„Belső mag” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: pnb:اندرلی گڑک |
a Bot: következő hozzáadása: ja:内核 |
||
21. sor: | 21. sor: | ||
[[et:Sisetuum]] |
[[et:Sisetuum]] |
||
[[it:Nucleo interno]] |
[[it:Nucleo interno]] |
||
[[ja:内核]] |
|||
[[nl:Binnenkern]] |
[[nl:Binnenkern]] |
||
[[nn:Den indre kjernen]] |
[[nn:Den indre kjernen]] |
A lap 2012. május 15., 12:16-kori változata
A belső mag a Föld legbelsőbb, mintegy 1200 km sugarú burka.
A földmag két részét (külső folyékony és belső szilárd öv) 1936-ban fedezte fel Inge Lehmann dán szeizmológus, a földrengéshullámok terjedését figyelve a Föld belsejében. Az őáltala felfedezett felületet, mely a két övet elválasztja mintegy 5000 km mélyen, Lehmann-felületnek nevezik.
A meteoritok és az őket alkotó kémiai elemek fizikai és vegyi tulajdonságainak tanulmányozásából azt feltételezik, hogy a belső magot elsősorban vas és nikkel alkotja.
A belső magban uralkodó környezeti viszonyokról csak hipotézisek léteznek. Feltételezik, hogy a hőmérséklet 5000-6000 °C között alakul, míg a nyomás 330-360 GPa értékek között. A szilárd halmazállapotot azzal magyarázzák, hogy ilyen extrém nyomásviszonyok mellett a vas olvadáspontja rendkívül megnő.
Források
- Báldi Tamás: Általános földtan, egyetemi jegyzet, ELTE Budapest, 1997
- Borsy Zoltán: Általános természetföldrajz, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 1998 ISBN 963188928-9