„Szerkesztő:Pkmic/Témák/Fényhang” változatai közötti eltérés
szerkesztés - félkész, képek még hiányoznak – ~~~~ |
(Nincs különbség)
|
A lap 2009. december 5., 21:23-kori változata
Filmre a hangot régebben kizárólag (a mozikba kerülő másolatok igen nagy részére még ma is) optikai úton, azaz a hang fényképezésével rögzítették. Az optikai hangfelvétel esetén a hangrezgéseknek megfelelően vezérelt villamos áramot a fényvezérlő készülékek segítségével fényrezgésekké alakítják át, s az ily módon vezérelt fényt exponálják a filmszalagra. Exponáláskor a filmszalagra egy keskeny fénycsíkot, a fényrést képezzük le. A fényrés a hangcsíkot a megvilágítás erősségének megfelelően jobban vagy kevésbé feketíti. A filmszalagra leképezett fényrés hosszúsága normálfilmnél 2,5 mm, keskenyfilmnél 1,88 mm, szélessége 10-20 μ.
A fényvezérlés módja háromféle.
- Intenzitásos eljárás
- Longitudinális eljárás
- Transzverzális eljárás
Fényvezérlési altípusok
Valamennyi használatos fényvezérlő eljárás e három altípus valamelyikére, vagy azok esetleges kombinációira visszavezethető.
Intenzitásos eljárás
A hangcsíkot teljes szélességében világítják meg, s a hangrezgéseknek megfelelően változó fénymennyiséget adnak a filmszalagra. Az intenzitásos felvétel képe tehát állandó szélességű hangcsík, amelynek feketedése a hangrezgéseknek megfelelően változik.
Longitudinális eljárás
A rés megvilágítási erőssége állandó s a rés szélességét változtatják, minek következtében a filmszalagra változó expozíció kertül. Minél szélesebb valamely időpillanatban a rés, a filmszalagot annál hosszabb ideig világítják meg, így előhívás után ennek megfelelően nagyobb feketedést kapunk. A longitudinális eljárás képe tehát azonos az intenzitásos eljárás hangképével.
Transzverzális eljárás
A rés szélessége és a megvilágítás fényerőssége állandó, a hangcsík hosszúságát azonban egy takarópilla (blende) segítségével a hangrezgéseknek megfelelően változtatják. Képe tehát állandó feketedésű, de változó szélességű hangcsík.
Külső hivatkozás
Filmtechnika. Műszaki Könyvkiadó, Budapest: 1959. 138-141.o.