Prométium(III)-jodid
| Prométium(III)-jodid | |
| IUPAC-név | prométium-trijodid |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 13818-73-0 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | PmI3 |
| Moláris tömeg | 527,71 g/mol |
| Megjelenés | vörös színű szilárd anyag |
| Olvadáspont | 695 °C[1] |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A prométium(III)-jodid szervetlen vegyület, képlete PmI3.
Tulajdonságai
[szerkesztés]Radioaktív, vörös színű szilárd anyag, olvadáspontja 695 °C.[1]
Előállítása
[szerkesztés]Prométium(III)-oxid (Pm2O3) és olvadt alumínium-jodid (AlI3) reakciójával lehet előállítani 500 °C-on. Pm2O3-ból hidrogén-jodid és hidrogén keverékével nem lehet előállítani, ekkor prométium(III)-oxijodid (PmOI) keletkezik.[2][3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b A. F. Holleman – E. Wiberg – N. Wiberg: Lehrbuch der Anorganischen Chemie. 102. Berlin: de Gruyter. 2007. 1942. o. ISBN 978-3-11-017770-1
- ↑ Weigel: Die Chemie des Promethiums, S. 591.
- ↑ Gmelins Handbuch der anorganischen Chemie, System Nr. 39, Teil C 6, S. 192.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Promethium(III)-iodid című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- Fritz Weigel: Die Chemie des Promethiums, in: Fortschr. Chem. Forsch., 1969, 12 (4), S. 539–621 (doi:10.1007/BFb0051097).
- James E. Huheey: Anorganische Chemie, 1. Auflage, de Gruyter, Berlin 1988, ISBN 3-11-008163-6, S. 873–900.