűfafélék (Xanthorrhoeaceae)
Alcsalád: Aszfodéloszformák (Asphodeloideae)
Nemzetség: Aszfodélosz (Asphodelus)
L.
Fajok
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Aszfodélosz témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Aszfodélosz témájú kategóriát.

Asphodelus albus

Az aszfodélosz (Asphodelus) a spárgavirágúak (Asparagales) rendjében a fűfafélék (Xanthorrhoeaceae) családjának egy nemzetsége.

Kevéssé ismert és ritkán használt neve genyőte, amelyet néha tévesen Kitaibel Pálnak tulajdonítanak.[1]

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főképp a Mediterráneumban nő; Magyarországon csak néhány, reliktum jellegű faja honos.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

100–120 cm magasra növő, koloncos gyökerű, levélrózsás növény. Sötétzöld levelei háromszögletűek, sötétzöldek. Gyertyára emlékeztető szárán vannak fehér virágai. Termése rekeszekre hasadó, tojásdad tok.

Életmódja, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mészkerülő lomberdőket kedveli.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyökérgumóját az ókortól ették; a középkorban királyi eledelnek nevezték. A Balkán-félszigeten sírokra ültetik.

A kultúrában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A görög mitológiában az emberek lelke haláluk után aszfodéloszba költözik. A görögök halotti virága ezért az Asphodelus ramosus volt. Homérosz azt írta, hogy a holtak birodalmában, az alvilági Sztüx folyó partján aszfodélosz nő, és a halottak aszfodéloszmezőkön vándorolnak.

J. K. Rowling Harry Potter-regényeiben az aszfodélosz a bűbájos növények egyike. Az üröm és az aszfodélosz keveréke altató hatású, olyannyira, hogy az élő halál eszenciájának is nevezik. Valójában ez egyáltalán nem így van: az aszfodélosz gyökere izzasztó és vízhajtó szer.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]