„Aurelianus római császár” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a +Életrajzok alá bekat |
a Helyesírás |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
Parasztcsaládban született [[Pannónia|Pannoniában]], Sirmium (a mai Mitrovica) közelében. Katona lett, s erős testalkata, bátor helytállása, vitézsége révén vezér lett. Mikor [[II. Claudius]] |
Parasztcsaládban született [[Pannónia|Pannoniában]], Sirmium (a mai [[Mitrovica]]) közelében. Katona lett, s erős testalkata, bátor helytállása, vitézsége révén vezér lett. Mikor [[II. Claudius]] meghalt, a Pannoniában állomásozó hadsereg Aurelianust kiáltotta ki császárrá. |
||
Aurelianus jó politikusnak és hadvezérnek bizonyult: átengedte a [[gót]]oknak [[Dácia|Dáciát]], s békét kötött velük, Itáliából kiverte az alamannokat, visszaszerezte Hispániát, s 272-ben sikeres hadjáratot vezetett [[Septimia Zenobia]] uralkodóasszony ellen, aki független palmyriai királyságot akart alapítani, s [[Egyiptom]]ot is elfoglalta. 274-ben újra meghódította Galliát, amit időközben a barbárok többször is feldúltak. |
Aurelianus jó politikusnak és hadvezérnek bizonyult: átengedte a [[gót]]oknak [[Dácia|Dáciát]], s békét kötött velük, Itáliából kiverte az alamannokat, visszaszerezte Hispániát, s 272-ben sikeres hadjáratot vezetett [[Septimia Zenobia]] uralkodóasszony ellen, aki független palmyriai királyságot akart alapítani, s [[Egyiptom]]ot is elfoglalta. 274-ben újra meghódította Galliát, amit időközben a barbárok többször is feldúltak. |
||
Rómát az i.e. 400-ban épültnél jóval nagyobb területet körülölelő, 19 kilométeres védőfallal vette körül (''Mura Aureliane''), ami a barbárok támadásaival szemben hatékony védekezésnek bizonyult, máig meghatározza a város belső részének szerkezetét. Véget vetett a pénzhamisításoknak, s gondja volt rendbetenni a birodalom zavaros belügyeit is. A szenátus (senatus) ''Restitutor orbos'' címet adta neki, ami annyit tesz: ''a birodalom helyreállítója''. |
Rómát az i.e. 400-ban épültnél jóval nagyobb területet körülölelő, 19 kilométeres védőfallal vette körül (''Mura Aureliane''), ami a barbárok támadásaival szemben hatékony védekezésnek bizonyult, máig meghatározza a város belső részének szerkezetét. Véget vetett a pénzhamisításoknak, s gondja volt rendbetenni a birodalom zavaros belügyeit is. A szenátus ([[senatus]]) ''Restitutor orbos'' címet adta neki, ami annyit tesz: ''a birodalom helyreállítója''. |
||
Aurelianus is a keresztényüldöző császárok közé tartozott. Az egyház által számontartott tíz nagy keresztényüldözés egyike fűződik nevéhez. Állítólag mielőtt aláírhatta volna az üldözés szigorítását elrendelő parancsait, meghalt, amit a keresztények égi jelnek tekintettek. |
Aurelianus is a keresztényüldöző császárok közé tartozott. Az egyház által számontartott tíz nagy keresztényüldözés egyike fűződik nevéhez. Állítólag mielőtt aláírhatta volna az üldözés szigorítását elrendelő parancsait, meghalt, amit a keresztények égi jelnek tekintettek. |
||
275-ben a perzsák ellen vonulva írnoka Mnestheus összeesküvést szőtt ellene, melynek áldozatául esett: az írnok, akit egy hazugsága miatt büntetéssel fenyegetett meg Aurelianus, azt híresztelte a tisztek körében, hogy a császár felvette őket a kivégzendők listájára. A hír ugyan nem volt igaz, ám katonák megijedtek, s hogy magukat megmentsék a félt kivégzéstől |
275-ben a [[Perzsia|perzsák]] ellen vonulva írnoka, [[Mnestheus]] összeesküvést szőtt ellene, melynek áldozatául esett: az írnok, akit egy hazugsága miatt büntetéssel fenyegetett meg Aurelianus, azt híresztelte a tisztek körében, hogy a császár felvette őket a kivégzendők listájára. A hír ugyan nem volt igaz, ám katonák megijedtek, s hogy magukat megmentsék a félt kivégzéstől – agyonütötték a császárt. |
||
[[Kategória:Életrajzok]] |
[[Kategória:Életrajzok]] |
||
A lap 2004. szeptember 7., 22:50-kori változata
Claudius Lucius Valerius Domitius Aurelianus (Sirminum 214. szeptember 9. – Bizánc 275. január vagy szeptember) római császár (270–275-ig), a katonacsászárok egyike.
Parasztcsaládban született Pannoniában, Sirmium (a mai Mitrovica) közelében. Katona lett, s erős testalkata, bátor helytállása, vitézsége révén vezér lett. Mikor II. Claudius meghalt, a Pannoniában állomásozó hadsereg Aurelianust kiáltotta ki császárrá.
Aurelianus jó politikusnak és hadvezérnek bizonyult: átengedte a gótoknak Dáciát, s békét kötött velük, Itáliából kiverte az alamannokat, visszaszerezte Hispániát, s 272-ben sikeres hadjáratot vezetett Septimia Zenobia uralkodóasszony ellen, aki független palmyriai királyságot akart alapítani, s Egyiptomot is elfoglalta. 274-ben újra meghódította Galliát, amit időközben a barbárok többször is feldúltak.
Rómát az i.e. 400-ban épültnél jóval nagyobb területet körülölelő, 19 kilométeres védőfallal vette körül (Mura Aureliane), ami a barbárok támadásaival szemben hatékony védekezésnek bizonyult, máig meghatározza a város belső részének szerkezetét. Véget vetett a pénzhamisításoknak, s gondja volt rendbetenni a birodalom zavaros belügyeit is. A szenátus (senatus) Restitutor orbos címet adta neki, ami annyit tesz: a birodalom helyreállítója.
Aurelianus is a keresztényüldöző császárok közé tartozott. Az egyház által számontartott tíz nagy keresztényüldözés egyike fűződik nevéhez. Állítólag mielőtt aláírhatta volna az üldözés szigorítását elrendelő parancsait, meghalt, amit a keresztények égi jelnek tekintettek.
275-ben a perzsák ellen vonulva írnoka, Mnestheus összeesküvést szőtt ellene, melynek áldozatául esett: az írnok, akit egy hazugsága miatt büntetéssel fenyegetett meg Aurelianus, azt híresztelte a tisztek körében, hogy a császár felvette őket a kivégzendők listájára. A hír ugyan nem volt igaz, ám katonák megijedtek, s hogy magukat megmentsék a félt kivégzéstől – agyonütötték a császárt.