Országos Gyógyintézeti Központ

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Országos Gyógyintézeti Központ
Az épületkomplexum a Szabolcs utca felől nézve
Az épületkomplexum a Szabolcs utca felől nézve

Egyéb nevekSzabolcs Utcai Kórház, Pesti Izraelita Hitközség Szabolcs Utcai Kórháza
Alapítva1889
Megszűnt2007
Típuskórház
Tevékenységgyógyítás
SzékhelyBudapest, XIII. kerület, Szabolcs utca 33-35.
Elhelyezkedése
Országos Gyógyintézeti Központ (Budapest)
Országos Gyógyintézeti Központ
Országos Gyógyintézeti Központ
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 31′ 14″, k. h. 19° 04′ 31″Koordináták: é. sz. 47° 31′ 14″, k. h. 19° 04′ 31″
A Wikimédia Commons tartalmaz Országos Gyógyintézeti Központ témájú médiaállományokat.

Országos Gyógyintézeti Központ, korábban Szabolcs Utcai Kórház, a Pesti Izraelita Hitközség Szabolcs Utcai Kórháza egy mára már megszűnt, nagy múltú budapesti egészségügyi intézmény a XIII. kerületi Szabolcs utca 33-35. szám alatti telken.

Története[szerkesztés]

Épületei[szerkesztés]

Az Építőipar című folyóirat 1890-es számából ismert a Pesti Izraelita Hitközség Szabolcs Utcai Kórháza létrejöttének története. Eszerint Dr. Bőke Gyula egyetemi tanár javasolta a kórház létrejöttét az 1880-as években. A tervet a korabeli egyik legjelentősebb építész, Ybl Miklós felülvizsgálta, majd 1886-ban nyilvános pályázatot hirdettek a kórház épületeinek kialakítására. A pályázatra 13 pályamű érkezett, a pályázatot pedig Freund Vilmos és Wellisch Alfréd nyerte meg. A megbízást végül Freund kapta. Az építkezések 1888 márciusa és 1889 október között (azaz mintegy másfél év alatt) zajlottak Ámon József építőmester vezetésével. A pavilonos rendszerű, 5 épületből álló korszerű korabeli épületkomplexum főhomlokzata a Szabolcs utcára néz, déli részét az Aréna (ma Dózsa György) út határolja. A földszintek födémjei vasgerendából készült, amelyeket a Schlick-féle Vasöntő és Gépgyár szállított. Az épülethomlokzatokat szárazon sajtolt nyerstégla borítja holland reneszánsz mintát követve sárgás háttérrel. Az ablakok bekerítései, a vállpárkányok, és a lábazatok vörös és mintázott sajtolt téglából, a főpárkányok sóskúti mészkőből készültek. Az egyes épületeket oldalrizalittal és egy nagyobb középrizalittal tagolták, és fogazatos koszorúpárkánnyal látták el. Az emeletet elválasztó vonalat vízszintesen elhelyezett dísztéglasor emelte ki, a bejárat félköríves záródású volt.[1]

A kórház egyik épületében zsidó imaterem is működött, azonban ezt a második világháború utáni államosításkor felszámolták.[2]

Későbbi története[szerkesztés]

A két világháború között Budapest egyik legrangosabb egészségügyi intézménye volt. Egyetemi katedrát viszont csak 1954-ben kapott (Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem). 2000-ben Egészségtudományi és Főiskolai Kar néven beolvasztották a Semmelweis Egyetembe. 2001-ben az Országos Gyógyintézeti Központ nevet kapta, majd 2007-ben megszüntették. A terület ki lett ürítve, majd a 2010-es években ketté osztották: egyik részén hajléktalanellátó intézmény alakult, míg a másikon az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ (OMRRK). Ez utóbbi területen a századforduló igényes épületeit felújították, a szocializmus alatt épülteket pedig elbontották, helyükre újakat emeltek.

Képtár[szerkesztés]


Jegyzetek[szerkesztés]

  1. P. Brestyánszky Ilona, i. m., 96–97. o.
  2. P. Brestyánszky Ilona, i. m., 96–97. o.

Források[szerkesztés]

Egyéb irodalom[szerkesztés]

  • Belgyógyászat, kardiológia a Szabolcs utcában 1889-2005. Zsidókórház, orvostovábbképző, egyetem, História Alapítvány, Budapest, 2006, ISBN 963-219-490-X

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]