Ugrás a tartalomhoz

Vivőhullám

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Modulált jel spektruma

A telekommunikációban a vivőhullám, más néven vivőjel vagy vivőfrekvencia (en.: carrier), egy szinuszos váltófeszültség, amelynek az információt hordozó jelfeszültség pillanatnyi értéke valamely tulajdonságát megváltoztatja.[1]

A vivőhullám frekvenciájának, vagyis a vivőfrekvenciának fontos szerepe van a sávtervekben, csatornakiosztások meghatározásában, csatornafrekvenciának általában a modulálatlan vivőjel frekvenciáját adják meg.

Vivőjelet oszcillátorral lehet előállítani.

A vivőjel jelfeszültég által történő megváltoztatását modulációnak, a modulációt végző áramkört pedig modulátornak nevezzük.

Ha a moduláció a vívőjel csúcsfeszültségének változását okozza, akkor amplitúdómodulációról beszélunk, ha pedig a vivőjel frekvenciájában okoz változást, akkor frekvenciamodulációról, szögmodulációról beszélünk.

Fázismodulációnál a szinuszos vivőhullám fázisa változik a moduláló jel pillanatértékével arányosan, a referencia-fázishelyzethez képest.[2]

Az átvitt információ jelfeszültségének visszanyerését a modulált vivőjelről demodulációnak, a demodulációt végző áramkört pedig demodulátornak nevezzük.

A vivőhullámnak a frekvenciája általában sokkal nagyobb, mint a jelé, amelyet rajta akarnak szállítani.

A vivőhullám célja, hogy információt szállítson egy közegen keresztül. A közeg általában elektromágneses hullám, de jellel modulált vivőt gyakran használnak vezetékes kommunikációban is, hogy a közös vezetéken több információt hordozó csatorna kialakítása is lehetővé váljon.[1]

Információatvitel megvalósítható a vívőjel ki-be kapcsolgatásával. Ez történik távíróbillentyűzéskor, amikor a morzejelek ritmusában kapcsolgatjuk a vivőjelet előállító oszcillátort.

A vivőjel szaggatásával digitális információ is átvihető, de a gyakorlatban ezt nem használják, mivel gazdaságtalan, az átvitt információhoz képest túl nagy a sávszélessége.

A vivőjel jellemzői

[szerkesztés]

A vívőjel időben szinuszosan változó váltófeszültség. A jelalakja pontosan szinuszos, ha ettől a legkisebb mértékben is eltérne, akkor káros felharmonikusok keletkeznének, ami rontaná az átvitel minőségét, valamint csatornán kívüli rádiózavarokat okozna.

A modulálatlan vívőjel frekvenciája időben nem változhat. Ebből következik, hogy vivőjel előállítására minél nagyobb stabilitású oszcillátorokat kell alkalmazni.

A modulálatlan vivőjel amplitudója időben nem változhat. A vivőhullámot előállító oszcillátort stabilizált feszültséggel kell táplálni, valamint gondoskodni kell megfelelő árnyékolásáról.

A vívőjel pillanatnyi frekvenciája vagy amplitudója csak a moduláló jel függvényében változhat, attól függően, milyen modulációs eljárást használunk.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Nozdroviczky László. TV minilexikon. Műszaki Könyvkiadó, Budapest (1974). ISBN 963-10-0426-0 
  2. Fázismoduláció. (Hozzáférés: 2023. december 7.)