Szerkesztő:Kreamar/Kleve

Története[szerkesztés]

Kleve (Cleve, Kleef), az ugyanily nevű járás székhelye Düsseldorf porosz kerületben és az egykori Klevei hercegség fővárosa 5 km-re a Rajnától és 7 km-re a németalföldi határtól, a Kermis-dal ós vasút mellett, (1890) 10.409 lak., vasöntővel, gép-, bőr-, dohánygyártással és pamutszövéssel. A város legjelentékenyebb épülete a katolikus plébániatemplom (1341—1425), a klevei grófoknak, illetve hercegeknek, a többi között III. Adolfnak és Bergi Margarétának síremlékeivel. A város közepén meredek magaslaton áll a Klevei hercegek egykori kastélya, a Schwanenberg, amely jelenleg a törvényséók hivatalos helyiségeid és börtönül szolgál, az 1489. I. Arlolf herceg által épített Schwanenthurmmal és János Zsigmond választófejedelem emlékszobrával (Bayerlétől 1859-ből). 1882 óta egy kis emlék van a kis-piacon, amely a Richard Wagner operájában előforduló Schwanenritterre emlékeztet. 1847. a városnál fakadó vastartalmú ásványvízforrás mellett fürdőt is építettek. 7 km-re Klevétől van Móric hercegnek 1811-ben készített emlékszobra. A város nyugati oldalán szép ültetvények láthatók.

Az egykori klevei hercegség a német birodalom vesztfáliai kerületéhez tartozott, 2200 km2 területtel és mintegy 100.000 lakossal. A Klevei grófok férfiágának kihalta után 1368-ban örökösödés útján Mark grófjainak birtokába került és 1417-ben a konstanzi birodalmi gyűlésen hercegséggé vált. III. János herceg Máriával, Jülich Berg hercegének meg Ravensberg grófjának egyetlen leányával egybekelvén, 1511. ezen birtokokat Klevével egyesítette. 1511-ben V. Vilmos (1539—92) a gelderni herceg egyik leányát nőül vévén, megkísértette Geldernt is megszerezni; azonban V. Károly császár hadaival rátámadt és kényszerítette, hogy Geldernről mondjon le és ősi birtokain is tartsa fenn a katolikus vallást. 1609-ben János Vilmos elhunytával a hercegi család férfiágának kihalta után a Jíilich-Klevei örökösödési viszály kiegyenlítése után a hercegséget felosztatották; Kleve Mark és Ravensberg Brandenburgnak jutott. 1801-ben Poroszország a Rajna balparti részéről, 1805-ben pedig a jobbparti részről is lemondott Franciaország javára. Ε birtokok egy részéből alakították meg 1806-ban a bergi nagyhercegséget. Napoleon bukása után azonban ezen birtokok túlnyomó része visszakerült Poroszországhoz és Düsseldorf kerülethez tartozik. ^[1]

Jülich-klevei örökösödési per[szerkesztés]

János Vilmos hercegben kihalt 1609. a jülich-klevei hercegek férfiága és az örökségre az elhalt herceg nővéreinek leszármazottjai: a brandenburgi és szász vár.fejedelmek, azonkívül a pfalz-neuburgi és pfalz-zweibrückeni palotagrófok tartottak igényt. A brandenburgi választó és a pfalz-neuburgi palotagróf azonnal meg is szállották az igényelt területet, azonban II. Rudolf császár a vita eldöntéséig császári és spanyol csapatokat küldött a hercegségekelfoglalására. A két fejedelem ekkor IV. Henrik francia király és a német protestáns Unió segítségéhez folyamodott. A nagy háború kitörését csak IV. Henrik meggyilkoltatása akadályozta meg. Ekkor a pfalz-neuburgi palotagrófja,Wolfgang Vámos,hogy az egész örökséget megszerezze, kat. hitre tért és a kat. liga fejének, Miksa bajor hercegnek leányát vette nőül;János Zsigmond,brandenburgi vál.fejedelem pedig kálvinista lett, hogy a hollandiak segítségét megnyerje. Az újabb háború kitörésének azonban elejét vette axanteniegyezség 1614., mely szerint a közös birtokjog fentartása mellett Pfalz-Neuburg kapja Jülichet és Berget, Brandenburg pedig Klevet, Markot, Ravensberget és Ravensteint. Ezen osztozkodás végleges megerősítése volt az 1666-i szerződés, melyet a Nagy Választó és Fülöp Vilmos herceg kötöttek egymással. ^[2]