Ugrás a tartalomhoz

Amatonormativitás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Crimea (vitalap | szerkesztései) 2020. augusztus 22., 08:22-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Crimea átnevezte a(z) Amatonormantivitás lapot Amatonormativitás lapra az átirányítást felülírva, átirányítás nélkül: Elütés.)

Az amatonormativitás az a feltételezés, hogy egy kizárólagosságon alapuló, romantikus, az ember életében központi szerepet betöltő kapcsolat minden ember legfontosabb, alapvető igénye.[1] A fogalom körbeírja azt az “íratlan szabályt”, miszerint életünk értelme a (monogám) romantikus párkapcsolatok kialakítása, illetve a társadalmi nyomást, hogy mindenki prioritásként kezelje a (romantikus) párkapcsolatait és család alapítást bármilyen más típusú kapcsolattal szemben (pl. barátság, munkahelyi, rokoni kapcsolatok, stb).

A szót (pontosabban angolosan formált megfelelőjét az amatonormativity kifejezést) Elizabeth Brake amerikai filozófus, a Rice Egyetem, korábban pedig az Arizonai Állami Egyetem professzora vezette be a köztudatba a 2012-ben megjelent Minimizing Marriage című könyvében. A kifejezés a már korábban elterjedt heteronormativitás mintájára épül föl; gyökere a latin amatus ('szeretett') szó.[2][3]

Heteronormatív természetéből adódóan ez az egyik mozgatórugója annak a széles körben elfogadott mítosznak, miszerint “nők és férfiak között nincs igazi barátság” (csak szexuális és/vagy romantikus viszony) illetve, hogy “a gyerekeknek barátaik, a felnőtteknek párjaik vannak”. Az amatonormativitás felelős azért is, amiért olyan sokan elhanyagolják a plátói/baráti kapcsolataikat, amint randevúzni kezdenek. Ez az elgondolás rangsor szerint építi fel az emberi kapcsolatokat, a ranglétra tetejére emelve a románcot; lásd: ha két ember randizik, akkor az “több, mint barátság”; ha nem randiznak, akkor “csak barátok”.[4]

Az amatonormativitás példái közé tartozik még, például az a meggyőződés, hogy “egyszer mindenki megállapodik”; a munkatársak/barátok folyamatos kérdezősködése “miért nincs senkid?”/“miért nem akarsz párkapcsolatot?”, az ötlet, hogy “úgyis találsz majd valakit” vagy “később úgyis meggondolod magad”, “…csak meg kell találnod az igazit”; a szülők igénye az unokákra; a meggyőződés, hogy az élet akkor ér igazán valamit, ha végre lesz valakid/megházasodsz és a bűntudat, ha ez nem jön össze.

Jegyzetek

  1. amatonormativitás - Szómagyarító. www.szomagyarito.hu. (Hozzáférés: 2020. augusztus 18.)
  2. Baer, Drake: There’s a Word for the Assumption That Everybody Should Be in a Relationship (angol nyelven). The Cut, 2017. március 8. (Hozzáférés: 2020. augusztus 18.)
  3. Amatonormativity (angol nyelven). Elizabeth Brake, 2017. augusztus 29. (Hozzáférés: 2020. augusztus 18.)
  4. Elizabeth Brake: Minimizing Marriage: Marriage, Morality, and the Law. Oxford: Oxford University Press. 2012. = Studies in Feminist Philosophy, ISBN 978-0-19-977414-2 Hozzáférés: 2020. augusztus 18.