Tamtam

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Tamtam vagy gong, gonggong eredetileg indiai és kínai származású ütőhangszer, amely hosszú kerülőút után a nyugat-európai hangszercsaládban is polgárjogot nyert.

A XVIII. században még csak a katonai zenekarokban jutott neki szerep, ahol a török invázió folytán honosult meg, de a XIX. század elején már a színházi és a nagy zenekarokban is széltében használták drámai hatások fokozása céljából. Két érclemezből áll, amelyek az egyik oldalon fogóval mint hangelszigetelővel vannak ellátva, és kezelőjük erősebben vagy gyengébben összeüti őket, miáltal élesen és tartósan vibráló lármás zörej idéződik elő. Sem külön notációja, sem hangneme nincsen, csak időnként egy vonalsorban az ütéseit jelzik, amikor a zeneíró intenciója ezt megkívánja. A kínai és indiai zenében gong néven fordul elő, a franciák Beffroinak nevezik, amely majdnem egyértelmű a vészharang jelentőségével.

Források[szerkesztés]