Vita:Tótok

A tót kifejezés használata a magyarországi szlovákok körében ma is mindennapos, önmaghatározásként is: én tót vagyok, a tót viselet, a nagymamám csak tótul beszélt stb. Ebbe nehéz lenne bármiféle negatív jelentést belemagyarázni, így indokolatlan egy kifejezést önmagából kifordítva, egy szűk csoport ízlése végett elvetni és használatát akadályozni, ellenjavallani. Túl nagy hangsúly került a szócikkben a szó negatív mellékjelentésének hangsúlyozására, mindez a hitelesség rovására és az erősen érintett magyarországi tótok önmeghatározásának figyelembe vétele nélkül.

"tót megnevezés háttérbe szorult; inkább gúnyos, megvető hangsúlyt kapott. Mostanra kiszorult a köznyelvből, régiesnek, tájnyelvinek hat, bár a felvidéki magyarokat ért incidensek kapcsán újból kezd elterjedni a fiatalok körében, akik a magyargyűlölő szlovákokat nevezik így. Vö. rácok."

A köznyelvből leginkább azért szorult ki, mert a "reszlovakizáció" és a II.vh utáni időszak törvényei által meghatározott fenyegetett hangulatban a magyar anyanyelvű lakosságnak minden szóra ügyelni kellett, nehogy magukra vonják az állami hatóságok haragját. Így ennek a szónak a használata - amely sokkal régebbi (például a Tóth családnév) mint az említett problémák - indokulatlanul és helytelenül párosul a részletezett mellékjelentésekkel.

Alábbiak forrásként: (http://tra.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=25)

A magyarországi tótok Bár ma már ezt kevésbé érezzük, a tót szónak nem volt olyan negatív konnotációja, mint mondjuk a román népnév esetében az oláhnak. Jancsovics István 1848-as első szótárában például csak a tót megjelölést találhatjuk a slovák szónál, s szlovák címszó nincs a kötetben. (Tótország fogalma egyébként létezett már a reformkorban is, ám nem a mai Szlovákia területét, hanem Szlavóniát értették alatta.) Amikor 1914-ben Ferdiš Juriga a parlamentben magyarul a tót helyett a szlovák népnevet használja, a Národnie Noviny publicistája felháborodottan utasította ezt vissza, ő ugyanis a „tót” etnonímiában a szlovákok ezeréves magyarországi jelenlétének legfontosabb bizonyítékát látta .

Jancsovics (1848a), 382. és 403.; Jancsovics (1848b), 291. Kemény G. (1985), 193. Szarka (1993), 149.

Melyik wikipédistának mentek el otthonról?

ahogy az Oroszi helynevek pedig viking/varég telepeseket még a honfoglalás idejéből.

Ilyen felvetéssel valószínűleg neked. :-) Most még pontosabb a hivatkozás, bár a forrásmegjelölés eddig is ott volt alul. Paulus Pontius Crassus ^vita 2011. április 10., 23:05 (CEST)

Népetimológia

"Népetimológiai megközelítése szerint a német der Tot – vagyis halál(fej) – szóból ered, ami a szlávok fejalkatára (nagy homlokcsont, erős járomcsont, mélyen ülő szemek), fizimiskájuk ahhoz való hasonlatosságára utal." Ez egy igen jóindulatú megközelítése a valóságnak. A németek nem a fejformájuk miatt hívták őket halottnak, hanem mert úgy vélekedtek, mint a vadnyugati cowboyok (csak a halott indián a jó indián), vagyis a szlávokat ők egy kiirtásra termett népnek tartották és pusztították is őket rendesen. A cikk példaként felhozza, hogy mi is németnek nevezzük a germánokat, de nem fejti ki miért, pedig éppen a tótoktól vettük át a nemec vagyis 'néma' elnevezést - a tótok úgy vélték, ez megfelelő név lesz a számukra érthetetlen nyelvű germánok jellemzésére, és nekünk is így adták azt át. 81.183.245.214 (vita) 2016. február 29., 11:17 (CET)