Docimológia
A docimológia (görög δοκιμή + λόγος, azaz 'próba' + 'tudomány, tan'[1]) vagy vizsgatan az értékelés és a mérés tudománya; a pedagógiából vált ki 1922-ben. Megalkotója Henri Pieron francia pszichológus, valójában azonban több mint négyezer éve már a kínaiak is vizsgáztattak hivatalnokokat.[2] Célja, hogy a mérés során kizárja a szubjektív tényezőket.[3][4]
Története
Személyi értékelés feltételei, tényezői
Az értékelésnek három tényezőnek kell megfelelnie ahhoz, hogy tudományosság szempontjából is megállja a helyét:[3]
- objektivitás
- validitás (érvényesség)
- reliabilitás
A docimológia egyik legfontosabb ága a személyek értékelése, amelynek széles körű alkalmazása miatt és az emberek egyéni sorsának meghatározójaként kiemelt jelentőséggel bír.[5] Legismertebb területei az oktatás (kiváltképp a vizsgáztatás), a sportversenyek és a munkahelyi felvételek és/vagy az elvégzett munka értékelése.
Habár a docimológia célja a szubjektivitás mértékének minél jelentősebb csökkentése az értékelés során, teljesen kizárni nem lehet. Jó példák erre az ún. pontozásos versenyek – a műkorcsolyában számít a program kivitelezése, amely egyéni megítéléseken is alapszik (ennek ellensúlyozására a minimális és a maximális pontszámokat figyelmen kívül hagyják).
Jegyzetek
- ↑ http://www.kislexikon.hu/docimologia.html Kislexikon [Tiltott forrás?]
- ↑ http://www.doksi.hu/get.php?lid=17434 Doksi.hu – Értékeléselmélet
- ↑ a b http://docimologia.hu/ Archiválva 2014. április 26-i dátummal a Wayback Machine-ben Docimológia.hu
- ↑ http://www.magyarszo.com/hu/2010_12_13/kultura_irodalom/61726/ Magyar Szó – Szófigyelő (Molnár Csikós László)
- ↑ Ez az értékelőnek hatalmi pozíciót is adhat.