Túlmunka Magyarországon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Túlmunka szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A túlmunka a teljes napi munkaidőn felüli végzett munka, beleértve a nem munkanapon végzett munkát is.

Munkanapok: általában a hétfő-péntek közötti napok. Egyenlőtlen munkarendben a munkáltató másképp szabályozhatja a munkanapokat, a kormány pedig (keddre vagy csütörtökre eső állami ünnep esetén) munkanap-cserét írhat elő.

Teljes napi munkaidő: általában 8,[Mt 1] legfeljebb 12 óra,[Mt 2] de ennél kevesebb is lehet (bizonyos munkakörökben[Mt 3] vagy részmunkaidőben[Mt 4]). 8 óránál hosszabb napi munkaidő tipikusan ügyeleti rendben dolgozóknál fordul elő. Ilyenkor nem jár túlmunkadíj a 8 óránál hosszabb munkanapokra.

A munkáltatónak a feladatkörébe tartozó tevékenységeket úgy kell megszerveznie, hogy a munkavállalók ezeket a tevékenységeket a munkarend szerint beosztott munkaidejükben elvégezhessék. Átmeneti időszakban, rendkívüli gazdasági illetve egyéb körülmények az ezt meghaladó időtartamú munkavégzést is szükségessé tehetik.[1]

Fogalmak[szerkesztés]

Általános munkarend[szerkesztés]

A munkaidő-beosztás szabályait a munkaadó állapítja meg,[Mt 5] de átengedheti a munkavállalónak is (kötetlen munkarend[Mt 6]).

Általános munkarend hétfőtől péntekig tart, a munkaidő hossza csak a hét napjától függ (a közigazgatásban pl. pénteken rövidebb, amit az előző négy napon ledolgoznak).[Mt 7] Általános munkarend a kötetlen munkarend is.

Egyenlőtlen munkarend[szerkesztés]

Az általános munkarendtől eltérés az egyenlőtlen munkarend, ami kétféle lehet:

  • munkaidőkeret: szombat/vasárnap is kell dolgozni, ügyeleti rend (is) van
  • elszámolási időszak: idényjellegű munkák, pl. a mezőgazdaságban nyáron több, télen kevesebb munkaidő.

A munkáltató a munkaidő-beosztást legalább egy héttel korábban közli,[Mt 8] és legkésőbb a munkap előtt négy nappal módosíthatja.[Mt 9]

A munkaidőkeret hossza 4,[Mt 10] bizonyos munkakörökben 6 hónap.[Mt 11] A kollektív szerződés lehetővé tehet akár 3 éves munkaidőkeretet is,[Mt 12] mely a kollektív szerződés megszűnése után is érvényben marad (amíg az időkeret véget nem ér).

Rendkívüli munkaidő[szerkesztés]

Rendkívüli munkaidő (a köznyelvben túlóra) az általános munkarendtől, a munkaidő-beosztástól vagy a munkaidőkerettől eltérő munkaidő, továbbá az ügyelet.[Mt 13]

Munkaidőkorlátok[szerkesztés]

A korlátok szempontjából nincs különbség az egyenlőtlen munkarendben és rendkívüli munkavégzésben keletkezett túlmunka között: a kettő összege számít.

Napi korlátok[szerkesztés]

A napi munkaidő nem lehet 4 óránál kevesebb[Mt 14] és 12 óránál több,[Mt 15] a heti munkaidő pedig legfeljebb 48 óra lehet.[Mt 16] Készenléti munkakörben a napi munkaidő akár 24 óra is lehet, a heti legfeljebb 72 óra.[Mt 17]

Éves korlátok[szerkesztés]

Naptári évenként 250 óra rendkívüli munkaidő rendelhető el,[Mt 18] kivéve, ha a munkáltató írásban megállapodott a munkavállalóval további, legfeljebb 150 óra önként vállalt túlmunkában.[Mt 19] A munkavállaló a megállapodást a naptári év végére mondhatja fel.

A fentieket arányosan kell alkalmazni, ha

a) a munkaviszony év közben kezdődött,
b) határozott időre vagy
c) részmunkaidőre jött létre.[Mt 20]

A kifizetés ideje[szerkesztés]

A rendkívüli munkaidőért járó szabadidőt legkésőbb a következő hónap végéig ki kell adni. A bér kifizetéséről a törvény külön nem rendelkezik, vagyis a rendkívüli munkaidőért járó bért is a szokásos bérfizetési napon kell kifizetni.

Az egyenlőtlen munkarendben (munkaidőkeretben vagy elszámolási időben) dolgozók túlmunkájának a mértéke az időszak elteltével derül csak ki, így kifizetni is csak azután lehet. Szabadidőt kiadni természetesen lehet korábban is, a megfelelő beosztással.

A rendkívüli munkavégzés szabályai[szerkesztés]

Kivételes esetben a munkáltató a munkavállalót rendkívüli munkaidőben való munkavégzésre kötelezheti („túlóra”). Rendkívüli munkaidőben való munkavégzésnek kell tekinteni a napi munkaidőt meghaladó idejű munkavégzést, a heti pihenőnapon vagy munkaszüneti napon történő munkavégzést, továbbá a meghatározott helyen és ideig való készenlétet.[1]

A rendkívüli munkaidőt a munkavállaló kérése esetén írásban kell elrendelni.[Mt 21] Munkaszüneti napon rendkívüli munkaidő a rendes munkaidőben e napon is foglalkoztatható munkavállaló számára rendelhető el.

Rendkívüli munkaidő csak az aznapra munkára beosztott számára rendelhető el. A rendkívüli munkaidőre is vonatkoznak a munkaidőkorlátok.

Nem korlátozott a rendkívüli munkaidő elrendelése baleset, elemi csapás, súlyos kár, az egészséget vagy a környezetet fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, elhárítása érdekében.[Mt 22]

A túlmunka szabályainak módosulása 2019. január 1-től[szerkesztés]

A Munka Törvénykönyve több ponton módosult 2019. január 1-től. Ezek közül kettő komoly felháborodást okozott:

  • az „önként vállalt túlmunka” fogalmának létrehozása.[Mt 19] Korábban önkéntes alapon sem lehetett túllépni az évi 250 órás túlmunkát.
  • nőtt a munkaidőkeret lehetséges hossza a korábbi 1 évről 3 évre, feltéve, hogy a kollektív szerződés ezt lehetővé teszi.[Mt 12]

A törvénynek már a parlamenti tárgyalása is viharos volt, a 2018. december 12-i elfogadása után pedig tüntetés-sorozat kezdődött, mely e szócikk írásakor[2] még tart.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Új munkajogi kézikönyv. Budapest: KJK. 1995. 174. o. ISBN 963 222 801 4  
  2. 2019. január 7.

Források[szerkesztés]

  1. 92. § (1)
  2. 92. § (2)
  3. 92. § (4)
  4. 92. § (5)
  5. 96. § (1)
  6. 96. § (2)
  7. 97. § (2)
  8. 97. § (4)
  9. 97. § (5)
  10. 94. § (1)
  11. 94. § (2)
  12. a b 94. § (3)
  13. 107. §
  14. 99. § (1)
  15. 99. § (2) a)
  16. 99. § (2) b)
  17. 92. § (2) a) és 99. § (3) a)
  18. 109. § (1)
  19. a b 109. § (2)
  20. 109. § (1)
  21. 108. § (1)
  22. 108. § (2)

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]