„Manjósú” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2016. április 13., 22:12-kori változata

A Manjósú (万葉集 man'yōshū, "Tízezer Levél Gyűjteménye") a legfőbb japán versantológia, amely i. u. 759-ben a Nara-kor közepén (710-794) jelent meg. A mű egyike Japán nagyra becsült könyvgyűjteményeinek. Valószínűleg nem egyszerre lett összeállítva, hanem hosszú időn keresztül több ember gyűjtötte a különböző verseket. Jelenlegi formáját Ōtomo no Yakamochinak (?718 - 785) tulajdonítják, aki egybegyűjtötte a sorozat részeit. A dalok keletkezési idejüket tekintve kb 300 évet ölelnek fel, a legutolsó darab 759-ből származik. A versekből megismerhetjük a korabeli emberek gondolkodásmódját és szokásait.

Elnevezés

A Manjósú szó szerint azt jelenti, hogy „Tízezer levél gyűjteménye” vagy „Számtalan levél gyűjteménye”, de más-más tudósok különbözőképp értelmezték a címet. Sengaku (仙覚 Szengaku), Kamo no Mabuchi (賀茂真淵 Kamo no Mabucsi) és Kada no Azumamaro (荷田春満 Kada no Azumamaro) a 葉 yō (jó) karakter jelentését úgy értelmezték, mint a koto no ha (szavak), így emiatt a „számtalan szavak gyűjteménye” névvel illeték a versgyűjteményt. Keichū (契沖 Keicsú) és Kamochi Masazumi (鹿持雅澄 Kamocsi Maszaumi) úgy gondolták, hogy a cím jelentése „az utolsó tízezer év gyűjteménye”. Okada Masayuki (岡田正之 Okoda Maszajuki), a kanbun tudós szerint a versantológia egyfajta metaforája a fa leveleinek. Megint mások szerint a név a mű rengeteg oldalára utal.

Felosztás

A Manjósú 20 részből/ könyvből áll, amely összesen 4516 verset tartalmaz. Ebben 4163 tanka, 260 chōka, 62 sedoka és 21 nagauta található. Ez a temérdek mennyiség 561 szerzőtől származik, akik közül 70 személy nő volt. Azokban az időkben, nagy tiszteletnek örvendtek nemtől és társadalmi helyzettől függetlenül azok, akik kiemelkedő verseket tudtak írni. Azok a nők, akik a társadalmi hierarchiában alacsony pozíciót foglaltak el, gyakran a költészetet használták eszközként státuszuk növelésére. Az arisztokrácia gyakori szórakozásai közé tartoztak a műfelolvasások és a művészeti versenyek.

@@ 4. sor: / 4. sor: @@
 == Elnevezés ==
 A Manjósú szó szerint azt jelenti, hogy „Tízezer levél gyűjteménye” vagy ''„Számtalan levél gyűjteménye”'', de más-más tudósok különbözőképp értelmezték a címet. [[Sengaku]] (仙覚 Szengaku), [[Kamo no Mabuchi]] (賀茂 真淵 Kamo no Mabucsi) és [[Kada no Azumamaro]] (荷田 春満 Kada no Azumamaro) a 葉 ''yō'' (jó) karakter jelentését úgy értelmezték, mint a koto no ha (szavak), így emiatt a ''„számtalan szavak gyűjteménye”'' névvel illeték a versgyűjteményt. [[Keichū]] (契沖 Keicsú) és [[Kamochi Masazumi]] (鹿持雅澄 Kamocsi Maszaumi) úgy gondolták, hogy a cím jelentése ''„az utolsó tízezer év gyűjteménye”''. [[Okada Masayuki]] (岡田正之 Okoda Maszajuki), a [[kanbun]] tudós szerint a versantológia egyfajta metaforája a fa leveleinek. Megint mások szerint a név a mű rengeteg oldalára utal.
+== Felosztás ==
+A Manjósú 20 részből/ könyvből áll, amely összesen 4516 verset tartalmaz. Ebben 4163 [[tanka]], 260 [[chōka]], 62 [[sedoka]] és 21 [[nagauta]] található. Ez a temérdek mennyiség 561 szerzőtől származik, akik közül 70 személy nő volt. Azokban az időkben, nagy tiszteletnek örvendtek nemtől és társadalmi helyzettől függetlenül azok, akik kiemelkedő verseket tudtak írni. Azok a nők, akik a társadalmi hierarchiában alacsony pozíciót foglaltak el, gyakran a költészetet használták eszközként státuszuk növelésére. Az arisztokrácia gyakori szórakozásai közé tartoztak a műfelolvasások és a művészeti versenyek.