„Hans Eysenck” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{nincs forrás}} |
{{nincs forrás}} |
||
[[Fájl:Hans.Eysenck.jpg|bélyegkép|220px|Hans Eysenck]] |
[[Fájl:Hans.Eysenck.jpg|bélyegkép|220px|Hans Eysenck]] |
||
'''Hans Jürgen Eysenck''' ([[1916]]. [[március 4.]] - [[1997]]. [[szeptember 4.]]) német-angol pszichológus volt, aki pályafutásának legnagyobb részét Nagy-Britanniában töltötte. Munkássága során az [[intelligencia|intelligenciával]] és a személyiséggel kapcsolatban végzett kutatásokat, de számos területen kiemelkedő szerepe volt. |
'''Hans Jürgen Eysenck''' ([[1916]]. [[március 4.]] - [[1997]]. [[szeptember 4.]]) német-angol pszichológus volt, aki pályafutásának legnagyobb részét Nagy-Britanniában töltötte. Munkássága során az [[intelligencia|intelligenciával]] és a személyiséggel kapcsolatban végzett kutatásokat, de számos területen kiemelkedő szerepe volt. A XX. század végén Eysenck volt a leggyakrabban idézett pszichológus a tudományos folyóiratokban.<ref name= "Haggbloom, S.J. (2002). ''The 100 most eminent psychologists of the 20th century.'' Review of General Psychology, 6, 139–152.</ref> |
||
==Élete és munkássága== |
==Élete és munkássága== |
A lap 2012. június 20., 11:40-kori változata
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Hans Jürgen Eysenck (1916. március 4. - 1997. szeptember 4.) német-angol pszichológus volt, aki pályafutásának legnagyobb részét Nagy-Britanniában töltötte. Munkássága során az intelligenciával és a személyiséggel kapcsolatban végzett kutatásokat, de számos területen kiemelkedő szerepe volt. A XX. század végén Eysenck volt a leggyakrabban idézett pszichológus a tudományos folyóiratokban.Forráshivatkozás-hiba: Egy <ref>
címke lezáró </ref>
része hiányzik Eysenck kifejlesztett egy jellegzetes dimenzionális személyiségmodellt, ami faktoranalitikus összefoglalásokon alapult, melyeket a biogenetikai variációkba bátran beleépíti. A Personality and Individual Differences folyóirat megalapító szerkesztője volt. 80 könyv, és több, mint 1600 folyóiratcikk szerzője volt. Fia, Michael Eysenck szintén pszichológus professzor. Halálát agydaganat okozta 1997-ben Londonban.
Viták
Eysenck kiadványai, melyek vitákat keltettek:
- Egy 1950-es években írt tanulmányában, a rendelkezésre álló adatok alapján a következőt írta: "nem támogatom a hipotézist, miszerint a pszichoterápia megkönnyíti a neurotikus zavarból való kilábalást".
- Egy fejezete a Uses and Abuses of Psychology (1953) című könyvéből: Mi a probléma a pszichoanalízissel?
- Race, Intelligence and Education (1971): az USA-ban IQ-val kapcsolatos vitákat keltett.
- Sex, Violence and the Media (1978).
- Astrology — Science or Superstition? (1982)
- Smoking, Personality and Stress (1991)
Eysenck az általános véleményét a Rebel with a Cause című önéletrajzában fogalmazta meg: "Mindig is éreztem, hogy a tudós, csak egy dolognak tartozik a világon, és ez az igazság, ahogyan azt látja. H az igazság ellentmond mély meggyőződésünknek, az túl rossz. A tapintat és a diplomáciai magatartás a nemzetközi kapcsolatokban, a politikában, még talán az üzleti életben is megfelelő, de a tudományban csak egy dolog számít, és azok a tények."
Genetika és intelligencia
Ezek a messzemenően elmérgesedő viták nagy szerepet játszottak a genetikában és az intelligencia kvócienssel (IQ) kapcsolatos különbségek kérdésében. Egy híres eset a vita kapcsán, amikor Eysencket a London School of Economics egyik találkozóján egy nő az öklével tüntette ki. Emellett fenyegették őt bombatámadással, és azzal, hogy megölik a gyerekeit. Ezek a viták akkor voltak, amikor Eysenck támogatta Arthur Jensen kérdését, miszerint a fajok közti IQ- különbségeket a teljes egészében környezeti szempontok határozzák-e meg.
Eysenck úgy gondolta, hogy a média is félrevezető benyomást keltett, mivel azt közvetítette, hogy az ő nézetei teljesen más utakon járnak, mint a fő tudományos konszenzus. A média és a közvélemény azt tartotta, hogy Eysenck minden egyes állítását ő maga találta ki, és azok a valódi vitákban nem állják meg a helyüket. Egy későbbi munkáját a Pioneer Alapítvány támogatta, amit a különböző szervezetek gyakran kritizáltak, mert állítólag a tudományos rasszizmus kialakulását elősegítette, pedig ezt maga Eysenck is kritizálta!
A dohányzás hatásai
Eysenck a Jacob & Medinger new yorki ügyvédi irodától kapott pénzügyi alapot egyik kutatásához, ami egy olyan iroda volt, ami a dohányipar érdekében tevékenykedett. Amikor megkérdezték a kutatót, hogy mit érzett azzal kapcsolatban, hogy a tudósok kutatási projektjében a dohányipar ügyvédei is részt vállalnak, azt mondta: Mindaddig, amíg fizetnek a kutatásért, engem nem érdekel. Azt mondta, hogy a kutatásnak a minőségét kell megítélni, és nem azt, aki fizet érte, és hozzátette még, hogy ő személyesen nem profitált ebből a támogatásból.
Eysenck és a személyiség genetikája
Első empirikus tanulmányát a személyiség genetikájáról 1951-ben publikálták. Ez egy vizsgálat volt, amit munkatársával és egyben tanítványával, Donald Prellel végzett 1948-1951-ig. A kutatás során a 11-12 év közötti egypetéjű és kétpetéjű ikreket teszteltek a neuroticizmussal kapcsolatban. Ezt a Journal of Mental Science című lapban publikálták. Eysenck és Prell arra a következtetésre jutottak, hogy a neurotikus hajlam örökletesen meghatározott.
Eysenck személyiségmodellje
Eysenck megalkotott két szupervonást, az extraverzió-introverziót (E) és a emocionalitás-stabilitást, azaz a neuroticizmust (N), melyet a Dimensions of Personality című könyvben írt le 1947-ben. Erre a két dimenzióra a tudományos világban csak a kezdőbetűi alapján szoktunk utalni. [1]
4 személyiségtípus-kategóriát alkot a két szupervonás, melyek a következők:
- Extravertált és érzelmileg labilis személy- kolerikus típus
- Extravertált és érzelmileg stabil személy- szangvinikus típus
- Introvertált és érzelmileg labilis személy- melankolikus típus
- Introvertált és érzelmileg stabil személy- flegmatikus típus
Az 1970-es években a modellhez hozzáadtak egy új személyiségdimenziót, a pszichoticizmust, mely Eysenck és felesége hozzájárulásával történt.
Más elméletekkel való összehasonlítás
Eysenck tanítvány, Jeffrey Alan Gray egy alternatív, átfogó elméletet alkotott, melyben 5 dimenziót határozott meg. Ez az 5 dimenzió, melyet megalkotott a következő:
- Lelkiismeretesség
- Barátságosság
- Neuroticizmus
- Élménykeresés
- Extraverzió
A különbség, hogy amit Eysenck pszichoticizmusnak hív, az ebben a modellben a barátságosság és a lelkiismeretesség. Valamint Eysenck elmélete nem foglalkozik az élménykeresésre vonatkozó nyitottsággal.
Pszichometriai skála
Eysenck a két dimenziót az Eysenck- személyiség- kérdőívvel mérte (Eysenck Personality Questionnaire- EPQ). Ennek kifejlesztésére faktoranalízist használt.
Válogatott művei
- Dimensions of Personality (1947)
- The Scientific Study of Personality (1952)
- The Structure of Human Personality (1952) and later editions
- Uses and Abuses of Psychology (1953)
- The Psychology of Politics (1954)
- Psychology and the Foundations of Psychiatry (1955)
- Sense and Nonsense in Psychology (1956)
- The Dynamics of Anxiety and Hysteria (1957)
- Perceptual Processes and Mental Illnesses (1957) with G. Granger and J. C. Brengelmann
- Manual of the Maudsley Personality Inventory (1959)
- Handbook of Abnormal Psychology (1960) editor, later editions
- Experiments in Personality (1960) two volumes, editor
- Behaviour Therapy and Neuroses (1960) editor
- Know Your Own I.Q. (1962)
- Experiments with Drugs (1963) editor
- Experiments in Motivation (1964) editor
- Crime and Personality (1964) and later editions
- Manual of the Eysenck Personality Inventory (1964) with S. B. G. Eysenck
- The Causes and Cures of Neuroses (1965) with S. Rachman
- Fact and Fiction in Psychology (1965)
- Smoking, Health and Personality (1965)
- Check Your Own I.Q. (1966)
- The Effects of Psychotherapy (1966)
- The Biological Basis of Personality (1967)
- Eysenck, H.J. & Eysenck, S.B.G. (1969). Personality Structure and Measurement. London: Routledge.
- Readings in Extraversion/Introversion (1971) three volumes
- Race, Intelligence and Education (1971) in US as The IQ Argument
- Psychology is about People (1972)
- Lexicon de Psychologie (1972) three volumes, with W. Arnold and R. Meili
- The Inequality of Man (1973)
- Eysenck on Extraversion (1973) editor
- The Measurement of Intelligence (1973) editor
- The Experimental Study of Freudian theories (1973) with G. D. Wilson
- Case Histories in Behaviour Therapy (1974) editor
- Know Your Own Personality (1975) with G. D. Wilson
- Manual of the Eysenck Personality Questionnaire (1975) with S. B* G. Eysenck
- A Textbook of Human Psychology (1976) with G. D. Wilson
- Sex and Personality (1976)
- The Measurement of Personality (1976) editor
- Eysenck, H.J. & Eysenck, S.B.G. (1976). Psychoticism as a Dimension of Personality. London: Hodder and Stoughton.
- Reminiscence, Motivation and Personality (1977) with C. D. Frith
- You and Neurosis (1977)
- Die Zukunft der Psychologie (1977)
- The Psychological Basis of Ideology (1978) editor, with G. D. Wilson
- Sex Violence and the Media (1978) with D. Nias
- The Structure and Measurement of Intelligence (1979)
- The Psychology of Sex (1979) with G. D. Wilson
- The Causes and Effects of Smoking (1980)
- A Model for Personality (1981) editor
- Mindwatching (1981) with M. W. Eysenck, and later editions
- The Battle for the Mind (1981) with L. J. Kamin, in US as The Intelligence Controversy
- Personality, Genetics and Behaviour (1982)
- Explaining the Unexplained (1982) with Carl Sargent
- H.J. Eysenck & D.K.B. Nias, Astrology: Science or Superstition? Penguin Books (1982) ISBN 0-14-022397-5
- A Model for Intelligence (1982) editor
- Know Your Own Psi-Q (1983) with Carl Sargent
- …'I Do'. Your Happy Guide to Marriage (1983) with B. N. Kelly
- Personality and Individual Differences: A Natural Science Approach (1985) with M. W. Eysenck
- The Decline and Fall of the Freudian Empire (1985)
- Rauchen und Gesundheit (1987)
- Personality Dimensions and Arousal (1987) editor, with J. Strelau
- Theoretical Foundations of Behaviour Therapy (1988) editor, with I. Martin
- The Causes and Cures of Criminality (1989) with G. H. Gudjonsson
- Genes, Culture and Personality: An Empirical Approach (1989) with L. Eaves and N. Martin
- Suggestion and Suggestibility (1989) editor, with V. A. Gheorghiu, P. Netter, and R. Rosenthal
- Intelligence: A New Look (1998)
- Eysenck, H.J. (1992). A reply to Costa and McCrae. P or A and C — the role of theory. Personality and Individual Differences, 13, 867–868.
- Eysenck, H.J. (1992). Four ways five factors are not basic. Personality and Individual Differences, 13, 667–673.
- Eysenck, H. J. (1952). The effects of psychotherapy: An evaluation. Journal of Consulting Psychology, 16, 319–324.
Források:
Carver, Ch. S., & Sheier, M. F. (2006). Személyiségpszichológia. Budapest, Magyarország: Osiris Kiadó.
- Eysenck, H. J. (1960). Behaviour Therapy and the Neurosis. London: Pergamon Press.
- Eysenck, H. J. (1990). Rebel With A Cause (an Autobiography), London: W. H. Allen & Company.
- Eysenck, H. J., & Eysenck, S. B. G. (1976). Psychoticism as a dimension of personality.London: Hodder & Stoughton.
- Haggbloom, S.J. (2002). The 100 most eminent psychologists of the 20th century. Review of General Psychology, 6, 139–152.
- http://en.wikipedia.org/wiki/Hans_Eysenck#cite_note-haggbloom-0