Szerkesztő:Pkmic/Témák/Fényhang

Filmre a hangot régebben kizárólag (a mozikba kerülő másolatok igen nagy részére még ma is) optikai úton, azaz a hang fényképezésével rögzítették. Az optikai hangrögzítés eszköze a fénykamera.

Többféle módszert, eljárást kitaláltak, s kifejlesztettek arra, hogy a hangot - előbb feszültségingadozássá alakítva - fényvezérlő készülék segítségével fényrezgésekké alakítsák, s az ily módon vezérelt fényt exponálják a filmszalagra.

Exponáláskor a filmszalagra egy keskeny fénycsíkot, a fényrést képeznek le. A fényrés a hangcsíkot a megvilágítás erősségének megfelelően jobban vagy kevésbé feketíti. A filmszalagra leképezett fényrés hosszúsága normálfilmnél (35 mm-es) 2,5 mm, keskenyfilmnél 1,88 mm (16 mm-es), szélessége 10-20 μ.

Fényvezérlési altípusok

A fényvezérlés módja háromféle.

• Intenzitásos eljárás
• Longitudinális eljárás
• Transzverzális eljárás

Valamennyi használatos fényvezérlő eljárás e három altípus valamelyikére, vagy azok esetleges kombinációira visszavezethető.

Intenzitásos eljárás

A hangcsíkot teljes szélességében világítják meg, s a hangrezgéseknek megfelelően változó fénymennyiséget adnak a filmszalagra. Az intenzitásos felvétel képe tehát állandó szélességű hangcsík, amelynek feketedése a hangrezgéseknek megfelelően változik.

Longitudinális eljárás

A rés megvilágítási erőssége állandó s a rés szélességét változtatják, minek következtében a filmszalagra változó expozíció kertül. Minél szélesebb valamely időpillanatban a rés, a filmszalagot annál hosszabb ideig világítják meg, így előhívás után ennek megfelelően nagyobb feketedést kapunk. A longitudinális eljárás képe tehát azonos az intenzitásos eljárás hangképével.

Transzverzális eljárás

A rés szélessége és a megvilágítás fényerőssége állandó, a hangcsík hosszúságát azonban egy takarópilla (blende) segítségével a hangrezgéseknek megfelelően változtatják. Képe tehát állandó feketedésű, de változó szélességű hangcsík.

Külső hivatkozás

Filmtechnika. Műszaki Könyvkiadó, Budapest: 1959. 138-141.o.