Szahába

A szahab arab szó társat, kortársat jelent.

A Kegyes Koránban számos esetben előforduló szó (pl.: aszhab-ul-dzsenna = a Paradicsom népe, aszhab-ul-kehf = a barlang népe, azaz a hétalvók), ám ha egy muszlim a szahabi szót használja, akkor Mohamed próféta kortársaira gondol, akiket Aszhab-ul-kirámnak, "kegyes kortársaknak" is szokás nevezni.

Szahabinak tekintünk minden olyan muszlimot, aki életében legalább egyszer látta Mohamed prófétát (béke legyen vele) prófétai missziója során, a maga fizikai valójában. Számukat 110.000 főre teszik. Nevük említése után a muszlimok fohászt mondanak értük. ennek szövege férfi kortás esetén "radi Allahu anhu", női kortárs esetén: "radi Allahu anha". A fohász jelentése: "Allah legyen vele elégedett!" A Kortársak között kiemelkedő szerepe van Allah küldötte háza népének: ők az ahl-ul-bejt.

A szahabikat megtérésük sorrendjében szokás rangsorolni. Így a lemagasabb rangon azok állnak, akik leghamarabb tértek meg (Abú Bakr, Hadidzsa). A legalacsonyabbon azok, akik az uhudi csata lettek muszlimok. A szahabikat két csoportja oszthatjuk: a mekkai kivándorlók (muhádzsirok) és medinai segítőik (anszárok).

A szahabik 90 %-a Allah küldöttének halála után elhagyta az Arab-félszigetet és az iszlám terjesztésének szentelte életét.

Szahabik generációját a tábiún, azaz a követők generációja váltotta fel, őket pedig a tabei tabiún, azaz a követők követői. A követők generációjához az tartozik (mint pl. Abu Hanifa), aki már ugyan nem látta Mohamed prófétát (béke legyen vele), de találkozott valamelyik szahabival.