„Magyar Állami Népi Együttes” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
4. sor: | 4. sor: | ||
== A tánckar == |
== A tánckar == |
||
Talán ennél a karnál volt a legnehezebb a hivatásossá válás. A felvett táncosok között voltak akik kereskedelmi dolgozók, gyári munkások, esztergályosok, és voltak olyanok is akik az egyetem padjait cserélték le a színpadra. Mindannyian foglalkoztak már néptánccal de a szórakozásból most munka lett. Az addigi heti 1 – 2 óra tánc helyett most napi 5 – 6 óra kemény tanulás és gyakorlás lett. Meg kellett tanulniuk a különféle vidéki sajátos táncolási modorokat. Rövid fél év alatt összekovácsolódott a tánckar és az egykori amatőr táncosokból kialakult a hivatásos fellépők. Jelenlegi tánckarvezető: ''[[Kökény Richárd]]'' Harangozó Gyula-díjasa Népművészet Ifjú Mesterörökös „Aranysarkantyús” táncos.'' |
|||
== A zenekar == |
== A zenekar == |
||
== Az énekkar == |
== Az énekkar == |
A lap 2009. június 17., 13:25-kori változata
Állami Népi Együttes története
A magyar népi kúltúra, a magyar ember örömeinek és gondjainak, hétköznapi szokásainak és ünnepi hagyományainak művészi kifejezője. A magyar nép dal-, tánc-, és zenekincseinek tárháza igen gazdag. Az együttes 1950-ben azzal a céllal alakult, hogy ezeket a hagyományokat előbb felkutassa, ápolja és továbbfejlessze, és azután megszerettesse a magyarokkal és megismertesse más ország népeivel. Az, amit a felszabadulás előtt magyar népművészet címén bemutattak, jórészt nem volt más, mint dilettantizmus, hamis romantika. Elsikkasztotta, elkendőzte a lényeget: a néplélek igazi kifejezőkészségét, a tiszta ősi dallamot és az évszázadok csiszolta táncok egészséges dinamikáját. Így alakult ki a ,,csikós”, ,,gulyás”, ,,puszta” hamis és valótlan romantikája, és a külföldi köztudatba így került be ez a ,,huszáregyenruhás” folklór, az igazi magyar népművészet helyett. De ugyanakkor itthon is lassanként feledésbe merült a nép igazi művészete. A városokban, a hangversenytermekben s a különböző szórakozóhelyeken bemutatott ,,népi művészet” nem sokban különbözött attól, amit a nagyvilág különböző kávéházaiban, és mulatóiban nyújtottak ,,magyar zene, néptánc” címén. A népművészet legfeljebb vásári egzotikumnak számított. A 20. század elejétől új áramlat söpört végig Európaban. A zeneszerzők és tudósok a folklór felé fordultak. Az általános érdeklődés és fellendülés szinte parancsolóan követelte egy példamutató, reprezentatív hivatásos együttes megteremtését. Így került sor 1950-ben a Magyar Állami Népi Együttes megszervezésére. Az együttes szervezői mintegy 1200 énekes és ugyanennyi táncos és zenés közül választották ki az Együttes tagjait. Így jött létre a Magyar Állami Népi Együttes három művészcsoportja: az ének-, zene- és a tánckar.
A tánckar
Talán ennél a karnál volt a legnehezebb a hivatásossá válás. A felvett táncosok között voltak akik kereskedelmi dolgozók, gyári munkások, esztergályosok, és voltak olyanok is akik az egyetem padjait cserélték le a színpadra. Mindannyian foglalkoztak már néptánccal de a szórakozásból most munka lett. Az addigi heti 1 – 2 óra tánc helyett most napi 5 – 6 óra kemény tanulás és gyakorlás lett. Meg kellett tanulniuk a különféle vidéki sajátos táncolási modorokat. Rövid fél év alatt összekovácsolódott a tánckar és az egykori amatőr táncosokból kialakult a hivatásos fellépők. Jelenlegi tánckarvezető: Kökény Richárd Harangozó Gyula-díjasa Népművészet Ifjú Mesterörökös „Aranysarkantyús” táncos.
A zenekar
Az énekkar
A repertoár
A Magyar Állami Népi Együttes repertoárjában megjeleníti a tradícióhoz kötődő valamennyi műfajt: a historikus zenét és táncot, az autentikus népzenét és néptáncot, a dramatikus játékot, a hagyományos elemekből építkező világzenét és látványszínházat.
Repertoáron lévő műsorok:
Az örök Kalotaszeg[1]
Édeskeserű [2]
Földön apám fia volnék [3]
Kincses Felvidék [4]
Labirintus [5]
Magam járom... [6]
Magyar Concerto [7]
Naplegenda [8]
Pannon freskó [9]
Táncos magyarok [10]
Verbunkos [11]
Források
Magyar Állami Népi Együttes, Athenaeum Nyomda, 1961