Szerkesztő:Jan Hevera
Tejfalu és Somorja rabijai
Tejfalu és Somorja két csallókőzi izraelita község volt, melyek története szorosan összefuggött. A kezdeteket Tejfalun találhatjuk, mely virágkora idején 350-400 lelket számlált e anya zsidó hitközsség. Az idö elörehaladtával, amikor e hitközségből megalakult a mezövárosi Somorján, az eröszakos végzet elötti idöszakban kb.320 zsidó származású polgárt. A szlovák származású Izraeli történész Robert Büchler szerint Ábrahám rabbi tölti be Tejfalun a tanítoi és a közözségbeli vezetoi funkciót elsöként. Az 1770-es években fordult elő Löbl Salamon rabbi neve, aki Tejfalun élt már 30 évig. Ezen idöszakhoz kevés információ áll rendelkezésre. Témánk világosabbá válik a 19 század első felében, amikor az anyakönyvi iratokban fellelhetyjuk Sámuel(illetve Salamon, vagy mint Jisaschár)Beer(úgyszintén Bör, vagy Bern személy)a ki a tejfalusi zsidó családok összeírársa idején 1848-ban már 90 éves öreg úr. 1758 születet Beckón(Beckov).Felesége Rozália(lehetséges hogy második*1788)Nyitráról szármozot. Ehez a nevéhez fűződik a ,,Stafo rananot“ című könyv megírása is.1848-ban nyári tamuz hónapban hunyt el,azaz röviddel a helyi népszámlás után. A tefalusi zsidó temetőben van eltemetve. Az 1848-as év jelenti azt az idöszakot, amikor a jelentős rabbi személység Dávid Kohen Bistricar jelenik meg akinek a neve nemzetközi krónikákba is kerult. Rabbi Bistricar Vág Besztercéről(Považská Bystrica)szármozot(innen ered a második vezetékneve Bistritz, Bistricar), ahol 1815/17, hires Gomperzs-Emerich családból, mind ottani rabbi Kolonmot Kohen és felesége Cirlből születet.Rabbiképzettségét a hires pozsonyi jesiván(rabbiképző) kerezte Chatam Sofernél( világhirű pozsonyi rabbi)Szenica tevékenykedett Aszód Juda mellet aki későbbi Dunaszerdehelyrebbijaként ismert, ahol az ottani Mandl Hani*1817 vette feleségül.Családjával 1847/48-ban költözik Tejfalura. E házasságukban öt gyermekük születetTejfalun(Cilli*1849,Benjamin*1851,Salamon*1852-1855, Emanuel-Emerich*1854-1855,Fany*1855) Felesége Hany azonban 1855 szeptemberében meghalt.1856 decemberében David Kohen Bistricar újra megnősult a fiatal (hajadon)Hany Fischerrel(*1830). E házasságukban 2 gyermekük született (Herman*1857,Rachel*1862) Kitűnt műveltségével és ahogy szokás volt az ilyen rabbiknál, jesivát (Tóra-iskolát)is vezetett, ahol egyebek mellett több tucat bocher (tanuló)Talmuddal foklalkozott. Kapcsolatban volt több neves zsidó értelmiségivel is. Több halachisztikus értelmező munkát is írt, azonban nem mindegyike munkája maradt fent. A Sulchan aruch-hoz írt kommenár,, Bet David”(Dávid háza)cím alatt Kálmán Kohen nevű fia adta ki Vácott 1911-ben. 1864 júliusában(és nem 1862-ben, ahogy azt az Ujvári zsidó lexikon megemlíti) hirtelen meghal,mielőtt még elmehetet volna Hegyaljamádra(Mád)tevékenysége új régiójába. A tejfalusi temetőben lett eltemetve. Sírja fölött eredetileg mészkőből készült maceva(sírkő), ebből csak egy rész maradt meg. Ez készőbblett cserélve egy új jobb minőségű kőből készült sírköve,azonos szöveg-ádirattal. Bistricar rabbit a nem kevésbé jelentős Moszesz Szegal Löwinger (*1812-1876)Komárom szülöttje válta fel. Ö Nagymagyaron(Zlaté Klasy)tevékenykedett, Szerdahelyen is élt. Még ha azonban neve felbukkan Tejfalun a korábbi években valamilyen esemény keretében, például esküvőkön, mindezek mellet 1864-ben rabbi lett Tejfalun.Ő is már özvegyként, 1866 szeptenberében újra megnősül, házasságot kötve a fiatal Hilf Minával(*1845), aki Várkonyból származott. E házasságuk két gyermekkel gyrapodott(Jákob*1868,Eszra*1869, Markus és Netty*1871,Dávid*1872-1875,Nátán*1873-1874,Sára*1874-1875).Első házasságából származó fia Franz(*1852 Szerdahely)is itt élt feleségével Johanával sz.Friedman(*1856 Alistál)együtt gyermekeikkel Móriccal(*1877) és Lottival(*1879). Mózsesz Löwinger az ortodox körök elöljárója volt, amelyek érdekében a budapesti kongresszuson(1868-69) szintén jelentősen ügyet képviselt. Emlitést érdemel mint pl. első rabbi Vácott(1868-ban)az akkori alakult ottani ortodox zsidó hitközségben, ahol1876 végén halt meg. De Tejfalun azonban az anyakönyvi bejegyzések alapján még mindig rabbinak említik egészen élete végéig. Izak Adler volt a soronkövetkezö főrabbi az 1876-1880 időszakban, aki -úgy tűnik, Somorján is hivatalt gyakorolt. Családja-felesége Pepi sz.Königsberg fiukkal Mózsessel gyarapodott 1878-ban. Róla, ahogy a többiekröl szintén, ezidáig nincsenek sajnos közelebbi információnk. Úgy tűnik, hogy 1880 és 1887-es évek közt itt nem volt állandó szolgálatban lévő rabbi. Csupán nevek fordulnak elő, mint pl. Samuel Oszadt , Ignac Schwarz ,valamint aszeszor-segéd rabbik azaz helyette (helyttesitő) rabbik:Samuel Büger ,Bencze(Benei)Neuman , Arnold Gutenplan,Jakob Salamon Freier . 1887-től 1890-ig Samuel Klein töltötte be a helyi rabbi funcióját, aki úgyszintén Somorján is hivatalt gyakorolt. Mocsonyról szármozott,és szolgálati müködése idején Sós Malival való házasságában 2 gyermekük születet, Szidony(*1880)és Flóra(*1890) 1890 szeptemberétől vlalószinűleg mint hhivatalban utolsó tejfalusi helyi förabbi Bernát(Noach Baruch)Fischer. Szülővárosa Pőstyén(Piešťany)volt, ahol 1863 július 18.-án látott napvilágot, ahol apja Mose David Fischer (*1821D. Szerdehely-1880) szintén rabbiként tevékenykedet egészen haláláig. Egy ideig emlitet fia Bernát is szolgált rabbiként. Edesanya Pepi sz. Sonenschein kinek születési helykönt Pőstyény van feltüntetve, hasonlóan testvére Juda (1866.8.24.) . A romániai Belenyesén(Beius)is dolgozot.1901-tól az eperjesi ortodox zsidó hitközség főrabbija, és az ottani legendás jesiva élén is állt. Olyan vélemény is ellhangzot, hogy az I. világháború előtti Magyarországegyik legkiemelkedőbb rabbija volt. Szicher Herminával(Székesfehérvároson születet)való házasságában fiuk Mozes(*1892)Tejfalun született.Már a távoleső Eperjesen való tevékenysége ideje alatt elveszti 19 éves Dávid fiát.Fischer rabbi Eperjesen még megéli az I. Csehszlovák Köztárság megalakulását majd 1919 nyarán halt meg. Az eperjesi zsidó ortodox temető tiszteletbeli helyén van eltemetve. Sirkövén az emlitett munkával kapsolatos városok nevein kívül Milchdorf azaz Tejfalu is felvan tüntetve. A 19.szúzad vége az egyre intenzivebb átköltözködés jegyében zajlik a község életében a élőkelőbb közeli kisvárosba Somorjára. Ez a tény új hitközség megalakulását egyben az eredeti(tejfalusi) fokozatos megszűnését is. A rabinátus később szintén átköltözöt Somorjára, először a Bet ha midrast(imahelységet)helyezték át. A legelső már itt dolgozó rabbi Samuel Austerlitz (*1870-1939) felügyelete alatt a máig is szép zsinagóga lett felépitve 1912-ben, történelmies ,,hangulatban”(stilusban) A bécsi születésű Austerlitz rabbi nem más, mint Simon Auterlitz (*1830-1908)és Eszter sz.Knopflemacher(*1839-1906) fia volt, kinek elődei már régebben Bécsben éltek. Sámuellel együtt összesen 13 gyermek volt. Austerlitz Sámuel több jesivában tanult rabbi titulust Szimcha Bunim Szofernál(hires Chatam Szofer unokája) szerzet Pozsonyban 1892-ben. Szlővárosában tevénykedett, később Pápán, ahol a helyi elismert rabbi Mose Arje Roth (ez rabbi szintén Eperjesen működött egy ideig)lányát vette feleségül. 1914-ben elhagyja Somorját és meghivásra Miskolcra érkezik. Itt lett vezető ortodox főrabbi és a Ros ha jesiva-azaz a rabbiképző fő tanitoja. Többhalachikus tanulmányt is irt.Megadatott neki, hogy halálával 1939-ben elkerülte a II. világháború pusztitását. A miskolci Avasi zsidó temetőben van eltemetve, és sirját fehérmárvány tumba,maceva-sirkő takarja. Távozása után a megüresedett helyét 12 éves idősakra Dr. Hillél Weiss foglalja el. 1926-ban az ausztriai Wienerneustadtba höltözik. Távozása estendejében érkezik Somorjára pozsonyi születésű iskolatársa Abrahám Jakob Koppel Singer (*1888-1944) főrabbi akinek külön figyelmet szenteltünk korábbi cikkünben(lásd:febr.,márc.,2009 számunkat), volt az utolsó somorjai rabbi, aki családtagjai és hittársai többségével együtt megkinozva, elhunyt az auschwitzi koncentrációs táborban. Rabbi mellett rövid ideig tevékenykedett Baruch Berger (*1900-1929)is, fiatal melamed-katechéta, talmudista, aki azonban súlyos betegségben korán elhunyt, tejfalusi temetőben nyugszik. Ezzel be fejeződik a somorjai zsidóságról való tanulmányunk. A tejfalusi-somorjai izraelita hittközségből jónéhány rabbi-személyiség is kikerült,akik a nagyvilágban is tevékenykedtek. Az egyik közülük a helyi kerületi rabbi Székesfehérvárott volt Dr. Jakob Steinherz, aki 1853-ban(és nem 1856-ban,ahogy azt az Ujvári zsidó lexikon tévesen emliti)Sámuel és Szali gyermekeként Nagypakán született, ami tejfalusi hitközség alá tartozott. Budapesten tanult ahol 1885-ben szerzettdoktori végzettéget és később rabbi lett.Nagyatádon működöt, azután 1888-tól Székesfehérváron egészen haláláig. E városban főrabbi possztal tistelték meg.Itt, egyebeken kívül hozzájárult az odő előtt megszűnt zsidó iskola megújitásahoz is, amelyet 1889-ben nyitott meg,és 1892 új épület lett e célből felépitve. További a helyi származású Samuel Róth(*1888-1944) förabbi, aki Sátoraljaújhelyen tevékenykedett. A Somorja és vedéke újságbán 1929-es februári kiadásából megtudhatjuk, az otthon ápolt mikor hunyt el, akinek végső akarata az volt, hogy a tejfalusi temetőben férje mellet eltemetve nyudhasson, ami a magas szállitási költségek ellnere teljesült. A későbbi, ismét származó generációból Alexander Lunger és A.Friedman rabbik voltak mindketten Amerikában működtek a háború után. Ugyszintén Amerikában Singer főrabbi unokája Laufer Jakob rabbi.Hasonlóan Ernst Berger Brooklinban dolgozik aki nem más mint a melamed Baruch/Bernát Berger fia. Tejfalun vendégként meglátogatták főkánt esküvők alkalmából m8s rabbik is, mint például Markus Benedek Stomfáról(Stupava) r(1844-ben),Jakob Freuer (1846-ben) Mose Katz Nagymagyarból r. (1884,1887),Mór Kaufmann (1886)és mások.
Ján Hevera
magyarra fordította: Kotiers Márió
betkvarotjudaica.blogspot.sk