„Paganini-etűdök” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2011. május 8., 12:20-kori változata

A Paganini-etűdök (francia címe: Grandes études de Paganini) Liszt Ferenc hat darabból álló zongoraciklusa, amely Niccolò Paganini ihletésére, az ő caprice-ainak feldolgozásaként születtek. Liszt 1838-ban és 1851-ben foglalkozott a művekkel, kottája 1851-ben jelent meg nyomtatásban. Műjegyzékszáma: S.141.

A mű születése

A fiatal, húsz éves Liszt 1831. március 31-én hallotta először játszani Párizsban Niccolò Paganinit, „az ördög hegedűsét”, és azonnal elbűvölte a káprázatos hangszertudás, az új effektusok, az újfajta hangszeres virtuozitás. Később ezt írta róla: „„Micsoda ember, micsoda hegedű, micsoda művész!” – írta. Elhatározta, hogy saját zongorajátékát is hasonló szintre fejleszti, addig nem látott-hallott módon kitágítja a zongora és a zongorázás lehetőségeit. Módszeres munkába, sanyargató gyakorlásba fogott, és már a következő évben megkomponálta a fantasztikus nehézségű Paganini 2., h-moll hegedűversenyének rondó-finálé témájára Clochette- (Csengettyű-) fantáziáját, ami a La Campanella című híres darab elődjének számít. Ekkor indult Liszt szédületes zongoravirtuózi karrierje, amellyel egész Európa ünnepelt zongoristájává vált.

A hat darabból álló Paganini-etűdök első változatát Liszt 1838-ban írta, amely Paganini szólóhegedűre írt caprice-ainak nyomán készült. A sorozat címe ekkor Transzcendens etűdök Paganini nyomán (Études d'exécution transcendante d'aprés Paganini) volt. Clara Schumann-nak, Robert Schumann feleségének ajánlotta.

Liszt 1851-ben újra elővette a sorozatot, és átdolgozta, az a változat született meg, amelyet ma is játszanak. A ciklus ekkor kapta a Paganini-etűdök (Grandes études de Paganini) címet. Nyomtatásban még ugyanebben az évben megjelent a lipcsei Breitkopf und Härtel kiadó gondozásában.

A zene

Források

Hamburger Klára: Liszt Ferenc zenéje. Balassi Kiadó, Budapest, 2010. 263–265. old. ISBN 978-963-506-835-7
Hamburger Klára: Liszt kalauz. Zeneműkiadó, Budapest, 1986. 249–252. old. ISBN 963 330 605 1

Külső hivatkozások

@@ 2. sor: / 2. sor: @@
 == A mű születése ==
-A fiatal, húsz éves Liszt 1831. március 31-én hallotta először játszani [[Párizs]]ban Niccolò Paganinit, „az ördög hegedűsét”, és azonnal elbűvölte a káprázatos hangszertudás, az új effektusok, az újfajta hangszeres virtuozitás. Később ezt írta róla: ''„„Micsoda ember, micsoda hegedű, micsoda művész!”'' – írta. Elhatározta, hogy saját zongorajátékát is hasonló szintre fejleszti, addig nem látott-hallott módon kitágítja a zongora és a zongorázás lehetőségeit. Módszeres munkába, sanyargató gyakorlásba fogott, és már a következő évben megkomponálta Paganini ''2., h-moll hegedűverseny''ének  rondó-finálé témájára ''Clochette- (Csengettyű-) fantázi]áját'', ami a ''La Campanella'' című híres darab elődjének számít.
+A fiatal, húsz éves Liszt 1831. március 31-én hallotta először játszani [[Párizs]]ban Niccolò Paganinit, „az ördög hegedűsét”, és azonnal elbűvölte a káprázatos hangszertudás, az új effektusok, az újfajta hangszeres virtuozitás. Később ezt írta róla: ''„„Micsoda ember, micsoda hegedű, micsoda művész!”'' – írta. Elhatározta, hogy saját zongorajátékát is hasonló szintre fejleszti, addig nem látott-hallott módon kitágítja a zongora és a zongorázás lehetőségeit. Módszeres munkába, sanyargató gyakorlásba fogott, és már a következő évben megkomponálta a fantasztikus nehézségű Paganini ''2., h-moll hegedűverseny''ének  rondó-finálé témájára ''Clochette- (Csengettyű-) fantáziáját'', ami a ''La Campanella'' című híres darab elődjének számít. Ekkor indult Liszt szédületes zongoravirtuózi karrierje, amellyel egész [[Európa]] ünnepelt zongoristájává vált.
 A hat darabból álló ''Paganini-etűdök'' első változatát Liszt 1838-ban írta, amely Paganini szólóhegedűre írt caprice-ainak nyomán készült. A sorozat címe ekkor ''Transzcendens etűdök Paganini nyomán (Études d'exécution transcendante d'aprés Paganini)'' volt. Clara Schumann-nak, [[Robert Schumann]] feleségének ajánlotta.
+Liszt 1851-ben újra elővette a sorozatot, és átdolgozta, az a változat született meg, amelyet ma is játszanak. A ciklus ekkor kapta a ''Paganini-etűdök (Grandes études de Paganini)'' címet. Nyomtatásban még ugyanebben az évben megjelent a [[lipcse]]i Breitkopf und Härtel kiadó gondozásában.
 == A zene ==