Szerkesztő:Xia/Vásáry István levele

Tisztelt Asszonyom!

Kérdése a következő: Önök szerint valóban szükség van arra, hogy Oszmán-töröknek nevezzük a Türk Dil Kurumu által megreformált modern török nyelvet és Régi oszmán-töröknek az Osmanlica-t?

Válasz:

Nemhogy nem szükséges, hanem egyenesen durva tévedés (!), ha így tesznek. Az oszmán-török nyelv ugyanis egy írott nyelv volt, mely kb. 700 évig volt használatban, az 1300-as évektől 1929-ig, Atatürk török nyelvreformjáig. Arab betűkkel írták, s nyelvtana, bár alapvetően török volt, de szókincsének jelentős részét (túlnyomó többségét) arab és perzsa lexikai elemek alkották. Olyan mesterséges, irodalmi nyelv volt, az udvari irodalom és a közigazgatás nyelve, melyet sohasem beszéltek abban a formában, ahogyan leírták. Az egyszerű, beszélt nyelv mindig török volt, míg az oszmán-török (törökül Osmanlıca) ismerete és használata a magasabb társadalmi státusz és írásbeliség szimbóluma volt. Atatürk nyelvreformja (a törökök egyenesen, nem minden alap nélkül, nyelvi forradalomnak nevezik: dil devrimi) először a muszlimok szent írását, az arab betűket tiltotta be, majd a nyelvújítás (az arab-perzsa elemek és szerkezetek kiszorítása az írott és sokszor a beszélt nyelvből is és új, török alapú szavak teremtése) révén, egy valósággal új nyelvet hozottt létre, melyet már joggal lehet és hivatalosan is törökországi török nyelv-nek (Türkiye Türkçesi) neveznek. Az oszmán-török nyelv egy a 20. század elején kihalt írott nyelv, melyet a mai Törökország törökül beszélő népe, abszolút többségében elolvasni sem tud (az arab ábécé miatt) s ha átírják a ma használatos latin betűs török ábécére, nyelvileg is alig ért meg (a szókincs nagyrészét biztosan nem). A mai magyarok többet értenek meg az 1200 körül keletkezett Halotti Beszéd-ből (Látjátuk feleim szümtükkel, stb. stb.), mint a mai törökök egy 18-19. századi oszmánli költőbő vagy egy korabeli hivatalos iratotból! Ha ma valaki a törökországi török nyelvet oszmán-töröknek nevezi, az nem csak nagyfokú tudatlanság, hanem sérti is a mai törökséget, amely Atatürk óta élesen elhatárolódik az oszmánli múlttól. Nyelvi téren ez körülbelül olyan tapintatlanság, mintha valaki a mai törököket turbános, kaftános keletiekként jellemezné.

A török és türk elnevezést sem keverném, az utóbbit magyarul az 552–745 között Belső-Ázsiában birodalmakat alkotó török népre és nyelvére használjuk. Vannak török nyelvek (türkmen, kazak, jakut, stb. stb.), s ezek egyike a törökországi török vagy mai török nyelv, melynek csak történeti előzményeként lehet megemlíteni a kihalt oszmán-török írott nyelvet. - A nagy európai nyelvek egyikében-másikában a 20. század közepétől a turkológiai szakirodalom próbálta megkülönböztetni a török nyelvek csoportjától a mai törökországi török nyelvet, különböző nyelvi eszközökkel is. Pl. oroszul тюркские языки, de турецкий язык; angolul Turkic languages, de Turkish language. A német nyelv nem hozott létre ilyen megkülönböztetést és a magyar sem. Marad tehet a régi török terminus, mind az összes török nyelvre általában értve, és a törökországi török nyelvre pedig különösen.

Ha kérdései lennének még, szívesen állok, kollégáimmal együtt rendelkezésére.

Üdvözlettel:

Vásáry István

Prof. Dr. Vásáry István ELTE BTK Orientalisztikai Intézet 1088 Budapest, Múzeum krt. 4/d.

2009. 02. 06.

(email)

(Kétkedőknek szívesen továbbítom az eredeti emailt is)