Szerkesztő:Brád Zsolt/próbalap

Az emberi értelem szövődményei

Sohasem növünk fel úgy, hogy tökéletesek akarunk lenni. Minden elismerés, amit látunk, és hallani a szájakból, de ezeket csak gátolnánk magunktól, vagy elfogadjuk. Sohasem engednénk el a fülünk mellett a jó, és tökéletes Jó atya szavait, és szándékozunk hozzá menni. Egyszer csak a szél más honnan fúj. Véletlen, és nehéz körülmények lesznek. Ha hajlandóak vagyunk magunkat kontrollálni, akkor minden megélénkül körülöttünk. Egyszerűen már hibátlanok nem leszünk, sőt minek kell annak lennünk, ha már Ádám, és Éva már elkövette az első bűnt. Elgondolkodtató, hogy Isten hogyan tudta azt, hogy mi bűnösök leszünk. Tudósok módjára ne kezdjünk el kutatást erről. Bűn nélkül igazából nem lehetetlen élni. Sokáig erősnek kell maradnunk, hogy átéljük az Istennek csodáit, és az ő igéjét, ami a Biblia. Nem kell megragadni a hatalmat, hogy másikat lehorgasszunk/leordítsunk. Isten látja ezt a cselekedetet, eseményt / cselekedeteket, eseményeket. Halaszthatatlanok vagyunk, ha megállunk a lábunkon. Mekkorára akarunk nőni, ha Isten nélkül semmi sem vagy? A növekedés csak Isten által mehet végbe. Isten nélkül nem működsz, és benned elfogy a fény, és az áram. Neked kell az együttműködésnek részese lenni, de csak is Istennel. Átokkal ne sújtsunk senkit, mert abból aztán nem lesz haszon. De ha még is lenne belőle, akkor a bűn ereje, már egyre jobban befolyásolja a te elméd, és tested. Az átok visszaszáll ránk, és magunk átka sújt le reánk. Az eszme, amely megváltoztatta a világtörténelmet, az részben súlyosan veszélyeztette az egyházakat. Idő elteltével minden megváltozhat jó, vagy rossz irányba. A helyzetek máshogy fognak átalakulni, és átrendeződik. Nekünk kell a hibáinkat bevallani, hogy életünk, a tökéletes Istenhez vezessen. El kell fogadni, hogy nem tudjuk a bűneinket kikerülni önmagunk által. Minden egyes ember csak a saját maga érdekében akar megdolgozni a jutalomért, de ez így igaz, csak nem mindegy, sikerül neki teljesíteni a küldetést, vagy nem. Ha az emberi értelem a saját maga módján menne tovább, és nem pedig hanyatlana, akkor sokkal többet megtudhatnánk a világ hazugságainak részleteit. Őszintén nem tudnánk ehhez szólni, hogy minden ember magából indul ki, de ez csak a világ elképzelése szerint van. De miért így mondják? Sajnos az ember a történelem egyik hatalmas nagy eszméje, de nem az igazi. Megkérdeznék egy embert, aki például nem keresztény. Ő is őszintén, de ilyen módon válaszolna. Merjünk olyat álmodni, amit meg is tudunk tenni, még akkor is, ha nagyon nehéz. Hiszen azért, hogy ezt mondják, csak a képzelet. Születésünk nem határozza meg azt, hogy magunk változtassuk meg a világot. Robbanékony világban élünk. De ha akarunk, akkor magukból indulunk ki, de ez nem eléggé magabiztos. Nem panaszkodjanak nekünk, ha mégsem tudják azt elhatározni, hogy hogyan, és mit tegyenek az asztalra. Csak színjáték az egész! De ha mégis máshogyan gondoljuk az egészet, akkor egészen elgondolkodunk, hogy mit is jelent ez a mondat: "Mindenki magából indul ki." Az értelme ennek a mondatnak, csak negatívumokban kapjuk meg. Igazából mi magunk tudhatjuk meg azt, hogy miért mi akarjuk irányítani magunkat, születésünktől fogva a majdnem felnőttkorig. Milyen meglepő az egész? Hát sehogy sem meglepő, mivel ne akarjuk irányítani magunkat, hogy egyből felnőttnek érezzük magunkat. Az emberi értelem csupán csak egy alapkő, de ha Isten által betöltődik ez, akkor mindent feltárunk magunk szeme láttára. Ami létünk nem arra utal, hogy mi csak az érdekeinket képviseljük. Minden embernek tudni kéne, hogy mi az igaz, és mi a hamis. Egyszer csak a világ változásaival fogunk továbbmenni. Az emberi értelembe vett tudomány csak része az embernek, és mindet használni nem tudjuk teljesen. Ha hibázunk, és nem ismerjük el azt, akkor nem tudja Isten ezt megbocsájtani. Az ember csak magáért fele, és nem pedig máshogyan. Mindennek van határa, de még a keresztények számára is van bőven, de igazából a határ nem annyira fontosnak kell hogy legyen a szellemben!

Az emberi értelem szövődményei csak egy olyan valami, amit másokhoz mérnénk a képességeinket. A képesség csak csupán egy ajándék Istentől. De ezt csak egyesek pazarolják. De miért? Számos gondolat lehetővé teszi, mint például: Az olyan emberekkel, akik világiak, azokkal nem lehet együtt működni. Nem is kellene, vagy éppen egy nem veszélybe sodorható dolog, akkor azt el lehet fogadni. De ha nem fogadnánk el, akkor biztosan nem tetszene neki, de még ha veszélybe is sodorna az illető. Nekünk kell megalakítanunk az életünket Istenre alapozva. Jézus Krisztus teljesen igaz, mint ahogyan emberként jelen volt a földön. Ő mindenben tökéletes volt. Ha hisszük, és valljuk az ő nevét, akkor segítsége eljut hozzánk. Bízzuk rá életünket, hogy megmaradjunk életünk végéig! „A világ csak egy olyan elképzelést tesz nekünk, ami megzavarja a gondolatmenetet!”

Az emberi értelem szövődményei - magyarázat

• Egyszer sohasem növünk fel úgy, hogy tökéletesek akarunk lenni. – Úgy sem tudunk tökéletessé válni, hiszen bűnösök vagyunk. • Elgondolkodtató, hogy Isten hogyan tudta azt, hogy mi bűnösök leszünk. – Isten már próbára tette az első emberpárt, és azt tudván, hogy megbukott az ember • Bűn nélkül igazából nem lehetetlen élni. – Újjászületésről beszél, ami azt magyarázza, hogy Jézus Krisztusnak átadjuk életünket, ami örök pecséttel le van zárva, a régi élet elmúlik, és az új élet pedig elkezd fejlődni. • Nem kell megragadni a hatalmat. – Az ember mivel hatalmat akar, akkor megpróbálja legyőzni társát, hogy megváltozzon az életciklus/életmód/társadalmi rend, ami kettejük között van, vagy ennél több embernél is lejátszódhat. De a legfontosabb az, hogy nekünk kell magunkon uralkodni, és nem kell átvenni a hatalmat azért, hogy ezután mindent megváltoztassunk. • A növekedés csak Isten által mehet végbe. Isten nélkül nem működsz, és benned elfogy a fény, és az áram. – Isten akarja, hogy továbbra is vele legyünk. De ha mégsem tudjuk magunkat mellette tartani, akkor a világosságunk is egyre jobban fogy, és már csak a sötétségnek jele mutatkozik meg bennünk. • El kell fogadni, hogy nem tudjuk a bűneinket kikerülni önmagunk által. – Egyszerűen Isten nélkül nem tudjuk a bűneinket „csak úgy” elhagyni. Ekkor az ember világi emberhez hasonul. • Minden ember magából indul ki. – Igazából ez csak egy világi elképzelés. Miért is teremtette meg a nőt? Azért, mert az édesanya által, de igazából Istentől indulunk ki. Hogy miért? Számos magyarázat: 1. Nem tud az ember mit kezdeni születésétől fogva, csak anyai segítséggel. 2. Csak a hitetlenségért mondja ki az ember azért, hogy mi elhiggyük a világias beszédét, leterelve az igazságtól. • Merjünk olyat álmodni, amit meg is tudunk tenni, még akkor is, ha nagyon nehéz. – Az olyan álmok, mint ahogy álmodjuk, az nem mindig válik be, mivel csak az elképzelésnek lépésével kezdődik. De ha Isten ad valami álmot az elménkbe, akkor tökéletesen beválik, mivelhogy Istennek akarata a számunkra elengedhetetlen. • Az emberi értelem csupán csak egy alapkő. – Ez olyan értelmezés, amit a világban nem mindig tudunk értelmezni. Az értelme az, hogy az ember a legokosabb lény a földön, de az agyával csak a felszínre tud törni. Ez pedig a fizikai megvalósulás. Isten által ténylegesen alapkőnek tekinthető. Amit Isten által elterveztünk, az Isten csodálatos módon elvégzi azt. • Az emberi értelem szövődményei csak egy olyan valami, amit másokhoz mérnénk a képességeinket. Ez olyan megállapítás, melyben a képesség csak az erőviszonyokat tárja fel mások szeme előtt. A képességeket csak arra használják, hogy jobban megértessék az emberekkel, hogy mennyivel, jobb képességgel rendelkezik. • Nekünk kell megalakítanunk az életünket Istenre alapozva. Az életnek változásaihoz igazából a szégyenérzetnek a kialakulása okozza. Minden ember tudja, vagy esetleg nem tudja, hogy mit jelent az élet minden percének megőrzése a társadalomban. Ha a társadalom enged a maga erejéből, akkor nem is számít igazából társadalomnak. Ha nem enged az erejéből a társadalom, akkor a helyzetek teljesen jó közegben lesznek. • „A világ csak egy olyan elképzelést tesz nekünk, ami megzavarja a gondolatmenetet!” Ha a világnak az útjait járjuk, akkor el sem tudjuk képzelni, hogy mi lesz velünk. Gondolataiknak zöme elveszik, és álhatatlan állapotban kerülnek. Az elképzelések csupán törekvéseket tesznek elénk, amit nem biztos, hogy át tudunk ugrani. Nekünk Istenre kell nézni, és ő benne bízni, hogy még a legmagasabb falakat is átugorhassuk.