Júlia-borbolya
Júlia-borbolya | ||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Bokra felülnézetben
| ||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Júlia-borbolya témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Júlia-borbolya témájú médiaállományokat és Júlia-borbolya témájú kategóriát. |
A Júlia-borbolya (Berberis julianae) a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjébe sorolt borbolyafélék (Berberidaceae) családjában a névadó borbolya (Berberis) nemzetség egyik faja.
Származása, elterjedése
[szerkesztés]Kínából származik.
Megjelenése, felépítése
[szerkesztés]1–2 m magas bokorrá fejlődhet. Ágai a hegyes, erős, igen szúrós tövisek hármasával állnak. Bőrszerű, keskeny lándzsás, felül fényeszöld, alul világoszöld levelei ritkásan, tövisesen fogazottak.
Életmódja, termőhelye
[szerkesztés]Örökzöld, néha félörökzöld. Napos helyen lombja ősszel vörösre színeződik. Aranysárga, kívül vöröses árnyalatú, illatos virágai május–júniusban nyílnak. Termése hamvas kékeslila.
Igénytelen; a szennyezett városi levegőt is jól tűri. A Kárpát-medencében megbízhatóan télálló.
Felhasználása
[szerkesztés]Közkedvelt kerti dísznövény. Metszés nélkül (is) áthatolhatatlan sövénnyé nevelhető. Gyakran telepítik az autópályákat kettéosztó sávokba.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Czáka Sarolta, Rácz István: Fenyők és örökzöldek, p. 72. Szépia Könyvkiadó. ISBN 963 7849 04 1