„Vasorrú bába” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Dinamik-bot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: da:Baba Yaga
DeniBot (vitalap | szerkesztései)
a [[Image:..]], [[File:..]] magyarítása
1. sor: 1. sor:
[[File:Баба Яга 2.jpg|right|thumb|230px|Vasorrú bába (''Baba Jaga'') kosztümöt viselő orosz férfi ]]
[[Fájl:Баба Яга 2.jpg|right|thumb|230px|Vasorrú bába (''Baba Jaga'') kosztümöt viselő orosz férfi ]]
A '''vasorrú bába''' egy olyan [[boszorkány]], akinek vasból van az orra. A [[népmese|népmesékben]] a leggonoszabb és ijesztgeti a gyerekeket és a felnőtteket.
A '''vasorrú bába''' egy olyan [[boszorkány]], akinek vasból van az orra. A [[népmese|népmesékben]] a leggonoszabb és ijesztgeti a gyerekeket és a felnőtteket.



A lap 2010. május 9., 04:33-kori változata

Vasorrú bába (Baba Jaga) kosztümöt viselő orosz férfi

A vasorrú bába egy olyan boszorkány, akinek vasból van az orra. A népmesékben a leggonoszabb és ijesztgeti a gyerekeket és a felnőtteket.

A népmesei vizsgálatok szerint nem csupán a rémisztő külsőt szolgálja. Az, hogy milyen a külseje a vasorrú bábának, ismerjük, ugyanis legközelebbi nyelvrokonaink, az obi-ugorok időről időre áldozatot mutattak be szellemeiknek: arcukat, szájukat, orrukat bekenték vérrel, hússal, zsírral stb. Hogy az arc ne korhadjon hamar, a báb kiemelkedő orrú faarcát fémlappal fedték (cink, ólom, bádog, réz vagy ezüst).[1]

A sámánhitű népek az elhunyt ősök tiszteletére bábut faragtak a halottaik lelkének lakhelyéül. A vasorrú bába alakja közkedvelt a modern orosz meseírók által, valamint az 1990-es évektől megtalálható - az "orosz fantasy-kben" is. A vasorrú bába (Баба-Яга) főként Andrej Beljanin könyveiben jelenik meg a "Borsó cár titok szolgálata" körben, stb. A vasorrú bába gyermek- és fiatalkorát elsőként A. Aliverdiev "Patak" című meséjében írta le ("Lukomorie").

Jegyzetek

  1. Magyar néprajzi lexikon V. (Szé–Zs). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1982. 512. o. ISBN 963-05-2443-0  

Külső hivatkozások