Akcionizmus
Átirányító lap
Átirányítás ide:
Az akcionizmus
Történetében emlékezetes helyet kap Hermann Nitsch. A II. világháború után létrejött művészet, festészet törekvéseinek nagy része lemondott a mimetikus ábrázolásról. Nem kívánt már természetben létezőt ábrázolni, hanem a vászon lesz az a médium, ahol a képi kompozícióban kívánta lejátszani konkrét folyamatokként programjait. Vagy magát a folyamatot, vagy hatásait mutatták be. A festéket konkrét anyagként fogták fel, kenhető vagy önthető folyadék gyanánt. Az eredményt a kar- és kézmozgások, taglejtések hozták létre. A festő firkált, kent anyagokat, festéket fröcskölt a vászonra. A cselekmény láthatóvá tétele jelentős mozzanata a művészetnek. Egyes festők teljesen átélt izgalmi hatások következtében festettek.
A konkrét folyamatok szemléltetése és hatásaik alkotót és nézőt egyaránt intenzív érzéki átélésre késztették. Amikor a műalkotás létrehozásának szándéka szolgálatba állítja a néző elemien érzéki észleléseit, az elemi érzékiségnek aktív használata elmélyült, érzékenyebb és tudatosabb érzékeléshez vezetett. Informel művészet. A képzettársítások, a felidézett álom, az emlékezet, a költészet és a mitológiai idézetek csomagolták be a szenzuális tapasztalat adatait.
A nyelvi képek érzéki észlelés intenzitása fontos alkotó eleme a költészetnek. A forma ingerküszöb alatti észlelés értéket tudatosít. Olyan műformák jönnek létre, amelyek közvetlenül foglalkoznak, a belső lelki rétegekkel és ezek számára szócsőként mutatkozhattak. A művészet közvetlen bemutató forrása a tudat alatti elfojtások. Ezen által terápiás, lélek gyógyászati jelleget is tartalmazott.
Ezekhez a törekvésekhez a tasizmus fogalma kapcsolódott. A 70-es évek közepén, az informel és a tasizmus továbbértelmezett következményeivel dolgoztak. Kezdtek átfogó képet nyerni arról, hogy az informel festőit a konvencionális érzékiség köti össze, amit ők romboltak szét.
Herrmann Nitsch szerint ebben a művészettörténeti fázisban gyökerezik a képformátum szétbomlásának igénye. A tasizmusban, mint forrásban fölsejlő dionüszosz-i dinamikus aktusban, a belső világot aktiváló reakciókban kívánta felfedezni a vágyak gerjedését, a gátlások levetését, a mélyebb lelki torlaszok feloldását. A létrejövés cselekménye folyamat. A festészet az új jelentése miatt, amit e folyamatban kapott a színházi történések irányába sodorta. Nitsch akkor került kapcsolatba a tasizmussal, amikor az új színház körül is az érzékek felszabadításának programjai kezdtek megszólalni. A valóságos cselekedetek érzéki és anyagi komplexitása a képzőművészeti és a színházi tradíció számára is kézenfekvő volt.
Külső hivatkozások
- Frühe Aktionen. Edition Morra, Nápoly, 1976.
- Aknai Tamás, Egyetemes művészettörténet, Dialóg Campus Kiadó, 2001.