Szerkesztő:Tomka

magamról

Tomcsányi Mihály vagyok. 1946 november 09-én születtem Ungváron. Éretségi után a KIjevi Állami Művészeti Egyetem (ma Ukrán Nemzeti Művészeti és Építészeti Akadámia) épitészmérnöki karán folytattam tanulmányaimat. Egyetem után, mint építész, állást kaptam a Kijevi Zonális Városépítészeti Tudományos Kutató Intézetben, amelyről lemondtam és visszatelepedtem Ungvárra.

foglalkozásom

Egyetem után 10 évig az Országos Városépítészeti Tervező Intézetben dolgoztam vezető tervezőként. 1980-tól, 10,5 évig Ungvár Városi Főépítészeként tevékenykedtem. Részt vettem Ungvár Általános Rendezési tervének és központi részének Részletes Rendezézési Tervének kidolgozásában. 3 évig Ukrajna Kárpátaljai Építészek Szövetségének elnöke voltam. 4 éven át a moszkvai székhelyű, 25 tagu Foépítészek Országos Tanácsának tagja voltam. 1990 február 17-től 1991 májusáig alakító elnöke voltam a Kárpáti ruszinok szövetségének. 1991 június 24-én Magyarországra telepedtem és mai napig is építészként tevékenykedem. Több épület szerzője vаgyok. Grafikus művészként is tevékenykedtem. Munkáimat országos, külföldi és területi kiállitásokon is bemutattam. 20 év alatt kb 50-60 könyvet illusztráltam.

érdeklődési köröm

Azt a kevés időmet, ami a munkahelyemen töltött órákon kívűl marad - irással, külömböző globális kontinentális és regionális elméleti kérdések boncolásával, illetve megoldásainak keresésével, rajzolással, festéssel töltöm. Nagyon érdekel a történelem, azon belül, pedig az emberiség évszázadokon keresztűl kialakúlt nemzetiségi, hagyományi, vallási viszonyai. Érdekel az is, hogy míképpen lehetne jobban működtetni a ma elfogadott és általánosított demokrácia rendszerét, illetve milyennek kéne lennie a világrendnek ahhoz, hogy meg lehessen teremteni az emberi tevékenység és természet közötti harmónikus egyensúlyt. Érdekel a családfám története. Amit alapjában elitélek az az erőszak és gyűlöletkeltés. De e-mellett elfogadom az ellenük irányúló határozot fellépést... Tisztelem és szeretem az Amerikai Egyesűlt Államokat és népét. Együttérzek Izrael népével. Eddig ennyi...

utazásaim

Görögország (Pireusz, Athén), Egyiptom (Alekszandria, Kairó, Luxor, Port-Szaid), Ciprus (Limasszol, Nikózia), Törökország (Isztambul), Kanada (Monreal, Ottawa, Toronto, Niagara Falls, Winnipeg), Tadzsikisztán (Dusanbé, Nureki vizierőmű), Litvánia (Vilnusz, Kaunasz, Saulaj), Lettország (Riga, Jurmala), Észtország (Tallin, Piarnu), Oroszország (Moszkva, Szent-Pétervár, Vlagyimir, Szuzdal, Szocsi-Adler), Ukrajna (Kijev, Harkov, Doneck, Dnyepropetrovszk, Krivoj-Roh, Lvov, Iváno-Frankovszk, Ternopol, Vinnica, Jalta, Szimferopol, Herszon, Odessza), Moldova (Cisineu), Szlovákia (Kassa, Eperjes, Magas Tátra), Abházia (Gagri, Szuhumi), Horvátország (Dalmáciai tengerpart)...

véleménnyílvánitásaim

Ez az írásom csak a téma lényegét érinti. Sok éven keresztül kerestem ennek a problémának a megoldását. Számításokat végeztem. Ennek eredményeként rájöttem arra, hogy a Tisza problémáját csak az árvíz és aszály kérdéseinek együttes kezelésével lehet megoldani. Megpróbáltam lemodellezni egy kialakulható kivételesen szélsőséges esetet, amikor a Tisza vízgyűjtő területére 40 nap alatt az évi csapadékátlag 90%-a kerül (69 milliárd m ³). Hogy hogyan?.. Erre feleletet ad a további írásom, amelyet figyelmükbe ajánlok... A Tisza szabályozásának új elvi koncepciója.

A Tisza mindig is az Alföld legfőbb vízforrása volt. Kb. 17 folyó 157.186 km²-nyi területről, gyűjti össze medrébe vizeit. Mielőtt szabályozni kezdték, a Tisza évezredeken át természetes módon alakítgatta nyomvonalát. Mint általában mindegyik hegyi folyó, a Tisza is, szélsőséges időjárás esetén, óriási veszélyt hordozott magában. Az általa befogadott vízmennyiség vészhelyzetben akár a 3,5-szeresére is meg szokott nőni. Amíg medrének peremét nem szegélyezték védő gátak, vize szabadon elterült az Alföldi síkságon, elárasztva több tízezer négyzetkilométernyi területet. Az ember beavatkozása folytán a Tisza bizonyos mértékben szabályozva lett és ennek eredményeként a korábban állandó árveszélynek kiszolgált Alföld gazdag mezőgazdasági területté vált. Az emberek számára a megélhetést biztosító termékeny föld vonzereje nagyobb volt, mint a szeszélyes folyótól való félelem. Az ott élők megtanultak alkalmazkodni. De sajnos a Tisza áradása, a belvizek és a nem kevésbé pusztító erejű aszályok, továbbra is évről-évre sújtják ezt a térséget. Eddig a Tisza szabályozását inkább ösztönösen, mint tudatosan végezték. Ez talán érthető is, mert egy átfogó beavatkozáshoz szükséges anyagi forrás soha sem ált rendelkezésre. Már nem beszélve arról, hogy majdnem egy évszázada a Tisza vízgyűjtő területe öt ország fennhatósága alá került. Ezért egy ilyen program kidolgozásához és megvalósításához komoly és összehangolt nemzetközi összefogásra lenne szükség. Mai napig a Tisza szabályozásánál csak két célt tartottak szem előtt –vízének mederbe terelését és a belvizek csatornázását. Senki sem próbálta átfogóan kezelni ezt a problémát. Egyik esetben a folyó magával hozta a nem kívánt vízbőség pusztító erejét, más esetben, aszály idején, pedig az élethez szükséges víz teljes hiányát. Éppen eme két kérdés párhuzamos kezelésében rejlik ennek a problémának a végleges megoldása. Mindebben a legérdekesebb az, hogy az árvíz okozta vízfelesleg már magában véve, többszörösen elegendő lenne az Alföld mezőgazdasági területeinek öntözésére ( 700 mm/év szinten). Ezek szerint ahhoz, hogy megszüntessük az árvíz és aszály által okozott természeti csapásokat, csak ki kell használnunk a Tisza által adott lehetőségeket. Elég, ha árvíz idején annyi vízfelesleget sikerül elvezetnünk és tárolnunk, amennyire szükség van eme területek öntözésére, illetve a tároló meg vízgyűjtő tavak állandó vízszintjének fenntartására. Mielőtt felvázolnám a Tisza szabályozásának irányelvét, szeretnék pár adatot közölni e folyóval kapcsolatosan. A Tisza teljes hossza – kb. 962 km. A folyó szintesése, teljes hosszában – 858 m (931 – 73m a tengerszint fölött). Magyarország határáig (Vilokig) csak 203 km-t tesz meg, de szintesése már eléri a 817 m-t (931 – 114m tengerszint fölött). A maradék 759 km. hosszán szintesése csak 41 m (114 – 73m tengerszint fölött). Ebből láthatjuk, hogy hat folyó befogadása után [Fehér Tisza, Tarac, Talabor, Nagy Ár (Ukr.), Visó, Iza (Rom.)],Viskove és Vilok között hirtelen lelassulva, óriási víztömegként tör be az alföldre. Vásárosnamény előtt még két folyó vizét fogadja be [Szamos, Kraszna (Rom.)]. Ekkor eszeveszett tekergés után még egyszer érintve az ukrán és szlovák határt, befogadva medrébe a Bodrog folyó vizeit, áttör a tokai szoroson, hogy tovább folytassa hosszú útját az alföldön. Magyarország területén még 5 folyó (Sajó, Rima-Eger, Zagyva, Körös, Maros), Szerbia területén, pedig további két folyó adja vizeit a Tiszának (Aranka, Öreg Béga), mielőtt Titel közelében a Dunába folyna. Normális időjárási viszonyok között, amikor az évi csapadékmennyiség 700 mm/év, a Tisza vízgyűjtő területére 77 milliárd m³ víz kerül. Ebből közvetlenül a folyóba 63 milliárd m³ (82%), belvízi területekre 14 milliárd m³ (18%). A Tisza medre normális állapotban 6-naponta teljesen kiürül és megtelik. Vegyünk egy példát a sok közül, amikor 40 nap alatt a folyó vízgyűjtő területére kerülő csapadékmennyiség eléri az évi átlag 90%-át is (69 milliárd m³). Ekkor ebből a vízmennyiségből közvetlenül a folyóba 57 milliárd m³, a belvízi területekre, pedig 12 milliárd m³ kerül. Ilyenkor a folyóvíz sebessége elérheti a 15 km/órát is. Ez azt jelenti, hogy ebben az esetben a Tisza, medrének maximális telitettségénél, 2,8 nap alatt 3,4 milliárd m³ (ennyi idő alatt medre teljesen kiürül és megtelik), 40 nap alatt, pedig 49 milliárd m³ vizet képes levezetni a Dunába. Ezen felül, minden plusz vízmennyiség az árvízveszélyes területekre kerül. Mivel számításunk szerint, kritikus helyzetben a Tisza medrébe 40 nap alatt 57 milliárd m³ csapadékmennyiség kerül, láthatjuk, hogy ez (57 milliárd m³ - 49 milliárd m³=) 8 milliárd m³ -rel meghaladja a folyó medrének max. befogadó képességét. Ha ezt összeadjuk a belvízi területekre került csapadékmennyiséggel (12 milliárd m³-rel) akkor megkapjuk annak a víztömegnek a számát, amely közvetlenül az árvízveszélyes területekre kerül (8 milliárd m³+12 milliárd m³=20 milliárd m³). Ahhoz, hogy számításunk megfeleljen egy maximálisan kritikus helyzetnek is, ezt a vízmennyiséget még 20 %-ós biztonsági tényezővel meg kell növelnünk. Ezáltal az árvízveszélyes területekre kerülő vízmennyiség kb. 24 milliárd m³-re becsülendő lesz. Alá kell húznom azt, hogy a 24 milliárd m³, csak a közvetlen árveszélyt jelentő vízmennyiség. Árvíz esetén a Tisza medrében levonuló vízmennyiség (amely medrének a maximális befogadó képességét képezi) 42 milliárd m³-rel haladja meg a folyó normál állapotát. Ezek szerint ebből a 24 milliárd m³ + 42 milliárd m³, azaz 66 milliárd m³ vízfeleslegből el kellene tudnunk tárolni annyit, hogy az elegendő legyen az Alföld mezőgazdasági területeinek öntözésére meg a víztároló és vízgyűjtő tavak állandó vízszintjének fenntartására. Bátran állíthatom, hogy a mai napig működő tiszaszabályozási koncepció elavult és ezért gyökeres változtatásokra szorul. Megengedhetetlen az, hogy évről-évre elkönyveljük ezeknek a természeti csapásoknak a következményeit, és kemény százmilliárdokat költsünk azok orvoslására. Azokból a pénzekből, amelyeket folyamatosan az árvíz és aszály által okozott károk elhárítására dobunk ki, a Tisza partját már egész hosszában gránittömbökkel be lehetett volna burkolni. Lehet, hogy ennek a helyzetnek a fenntartása valakinek érdekében áll? Az viszont biztos, hogy a katasztrófák elhárítására fordított pénzeket „egyszerűbb” kidobni, mint egy átlátható megelőző program megvalósítását véghez vinni. Évről-évre százmilliárdokat mos el a Tisza vize, illetve felemészt az aszály, de mindmáig senki sem hajlandó tudomásul venni azt, hogy ezzel a problémával komolyan foglalkozni kéne.

٭٭٭

A Tiszában rejlő lehetőségek elemzése után megpróbálom röviden összefoglalni az általam ajánlott tiszaszabályozási koncepciót. Aláhúzom, hogy csak koncepcióról van szó, amelynek megvalósításához egy komoly országos, illetve nemzetközi összefogásra lenne szükség. De a befektetett tőke és emberi energia gyökeresen megváltoztathatja országunk anyagi biztonságát, gazdaságilag új távlatokat nyithat a néhai szegény vidékek számára és gazdagon termő, vízben bővelkedő, mezőgazdasági, erdészeti, vízgazdálkodási, rekreációs és turisztikai területekké változtathatja azokat. Már nem beszélve arról, hogy az élővilág életkörülményeinek gyökeres javítását idézné elő. Az egyre nehezebb helyzetbe kerülő gabonatermelés, sertés és marhatenyésztés mellett jelentősen megerősödne a vízgazdálkodás, haltenyészet. A víztárolók és vízgyűjtők környékén megjelennének az erdősített területek, amelyek alapvetően megváltoztatnák e térség ökológiai helyzetét is. Már a fentiekben említettem, azt hogy a Tisza medrében évente óriási vízfelesleg folyik el, áthaladva Magyarország területén, ebből 8 milliárd m³ víz ki is kerül a medréből (20%-os biztonsági tényezővel megtoldva – 9,6 milliárd m³), elárasztva településeket és mezőgazdasági területeket. Nem kisebb az a kár, amit alföldön a 12 milliárd m³ (20%-os biztonsági tényezővel megtoldva - 14,5 milliárd m³) belvíz okoz (40 nap alatt majdnem az évi átlagnak megfelelő csapadék kerül eme területre, azaz 700mm/40 nap). A Tisza vízének megfogását olyan szakaszán kell megvalósítani, ahol ki lehetne alakítani egy magasabb terepszinten elhelyezhető víztárolót. Ez a hely Vásárosnaménytól 8,5 km-re, dél keletre adódik a 110 m-es tengerszint fölötti magasságon. Itt egy kb. 56 km hosszban keletről nyugatra húzódó 254 km²-nyi felületű víztárolót, lehet kialakítani. AVásárosnaményi Nagy Víztároló állandó vízszintje – 116m-en (tengerszint fölött) lenne, átlagmélysége, pedig elérné a 12 m-t és 3,0 milliárd m³ víz állandó tárolását biztosítaná. Ettől a víztárolótól a Tisza mindkét partja mentén két vízszintes medrű csatorna indulna, amelyek szintén a 110 m-es tengerszint fölötti magasságon lennének kialakítva. Víztükrük szintje megegyezne a Vásárosnamányi víztároló szintjével (116 m tengerszint fölött). A Tisza bal partja felőli csatorna (amelyet a továbbiakban Keleti Tiszai Nagycsatornának fogok nevezni) a Vásárosnaményi víztárolótól venné kezdetét és a Nyírség, Hajduság (Magyarország), Érmellék, Körös –vidék, Csanádi-hát (Románia), Bánság (Szerbia) területén haladna át és Bela Crkva-nál, vízlépcsőn keresztül, torkollana a Dunába. A Tisza jobb partja felöli csatorna (amelyet a továbbiakban Beregi és Nyugati Tiszai Nagycsatornának fogok nevezni) szintén a Vásárosnaményi víztárolónál kezdődne és a 110 m-es tengerszint fölötti magasságon vízszintesen vonulna végig a Beregi-síkság (Magyarország,Ukrajna), Zemplén Hegyalja (Szlovákia, Magyarország), Harangod, Bükkalja, Mátraalja, Tápió Vidék, Duna-Tisza Köz (Magyarország), Bácska (Szerbia) területén, utána vízlépcsőn keresztül leereszkedne a Bánsági Alföldre, amelyen áthaladva a Dunába vezetné le vizeit. A Tiszán és vízgyűjtő területén, lévő folyókon, a 110m-es tengerszint fölötti magasságon kialakítandó 6 m magas duzzasztó gátak (felső szintje 116 m-re lenne a tengerszint fölött) és az őket összekötő Nagycsatornák óriási mennyiségű víz tárolását biztosítanák 16 m-el magasabban, mint az Alföld legmagasabb terepszintje. Az ily módon tárolt víz szivattyúk nélkül, kihasználva a gravitációs erő által biztosított potenciális energiát, zsiliprendszereken keresztül, eljuttathatóvá válna a tiszavidék bármelyik pontjába. Ezáltal mind a magaslati víztárolók mind a belvízgyűjtő csatornák, és tavak vízszintje állandóan szabályozható lenne. Az Alföld belvizeinek szabályozását (elvezetését és tárolását) a Tisza jobb és bal partján létesített hat-hat vízszintes nagy gyűjtő csatorna biztosítaná. Ezek az alföldön, 5 m-es szinteltolódással lennének kialakítva és (a Dunától kezdve) a következő tengerszint fölötti magasságokon helyezkednének el: 75 m-en; 80 m-en; 85 m-en; 90 m-en; 95 m-en; 100 m-en. Ezekbe (zsiliprendszereken keresztül) áramlanának a kisebb vízelvezető csatornák vizei. A Vásárosnaményi víztároló által összekötendő Keleti-, Beregi-, illetve Nyugati Nagycsatorna segítségével a Kárpátok felöl, azaz keletről érkező folyami vizek átterelhetőek lesznek a Tisza nyugati partján lévő területekre és ugyan úgy fordítva – a jobb part felőli oldalról beáramló folyok vizei átirányíthatóak, lesznek a keleti partján lévő területekre. A nagycsatornák 128m-es átlagszélességnél és 15 m-es átlag mélységnél 2,5 milliárd m³ víz befogadására lennének képesek. Ezen kívül a duzzasztó gátaknál kialakítandó víztárolók még 7,5 milliárd m³ víz tárolását biztosítanák. Így a három nagycsatornában (Keleti-, Beregi- és Nyugati Tiszai Nagycsatornákban) és a folyók beáramlási helyén képződő víztárolókban akár 10 milliárd m³ víz is tárolható lenne. De a víztároló tavak mennyiségének növelésével befogadó képességük elérheti akár a 15 milliárd m³ is. A folyókat szabályozó duzzasztó gátakon kiépített vízerőművek látnák el szükséges villamos energiával az egész vízszabályozási rendszert meg a mellettük lévő infrastruktúrát. Ez nagyon rentábilissá tenné az egész együttes működését. Az Alföldi nagy belvízi csatornák 100 m-es szélességnél és 9 m-es maximális mélységnél - 4,0 milliárd m³ víz tárolását biztosítanák. A maradék 10,0 milliárd m³ víz tárolását a belvízgyűjtő tavak és a vízelvezető csatornarendszerek látnák el (ehhez kb. 30 db., egyenként 36 km² felületű, maximum 9 m mélységű tavat kellene kialakítani). Mindebbe bele kell számítani azt is, hogy a belvizek egy bizonyos része felszívódik a talajba, illetve elpárolog. Ez, pedig ilyen nagy területen nem csekély vízmennyiséget tesz ki. Ennek a programnak a megvalósításához mindegyik érintett országnak egy egységes, számítógépes vezérlésű, vízszabályozó rendszert kéne kiépítenie. Zökkenőmentes működését pedig, csak tökéletesen összehangolt munkával lehetne biztosítani.

٭٭٭

Magyarország és szomszédjai számára a Vásárosnaményi Nagy Víztároló, a Keleti-, Beregi- és Nyugati Tiszai Nagycsatornák, a hat-hat Alföldi belvízelvezető és tároló nagycsatorna, a magaslati és alföldi víztároló tavak meg a körülöttük lévő infrastruktúra megvalósítása már önmagában véve is egy európai léptékű beruházásnak számítana, nem beszélve arról, hogy ezek a fejlődésben lemaradt vidékek komoly gazdasági növekedésnek indulnának. Utak, hidak, szállodák, kempingek, sportkomplekszumok stb. épülnének a vízszabályozási rendszer mentén. Ezáltal a mellettük lévő települések fejlődése is új dimenzióba lépne. Mind a vízszabályozási rendszerek, mind a körülöttük lévő infrastruktúra kialakítása folytán több százezer ember állandó munkához jutna. Jelentősen megnövekedne az életszínvonal. Sokszorosára emelkedne az ország ivóvíz készletének mennyisége. Komoly hazai és külföldi befektetésekre lehetne számtani. Megszűnne a Tisza által okozott állandó veszély és kár. És ami a legfontosabb, hogy a Tisza, amely eddig évente több százmilliárd forintot vitt el a költségvetésből, most annak a gyarapítását szolgálná. Meg vagyok győződve arról, hogy ennek a programnak a finanszírozásához az Európai Unió bankintézményei is aktívan hozzájárulnának.

Tomcsányi Mihály okl. építészmérnök, városépítész, É1 01-2216/04

Budapest, 2003.07.05

„a Tisza szabályozásának új elvi koncepciója” című munkámban leírt egyedi műszaki megoldásokra a szerzői jogomat fenntartom! Publikálásának joga, minden egyes alkalomkór, csak az írásos engedélyemmel kapható meg!