„Standardpotenciál” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
ELVe (vitalap | szerkesztései) a szerkezet;linkestés; nincsforrás |
a „Elektrokémia” kategória hozzáadva (a HotCattel) |
||
| 21. sor: | 21. sor: | ||
[[Kategória:Fémipar]] |
[[Kategória:Fémipar]] |
||
[[Kategória:Elektrokémia]] |
|||
A lap 2009. június 23., 14:07-kori változata
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A standardpotenciál a fémek ionjainak egységnyi koncentrációjú oldatában mért potenciálértéke a hidrogénionokéhoz viszonyítva.
Leírás
Az elektród redukálódó-, illetve oxidálódókészségének jellemzésére szolgál az elektródpotenciál, az elektronok potenciális energiája az elektródon (elvi definíció szerint).
A valóságban olyan relatív érték, melyet egy önkényesen kiszemelt 0-ponthoz, a standard hidrogénelektród potenciáljához viszonyítanak: annak a galvánelemnek az elektromotoros ereje, amelynek egyik elektródja a vizsgált (fém), a másik a standard hidrogénelektród.
Az elektródpotenciál függ:
- az anyagi minőségtől
- az ionkoncentrációtól
- a hőmérséklettől
- a nyomástól (főleg gázelektródok esetén)
A különböző rendszerek oxidáló- és redukálóképességének összehasonlítására a körülményeket szabványosították, és az így megállapított standardpotenciál-értékek már csak az anyagi minőséget tükrözik.
A standardpotenciál mérési feltételei
- 25°C-os hőmérséklet,
- a vizsgált ion 1 mol/dm3-es koncentrációja az oldatban,
- 0,101 MPa nyomás.