„Szabó Edina” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
36. sor: | 36. sor: | ||
** Győztes: 2004-2005 |
** Győztes: 2004-2005 |
||
** ''Elődöntős'': 2014–2015 |
** ''Elődöntős'': 2014–2015 |
||
* [[Érd Város Díszpolgára]] |
|||
==Jegyzetek== |
==Jegyzetek== |
A lap 2019. március 6., 22:33-kori változata
Szabó Edina | ||||
[[Fájl:|150px|Szabó Edina az Érd edzőjeként]] | ||||
Szabó Edina az Érd edzőjeként | ||||
Személyes adatok | ||||
Születési dátum | 1965 | |||
Születési hely | Budapest, Magyarország | |||
Állampolgárság | magyar | |||
Válogatottság | ||||
| ||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabó Edina témájú médiaállományokat. |
Szabó Edina (1965-) 65-szörös magyar válogatott kézilabdázó, edző, Érd Város Díszpolgára.
A fóti gyermekvárosban nőtt fel, itt dolgoztak testnevelő tanár szülei. Mindketten kézilabdáztak, édesapja az első osztályban. Nagybátyja szintén válogatott játékos volt, később a női válogatott edzője, majd a Spartacus trénere.
Középiskolás korában a Vasashoz került, edzői – Csenki Zsuzsa, Liskáné Balogh Zsuzsa, Gódor Mihály – döntően befolyásolták emberi, szakmai fejlődését. A középiskola elvégzése után Vasas-ösztöndíjjal került a Testnevelési Főiskolára, ahol testnevelőként diplomázott, majd beiratkozott a közgazdasági egyetem pénzügyi szakára.[1]
Fiatalon férjhez ment az ugyancsak válogatott Borsos Attilához. Férjét előbb a francia bajnokcsapathoz szerződtették Nîmes-ba, majd Párizsba, azután Chambérybe, neki pedig mindig mindent újra kellett kezdeni. 2000-ben felkérték a francia női válogatott menedzser igazgatójának, mely feladatot 15 évig látta el eredményesen. Úgy gondoltuk, nagyon rövid időre megyünk, mondtuk is mindig, hogy mi már jövünk haza. Aztán telt-múlt az idő, és egy Fehérvárhoz hasonló helyen letelepedtünk. Ma is megvan a kinti házunk, a kinti életünk, nagyon várnak minket vissza. - mesélt erről a szakaszról 2005-ben. [2]
2003-ban jött haza, Magyarországon először 2003-2007 között Székesfehérváron vállalt munkát edzőként. Hazatérése után a Cornexi csapatát vette át vezetőedzőként. 2005-ben EHF-kupát nyert a csapattal, miután a döntőben győzedelmeskedtek a Róth Kálmán vezette Győri ETO KC ellen. Az első mérkőzést Győrben a Győr nyerte 27-21-re, ám a visszavágón 16-8-as félidőt követően, 28-19-re a Cornexi nyert, így összesítésben három góllal, 49-46-os összesítéssel jobbnak bizonyult ellenfelénél. Másodedzőként Rácz Mariannt kérte fel, s vele dolgozik együtt azóta is.
2010-ben átvette az Érd csapatát, mellyel első évében 9. helyen végzett, így megtartotta az újonc csapat az NB1-s tagságát. A 2011/2012-es idényben 4., a 2012-13-asban pedig már harmadik helyen végzett a csapattal. Ennél feljebb nem sikerült lépni a bajnokságban, ám az Érd innentől kezdve kisajátította magának a bajnokság harmadik helyét, hiszen a következő években csak ők szerezték meg ezt a pozíciót.[3]
Sikerei
- Magyar bajnokság:
- Bronzérmes: 2012-2013, 2013-2014, 2014-2015, 2015-2016, 2016-2017, 2017-2018
- Magyar Kupa:
- Ezüstérmes: 2016, 2018
- EHF-kupa:
- Győztes: 2004-2005
- Elődöntős: 2014–2015
- Érd Város Díszpolgára