Doxazma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A doxazma (téveszme, téves eszme, fixa idea) fogalmát egy a gondolkodásban felismerhető, sajátos tartalmi csoport köré szerveződő, irreálisnak ható gondolatképződmény leírására használjuk, melynek igazságához az egyén makacsul ragaszkodik.

Az alkalmazás dilemmái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az orvosi javaslat szerint hatékony határvonalat célszerű húzni a fogalomba beletartozók és bele nem tartozók közé.

Ennek egyik oka, hogy bizonyos esetekben a terápiás interjú vezetője sem lehet abszolút döntőbírója az elmondottak realitásértékének. A kliens által elmondottak például olyan téma köré szerveződhetnek, amihez az interjúvezető nem, vagy nem eléggé ért. Az ilyen esetekben az interjúvezető túlzott magabiztossága a doxazma megjelölésére vezetheti az interjúert, holott esély lehet rá, hogy a kliens gondolkodása csak azért tűnik irreálisnak, mert a beszédtémájának egy fel nem fedezett szakértője, mi több zsenije.

Így a fogalom hatóköre alá azokat soroljuk, akik képtelenek elismerni saját igazukhoz való ragaszkodásuk mellett, hogy akár tévedhetnek is.

A fogalom használata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A doxazma fogalma a különböző lelki betegségek jelzőértékű tünete. Önmagában se a pszichológia, se a pszichiátria nem tekinti önálló lelki betegségnek és nem sorolja a lelki betegségeket közvetlen okozó hatótényezők közé.

A doxazma fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A téveszméket aszerint csoportosítjuk, hogy milyen tematika köré szerveződnek az egyén gondolatai. Főbb fajtái a következők:

  • holitim: a hangulati élettel színezett téves eszme (lásd a megalomán és mikromán doxazmát)
  • megalomán: a saját személy túlhangsúlyozását célzó gondolkodás
  • mikromán: a saját személy túlzott lekicsinylése köré szerveződő gondolatáramlás
  • grandiózus: saját személlyel kapcsolatos nagyszabású jövőkép köré szerveződő gondolkodás
  • erotomán: híres személyekkel való erotikus fantáziák uralta gondolkodás
  • religiózus: vallási tartalmak köré szerveződő gondolkodás, mely túlzó, irreális, valamint az életvitelében gátolja az egyént
  • paranoid, üldöztetéses (perzekutoros): félelmekkel és/vagy szorongással kísért gondolatszövevények jellemzik, ahol az egyén a világ fenyegető voltát, ártó szándékát éli meg
  • befolyásoltatásos: környezetnek tulajdonított befolyásolási szándék feltételezésére épült gondolatképződmény
  • vonatkoztatásos: az egyén tőle független eseményeket hoz kapcsolatba saját magával (például "Miattam esik az eső"), vagy egymástól független dolgok egymásra vonatkozóságát állítja (például "Abból tudom hogy megcsal a feleségem, hogy poros az üvegcserép")
  • gondolatelvonásos: az egyén azt érzi, hogy nincsenek gondolatai, vagy ha vannak, akkor azt mások tették oda (például "Most tudom folytatni az elbeszélést, mert az UFO-k visszaadták a gondolataimat")
  • érzelemelvonásos: az egyén azt érzi, hogy nincsenek érzései, vagy ha vannak, akkor azokat mások tették oda (például "Nem érzek semmit. Minden érzést elvittek tőlem")
  • perlekedős (querulátoros): a személy azt hiszi, hogy perlekedni, vitatkozni akarnak vele állandóan, szándékosan bosszantják (például "Most mit fog beírni a jelentésbe? Miért azt írja be?")
  • bűnösségi tartalmú: a személy azt hiszi egy saját cselekedetéről, mely mások számára nem túl irritábilis, hogy vele valami szörnyű bűnt követett el (például "Segítsenek rajtam, szörnyű bűnt követtem el")
  • elszegényedéses: a személy folyamatosan azt hiszi, hogy csődbe fog jutni (például "Soha nem lehet elég pénzem, muszáj dolgoznom, mert egyszer különben éhen halhatok")

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]