„Ágyúnaszád” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Luckas-bot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: ca:Canonera
AmphBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: zh:護衛艇
37. sor: 37. sor:
[[sv:Kanonbåt]]
[[sv:Kanonbåt]]
[[tr:Gambot]]
[[tr:Gambot]]
[[zh:護衛艇]]

A lap 2010. május 28., 10:36-kori változata

Az ágyúnaszád (németül Kanonenboot, angolul gunboat, olaszul cannoniera), kisebb méretű hadi hajó volt, csekély merüléssel.

Jellemzőik

Eredetileg ezeket a partvédelem céljából építették és rendszerint csak egy, de nagy űrméretű, nehéz ágyúval látták el. Hogy az ágyúnaszádok képessége nagyobb tengeri utra fokozódjék s idegen partokon való hadműveletekre is használhatók legyenek, szükséges volt a hajótestet nagyobbítani és terjedelmesebb árbocozattal felszerelni, mint azt előzőleg csupán a partoknak védelme igényelte. E nagyobbítás képezte az átmenetet az úgynevezett cirkáló hajóknak építéséhez, melyből ama szükség és kényszer folytán, hogy a hajók a páncélos hajókkal is mérkőzhessenek, ismét a páncélos ágyúnaszádok keletkeztek. E páncélos ágyúnaszádoknak főfegyverét egy az előfedélzeten, vastag homlokpáncél mögött lévő nehéz űrméretű ágyú képezte. A harcképességnek további fokozása céljából ezek a hajók homlok-élükön még sarkantyút is kaptak, páncéljoknak általános vastagsága megnagyobbíttatott, ágyúfelszerelésök bővíttetett és az ily módon fegyverzetükben erősödött páncélágyúnaszádokat azután cirkálónak, páncél-koshajóknak nevezték. Miután kitűnt az is, hogy e hajóknak csekély merülése miatt a gépezet és kazán nem volt eléggé a víz alá sülyeszthető és igy az ágyúgolyók romboló hatásának nagyon ki voltak téve, szükségessé vált egy domború páncél-fedélzetnek az építése; melynek széle a hajóoldal falazatának mentén 1,4 m. a víz alatt, közepe pedig 0,25 m. a víz színe felett fekszik és a gépezetet és kazánokat befödi (hajók páncélfedélzettel). Hogy a modern kor egy hadihajóhoz kötött igényét, a menetgyorsaság fokozását is lehetővé tegyék, e hajók nagyobb, illetőleg erősebb gépeket kaptak és az újabb időben, az oldalpáncélzatnak rovására még torpédó lökőkészülékekkel is elláttattak. E hajók a torpédó, cirkáló-koshajók néven voltak ismeretesek és minden hadi tengerészettel biró nemzet hajóhadában feltalálhatók. Ezeket a hajókat eredetileg a svéd Fredrik Henrik af Chapman tervezte.

Az ágyúnaszádok legnagyobb előnye az volt, hogy az egész ország területén gyorsan és olcsón meg tudták építeni őket. Irányításuk a csendes és sekély vizekben volt a legkönnyebb, az ellenséges hajóknak pedig kis célpontot jelentettek. Viszont rendkívül sebezhetőek voltak, akár egyetlen találat is elég volt elsüllyesztésükhöz. Viharos időben egyáltalán nem lehetett használni őket, a nagyobb hadihajók ellen pedig túl gyengék voltak. Kétféle változatban összesen több mint 200 darabot gyártottak: a bárkaszerű ágyúnaszád legénysége 76 fő volt, orrán és tatján pedig egy 18 vagy 24 font tömegű golyót kilövő ágyú volt. A kisebb, uszályhoz hasonló ágyúnaszád legénysége 24 fő volt, ágyújához pedig 24 fontos golyókat használtak.

Forrás

  • Lásd még