„Flogisztonelmélet” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2009. március 19., 20:57-kori változata

A flogiszton nevű anyag, mellyel a 17. században az égés folyamatát próbálták magyarázni, a kémia fejlődésének egyik mérföldköve. A szó eredete a görög „égő” szóból ered (ami rokon a latin flamma, láng szóval).

A Georg Ernst Stahl (1659–1734) által kidolgozott elmélet szerint minden éghető anyagban flogiszton található, ami az égést okozza. Az anyagok égésekor azokból eltávozik a flogiszton, és minél többet tartalmaznak ebből, annál hevesebben égnek. Azt az tényt, hogy az égéskor az anyagok tömege növekszik, egyesek azzal magyarázták, hogy a flogiszton tömege negatív, azt a gravitáció „taszítja”.

Az elmélet alapját Joachim Johann Becher (1635–1682) dolgozta ki, mely szerint az égés során „zsíros föld” (terra pinguis) távozik, és ezt az elméletet fejlesztette tovább Stahl, melyet 1731-ben publikált az „Experimenta” című munkájában.

Az elmélet jelentősége volt, hogy szakított a misztifikáló és alkímista felfogással, és a folyamatot megpróbálta tudományos alapokra helyezni, így lehetővé tette az elmélet pontosítását, vagy akár – mint ez esetben is történt – cáfolatát. Munkája nemzetközi elismerést ért el, számos országban ismert és elismert lett az elmélet, köztük Magyarországon is, mint például Winterl Jakab (1732–1809), a nagyszombati egyetem kémiaprofesszora esetében.

A flogiszton elméletet végül Antoine Laurent Lavoisier (1734–1794) buktatta meg, aki más vegyészek munkáin – Cavendish, Scheele, Priestley – alapuló elméletével bizonyította az oxigén égési folyamatban való részvételét.

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-A '''flogiszton''' nevű anyag, mellyel a [[17. század]]ban az égés folyamatát próbálták magyarázni a [[kémia]] fejlődésének egyik mérföldköve. A szó eredete a görög „égő” szóból ered (ami rokon a latin ''flamma, láng'' szóval).
+A '''flogiszton''' nevű anyag, mellyel a [[17. század]]ban az égés folyamatát próbálták magyarázni, a [[kémia]] fejlődésének egyik mérföldköve. A szó eredete a görög „égő” szóból ered (ami rokon a latin ''flamma, láng'' szóval).
-A [[Georg Ernst Stahl]] (1659-1734) által kidolgozott elmélet szerint minden éghető anyagban ''flogiszton'' található, ami az égést okozza. Az anyagok égésekor azokból eltávozik a flogiszton, és minél többet tartalmaznak ebből, annál hevesebben égnek. Azt az tényt, hogy az égéskor az anyagok tömege növekszik, egyesek azzal magyarázták, hogy a flogiszton tömege negatív, azt a [[gravitáció]] „taszítja”.
+A [[Georg Ernst Stahl]] (1659–1734) által kidolgozott elmélet szerint minden éghető anyagban ''flogiszton'' található, ami az égést okozza. Az anyagok égésekor azokból eltávozik a flogiszton, és minél többet tartalmaznak ebből, annál hevesebben égnek. Azt az tényt, hogy az égéskor az anyagok tömege növekszik, egyesek azzal magyarázták, hogy a flogiszton tömege negatív, azt a [[gravitáció]] „taszítja”.
-Az elmélet alapját Joachim Johann Becher (1635-1682) dolgozta ki, mely szerint az égés során „zsíros föld” (terra pinguis) távozik, és ezt az elméletet fejlesztette tovább Stahl, melyet [[1731]]-ben publikált az „Experimenta” című munkájában.
+Az elmélet alapját Joachim Johann Becher (1635–1682) dolgozta ki, mely szerint az égés során „zsíros föld” (terra pinguis) távozik, és ezt az elméletet fejlesztette tovább Stahl, melyet [[1731]]-ben publikált az „Experimenta” című munkájában.
-Az elmélet jelentősége volt, hogy szakított a misztifikáló és [[alkímia|alkímista]] felfogással, és a folyamatot megpróbálta tudományos alapokra helyezni, és így lehetővé tette az elmélet pontosítását, vagy akár – mint ez esetben is történt – cáfolatát. Munkája nemzetközi elismerést ért el, számos országban ismert és elismert lett az elmélet, köztük Magyarországon is, mint például [[Winterl Jakab]] (1732-1809), a [[nagyszombat]]i egyetem kémiaprofesszora esetében.
+Az elmélet jelentősége volt, hogy szakított a misztifikáló és [[alkímia|alkímista]] felfogással, és a folyamatot megpróbálta tudományos alapokra helyezni, így lehetővé tette az elmélet pontosítását, vagy akár – mint ez esetben is történt – cáfolatát. Munkája nemzetközi elismerést ért el, számos országban ismert és elismert lett az elmélet, köztük Magyarországon is, mint például [[Winterl Jakab]] (1732–1809), a [[nagyszombat]]i egyetem kémiaprofesszora esetében.
-A flogiszton elméletet végül [[Antoine Lavoisier|Antoine Laurent Lavoisier]] (1734-1794) buktatta meg, aki más vegyészek munkáin – Cavendish, Scheele, Priestley – alapuló elméletével bizonyította az [[oxigén]] égési folyamatban való részvételét.
+A flogiszton elméletet végül [[Antoine Lavoisier|Antoine Laurent Lavoisier]] (1734–1794) buktatta meg, aki más vegyészek munkáin – Cavendish, Scheele, Priestley – alapuló elméletével bizonyította az [[oxigén]] égési folyamatban való részvételét.
 [[Kategória:Kémia]]