Sárvásári református templom
Sárvásárt 1219-ben említik először a források, villa Shulusth néven, majd az 1391-ből származó okiratokban már királyi birtokként szerepel, Salwasara néven. 1461-től Bánffy birtok.
Története és leírása[szerkesztés]
Középkori temploma és plébániája volt. A régi torony nélküli templom egyenes záródású szentélye támpillérekkel volt erősítve. Köríves ablakai, diadalíve a tatárjárás előtti időkre utaltak.
Középkori templomát, 1834-ben tűzvész pusztította el és 1835-ben emeltek új templomot helyébe, bár nem pontosan ugyanoda. Az építkezés során a régi vakolat alatt festett szentképeket és görög betűs feliratokat találtak.
A mai templomban látható a régi templomból átmentett festett kazetta töredéke. A torony északi falában egy feketére festett római kori faragott dombormű került beépítésre.
Források[szerkesztés]
- Horváth Zoltán György–Gondod Béla: Kalotaszeg középkori templomai a teljesség igényével (Romanika kiadó, 2006.)
- Várady Péter-Borbély Anikó: Erdély magyar templomai - Kalotaszeg (Unikornis kiadó, 1991)
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
.svg){kind=small}