„Sógun” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a Bot: a(z) es:Shōgun kiemelt szócikk |
wikiforma |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| ⚫ | |||
==Sógunok a japán ókorban== |
|||
| ⚫ | |||
A leghíresebb 8. századi sógunok |
A leghíresebb 8. századi sógunok [[Ótomo no Otomaro]] ([[794]]) és [[Szakanoue no Tamuramaro]] ([[797]]). |
||
== |
== A sógunátus kora (1185–1868) == |
||
A címet a Minamotók elevenítették fel ([[Minamotó no Josinaka]], [[1184]]). [[Minamoto no Joritomo]] 1185-ben megalapította a Kamakura Sógunátust (''Kamakura bakufu''; [[1185]]–[[1233]]). [[1192]]-ben a császártól hivatalosan is elnyerte a sóguni címet, amely ekkor japán katonai diktátorát, a sógunátus vezetőjét, a [[szamuráj]]ok (busik) vezérét jelölte. A [[Kamakura-korszak]]ban a három Minamoto-sógun után a Hodzsó-régensek által választott bábok voltak a sógunok (86 fő). |
A címet a Minamotók elevenítették fel ([[Minamotó no Josinaka]], [[1184]]). [[Minamoto no Joritomo]] 1185-ben megalapította a Kamakura Sógunátust (''Kamakura bakufu''; [[1185]]–[[1233]]). [[1192]]-ben a császártól hivatalosan is elnyerte a sóguni címet, amely ekkor japán katonai diktátorát, a sógunátus vezetőjét, a [[szamuráj]]ok (busik) vezérét jelölte. A [[Kamakura-korszak]]ban a három Minamoto-sógun után a Hodzsó-régensek által választott bábok voltak a sógunok (86 fő). |
||
| 13. sor: | 12. sor: | ||
== Lásd még == |
== Lásd még == |
||
[[Japán sógunok listája]] |
[[Japán sógunok listája]] |
||
== Források == |
|||
* Conrad Totman: ''Japán története''. Osiris Kiadó, Budapest, 2006. ISBN 963-389-840-4 |
|||
{{csonk-dátum|csonk-tört|2007 márciusából}} |
{{csonk-dátum|csonk-tört|2007 márciusából}} |
||
A lap 2009. május 20., 23:48-kori változata
A sógun (征夷大将軍, szeítaisógun, jelentése „nagy, egyesítő vezér”) eredetileg a japán császár által kinevezett, a barbár törzsek meghódoltatásával megbízott középkori japán hadvezér (8. század), akit általában a „barbárhódító nagyvezér” (szeítaisógun) névvel illettek.
A leghíresebb 8. századi sógunok Ótomo no Otomaro (794) és Szakanoue no Tamuramaro (797).
A sógunátus kora (1185–1868)
A címet a Minamotók elevenítették fel (Minamotó no Josinaka, 1184). Minamoto no Joritomo 1185-ben megalapította a Kamakura Sógunátust (Kamakura bakufu; 1185–1233). 1192-ben a császártól hivatalosan is elnyerte a sóguni címet, amely ekkor japán katonai diktátorát, a sógunátus vezetőjét, a szamurájok (busik) vezérét jelölte. A Kamakura-korszakban a három Minamoto-sógun után a Hodzsó-régensek által választott bábok voltak a sógunok (86 fő).
A Muromacsi-korszaktól (1338–1573) a Minamotók úgynevezett Szeiva ága töltötte be a tisztséget. A Muromacsi-korszakban az asikaga, az Edo-korszakban (1603–1867) a Tokugava család adta a sógunokat.
1867-ben a politikai hatalom ismét a császár kezébe került (Meidzsi-restauráció), a sógun cím megszűnt.
Lásd még
Források
- Conrad Totman: Japán története. Osiris Kiadó, Budapest, 2006. ISBN 963-389-840-4
|
Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |