Ugrás a tartalomhoz

Sáncolás

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
a8 b8 c8 d8 e8 f8 g8 h8
a7 b7 c7 d7 e7 f7 g7 h7
a6 b6 c6 d6 e6 f6 g6 h6
a5 b5 c5 d5 e5 f5 g5 h5
a4 b4 c4 d4 e4 f4 g4 h4
a3 b3 c3 d3 e3 f3 g3 h3
a2 b2 c2 d2 e2 f2 g2 h2
a1 b1 c1 d1 e1 f1 g1 h1
A királyok és bástyák alapállása, sáncoláskor a királyok a megjelölt mezőkre léphetnek

A sáncolás (vagy a szlengben: rosálás[1]) egyike a különleges lépéseknek a sakkban. A király és az egyik bástya együttes lépése. Ezt világos is, sötét is mindössze egyszer teheti meg a játék során. A király a kiválasztott bástya felé lép két mezőt, a kiválasztott bástya pedig a király által átlépett, tehát a királlyal szomszédos túloldali mezőre kerül. Ha a király a királyszárnyra sáncol, azt rövidsáncnak (írott jele: 0-0), ha a vezérszárnyra, hosszúsáncnak (írott jele: 0-0-0) hívjuk. A sáncolást a király lépésének tekintik, ezért elsőként a királyt kell áthelyezni (máskülönben csak bástyalépés hajtható végre). A sáncolás célja, hogy a király a tábla közepéről ellépjen egy biztonságosabb szélső mezőre, ugyanakkor a bástya aktívabb, központi helyre kerül.

A sáncolás csak akkor lehetséges, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

1. a király még nem lépett a játszma folyamán;
2. az a bástya, amellyel sáncolni szeretnénk, még nem lépett a játszma folyamán;
3. a király és a bástya között nem áll sem saját, sem ellenséges báb;
4. a király nem áll sakkban;
5. sáncolás közben a királynak nem kell ellenséges báb által támadott mezőn átlépnie;
6. a sáncolás után a király nem lesz sakkban (ez a király bármely lépésénél kell teljesüljön).

Megjegyzendő, hogy a sáncolás akkor is lehetséges, ha:

1. a király már volt sakkban a játszma folyamán (de sáncoláskor nem lehet sakkban);
2. az a bástya, amellyel sáncolni szeretnénk, támadva van;
3. a sáncolás közben a bástya ellenséges báb által támadott mezőn kell átlépjen.

A Pam-Krabbé-sáncolás

[szerkesztés]

Ezt a lépést két holland sakkozóról nevezték el: Max Pam, aki 1972-ben újra felfedezte, és Tim Krabbé, aki egy háromlépéses feladványt készített eme lépésre alapozva.[2]

Ha világos bevisz egy gyalogot az e8-ra, vagy sötét az e1-re, becserélheti bástyára. Ekkor lehetséges az, hogy a sáncolás általános szabályai teljesülnek:

1. sem a király, sem a sáncolásban részes bástya nem lépett még;
2. kettejük közt minden mező üres;
3. a király által igénybe vett három mező egyike sincs támadva.

A sáncolás általános szabályai szerint a király két lépést tesz a bástya felé, majd a bástya arra a mezőre érkezik, amelyen a király áthaladt. A Pam-Krabbé-sáncolás során a világos király az e3-ra érkezik, a bástya az e2-re; sötét király az e6-ra, a bástya az e7-re. Írásban: 0-0-0-0.

Ezt a joghézagot a dán Conrad Staugaard fedezte fel először 1907-ben, és készített rá egy feladványt, ahol kétlépéses mattot tűzött ki. A Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) 1930-ban kizárta ezt a lépést, mivel a sáncolást egyazon vízszintes sorban végrehajtandó lépésként definiálta.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A szó eredete valószínűleg a francia roche ('szikla', ejtsd: ros) szóból képzett rochade (ejtsd: rosád) (vö.: ófrancia roc, roq, angol rock, francia roque). Innen került a németbe (Rochade), ahonnan a roschieren igei alakot a magyar nyelv rosíroz alakban vette át, ebből "magyarítva" a rosál szót.
  2. Leírás a német Wikipédián: Pam-Krabbé-Rochade

Források

[szerkesztés]