„Alapnyelv (vernakuláris)” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Ktam (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
Ktam (vitalap | szerkesztései) a kategória |
||
12. sor: | 12. sor: | ||
* Trudgill, Peter: ''Bevezetés a nyelv és társadalom tanulmányozásába.'' Szeged, 1997. 8. ISBN 963-7171-738 |
* Trudgill, Peter: ''Bevezetés a nyelv és társadalom tanulmányozásába.'' Szeged, 1997. 8. ISBN 963-7171-738 |
||
* Cseresnyési László: ''Nyelvek és stratégiák (avagy a nyelv antropológiája).'' Bp., 2004. 63. ISBN 963-7094-02-4 |
* Cseresnyési László: ''Nyelvek és stratégiák (avagy a nyelv antropológiája).'' Bp., 2004. 63. ISBN 963-7094-02-4 |
||
[[Kategória:Nyelvészet]] |
|||
[[Kategória:Nyelvváltozatok]] |
|||
[[en:Vernacular]] |
|||
[[de:Dialekt]] |
|||
[[fr:Langue vernaculaire]] |
|||
[[nn:daglegtale]] |
|||
[[no:dagligtale]] |
|||
[[pt:Vernáculo]] |
A lap 2006. május 3., 21:59-kori változata
Az alapnyelv (vernakuláris nyelv) a szociolingvisztikában azt a nyelvváltozatot jelenti, amely valamely nyelvközösség legsajátabb, mindennapi kommunikációs eszköze, amelyet a nyelvközösség minden tagja hibátlanul használ. Az alapnyelv a beszélő elsőként elsajátított, a legkisebb figyelemráfordítással, legautomatikusabban beszélt, a leginformálisabb stílusváltozatokkal társuló nyelvváltozata, amely elsődleges közösségünket, alapidentitásunkat is szimbolizálja.
A nyelvészetben az alapnyelv (vernakuláris nyelv) terminust a következő jelentésekben is használják:
- Egy bizonyos beszélőközösség helyi nyelve. Egyfelől azokat a dialektusokat nevezik így, amelyek nem állami nyelvek (vagy sztenderd nyelvváltozatok). A lingua vernacularis a latinnal (illetve a göröggel és héberrel) szembeállított élő népnyelv megnevezése volt, ami a 16. századtól kezdett terjedni a vulgáris nyelvek kifejezéssel szemben. Ma szokásos értelmében viszont a vernakuláris nyelv kifejezés bármiféle spontán módon formálódó, központilag nem kodifikált, szabályozatlan, beszélt (sőt olykor írásbeliséggel nem is rendelkező) nyelvváltozatra utal.
- Az alapnyelv olyan nemsztenderd dialektus, amely nem állt sztenderd változatok hatása alatt.
- Alapnyelvnek nevezik az informális kontextusokkal szorosan összekapcsolódó stílusváltozatokat is.
Az alapnyelveket a szociolingvisztika egyik irányzata, a szekuláris nyelvészet a legfontosabb vizsgálati tárgyának tartja, lévén ezek a legszabályosabbak és legrendszerszerűbbek — mert ezekre vannak a legkisebb hatással más nyelvváltozatok, illetve a nyelvhelyesség eszméje.
Irodalom:
- Trudgill, Peter: Bevezetés a nyelv és társadalom tanulmányozásába. Szeged, 1997. 8. ISBN 963-7171-738
- Cseresnyési László: Nyelvek és stratégiák (avagy a nyelv antropológiája). Bp., 2004. 63. ISBN 963-7094-02-4