Szerkesztő:Filoma/Munka1

Ékírás

Sok tudós közül az ír Edward Hincks állapította meg elsőként, hogy a babilóni ékírás szótag- és nem betűírás, valamint igazolta azt, hogy a nyelv a sémi nyelvcsaládhoz tartozik. A kutatók a jelek idők folyamán végbement változásait is kutatták. Az ékírás kutatása tudományterületté vált, amelyet assziriológiának nevezünk.

Babilon

Babilon területe majdnem 1200 ha volt. Már az őskorban is lakták, de az i. e. 4. évezred folyamán a kultúra központjai az ország déli részén terültek el. A valószínűleg keletről bevándorolt sumerek az Eufrátesz és a Tigris mentén telepedtek le.

Szervezett településeik élén az uralkodó állt, aki egyúttal a főpapi tisztséget is betöltötte, valamint az állam vallási, politikai és gazdasági érdekeit képviselte.

A városállamok a jól szervezett öntözésen alapuló földművelésnek és az eredményes állattenyésztésnek köszönhetően egyre jelentősebbek voltak. A gazdasági élet virágzása a sumer városok kulturális fellendülését eredményezte.

Az élénk gazdasági élet, a kereskedelem és a sikeres hadjáratok útján gazdagság halmozódott fel, amelynek a sémi akkádok vetettek erőszakkal véget, amikor i. e. 2350 körül meghódították az országot. A sémi nép megszerezte a politikai hatalmat és 200 évig háttérbe szorította a sumereket. A kultúra alkotásait azonban átvették és továbbfejlesztették.

A két folyó közének déli részén a sumer városállamok kora véglegesen lezárult. Új városok határozták meg az ország sorsát. A hatalmi központokat Marinak, Assurnak és Babilónnak hívták.

Az akkor még jelentéktelen Babilonban egy nomád törzs sejkje telepedett le. Akkor a várost Babillá-nak hívták, amelyet „új lakói” Babilim-nek értelmeznek. Ebből alakult ki a máig használatos Babilón forma. A nomád törzs sejke Szubu-abum Babilónt Elő-Ázsia legjelentősebb városává tette, de a város tényleges felemelkedése Hammurapi (i. e. 1792-1750) alatt kezdődött. Hammurapi elpusztította Mari városát, majd az ország kizárólagos uralkodója lett.

Hammurapi utódai nem voltak kimagasló államférfiak. Uralkodásuk a babilóni hatalom gyengüléséhez vezetett. I. e. 1595-ben, amikor a hettita Mursili király seregével benyomult Babilonba, a birodalom összeomlott.

1595-ben a kassú Agum-kakrime király került Babilon trónjára, s ezt követően egészen 1160-ig ez a nép maradt Babilon ura.

I. e. 1160-ban az elámiaknak sikerült kiűzniük a kassúkat, akik ezzel véglegesen eltűntek Mezopotámia történetéből.

I. e. 1050-re azonban arámi király ült a babiloni trónon, így ismét már nemzet határozta meg a babiloniak sorsát. A kassúkat tehát az arámiak váltották fel.

Istár-kapu

A várost Istárnak - a háború és a szerelem istennőjének - az oroszlánjai díszítették. A városba az istennőről elnevezett kapun lehetett bejutni.

A babiloniaiak főistene Marduk, egy oroszlánfejű szörny volt.